Sólyomszárnyán - Honfoglalás I.

8. Fejezet - Tábor tábor után

Azt hiszem ez az a pillanat, mikor újból bocsánatot kérek. Hiába mentegetőzök csak még inkább szégyellem magam a kihagyásért és lelkiismeretfurdalás tölt el, hogy belegondolok mennyire lassan haladtam ezzel a sztorival, holott sokan kerestek és érdeklődtek a folytatást illetően. Ne haragudjatok, valahogy az utóbbi idő folytán nem sarkallt semmi se az írásra, lehet csak lusta voltam, mivel itt a nyár és nem épp a legmozgalmasabb heteimen vagyok túl.
De itt az új rész és a következő is nemsokára jön, ezt megígérem, ha máskor nem, a jövőhéten várható lesz az újabb kaland Gyöngyvérrel és a vadonatúj helyszínekkel, új emberekkel és talán már Baralottal is. ;)
Jó olvasást! <3

Dorothy_RJ

 Azon az éjszakán szinte szemhunyásnyit sem aludtam. Először Kölyökkel a látomásom, majd a pánikroham, Belián csókja és végül újra a kis besenyő gyerek. Azt mondta tudja a megoldást és rájött, hogyan juthatunk el gond nélkül Baralotba. Habár csatlakozni egy vándorszínész csapathoz nem életünk legokosabb húzásának tűnt harcosként, most mégis úgy éreztem ez lesz a megfelelő lépés. Hiába látnak majd több százan a táncosok közt így valahogy mégis könnyebb lesz elvegyülni a sok barbár között. Mellesleg így Belián se lesz olyan feltűnő.

Láttam Delko arcán a boldogságot felcsillanni mikor rábólintottam.

- Mivel kevesen vannak, ezért beállhattok néhányan, akik közvetlenül a város szívébe akarnak jutni. Ez a csapat minden télen Baralotba siet, mielőtt leesik az első hó és ott maradnak egészen tavaszig. – A fiú előhúzott a zsebéből egy csengőt és felém mutatta. – Kicicomázzák magukat egy-egy fellépés alkalmával és rájuk se lehet ismerni milyen nemzetiségűek. Ha ti is beöltöztök, a jó élet se fogja tudni, hogy nem vagytok besenyők.

- Gyöngyvér nincs épp olyan állapotban, hogy bárkinek is eladja magát – horkantott fel Belián rosszallóan. – Még ha be is fogadnának, nem tudná megtanulni azokat a lépéseket, amikkel elkápráztatják a tömegeket. És a sebek amúgy is feltűnőek lennének a testén. Tudom, hogy ezek a népek mennyire nyitott öltözékeket viselnek.

- Ne légy már ünneprontó! – Mordultam rá. – Hogy mennyire vagyok szalonképes egyedül én tudom. És van még időm felgyógyulni. Egyébként meg mindketten tudjuk, hogy nem vagyok az a táncolós fajta.

- Ha be akartok jutni Baralot szívébe, ahol a besenyő nagyurak táboroznak akkor nektek is besenyővé kell válnotok. – Delko megrázta az ujját figyelmeztetőn felénk. – Ha nem vagy táncolós, akkor nem fognak felfigyelni rád. Te Belián feltűnő és jó kiállású vagy, egyből elkapnak majd a külsőd miatt és a célzó képességed miatt. Gyöngyvért csinos külseje mentén megtanítják majd kelletni magát.

- Hallottad Belián. – Elismerőn Kölyökre mutattam. – Muszáj csatlakoznunk.

***

Kölyköt másnap reggel megkerestem, miután Beliánnal alaposan megvitattuk a csatlakozás kérdését. Eleinte ellenkezett, erős érvekkel kellett előhozakodnom, hogy igent mondjon végre. A nyerő ok pedig Sarolta születendő kisbabája lett. Ugyan megígértette velem, hogy a besenyő vezérek közelébe se megyek, azt nem kell tudnia, hogy én magam fogom felkeresni azt, aki vezette a támadást a csapatunkhoz.

A sebet még egyszer megtisztítottuk, aztán egy kötéssel erősebben összehúztam, hogy gyógyuljon. Nehézkesen lélegeztem még, a fájdalom pedig állandóan tompán lüktetett. Persze, nem vártam mást, kaptam egy szúrt sebet, az nem fog egyik napról a másikra eltűnni. Hetekbe is telhet, mire varasodni kezd, még több időbe pedig, hogy egy új rózsaszín réteg fedje a felvágott részt.