Harry Potter: Lily Evans története

3. FEJEZET-Egy új világ

Lily még csak kétszer volt Londonban, egész életében. Bár nem laknak messze a fővárostól, de eddig nem volt ott nagyon dolguk. Egyszer apja munkahelyére ment, mikor hétéves volt és nem tudtak volna rá vigyázni, mert Mrs Evansnek is dolgoznia kellett, Petúnia pedig Dettyékhez ment. Azon a napon nagyon megtetszett neki a város és megkérte édesanyját, hogy vigye el még egyszer, jobban körülnézni.

Nagyon szerette Londont. Csak úgy, magát a várost. Így örült, ha nem is sok időre, de megint itt járhat. Méghozzá most egy titkos helyet is felfedezhet...

Egy szűk, kis boltbejárathoz értek, ahol Lumpsluck megállt. Fekete és poros volt, pontosan olyan hely, ahová senki sem akarna bemenni. Mégis úgy nézett ki, a professzor pontosan ezt akarja tenni.

-Biztos, hogy ide jöttünk?-kérdezte Lily kissé lehangoltan.

-Ha azt vártad, hogy valami csili-vili helyre viszlek és egy szivárványon fogunk átkelni, akkor csalódást kell neked okoznom-nevetett fel. Lily nem sértődött meg, hanem inkább ő is elmosolyodott és követte az idős tanárt.

-Mi ez a hely, professzor?-lépett át a küszöbön.

-Ez kérlek, a Foltozott Üst-mutatott körbe. Kicsi és nagyon koszos helységben voltak. Lily feltételezte, hogy egy kocsmába csöppent. A zsúfolt teremben mindenkin különös ruha volt, néhányukon hosszú köpeny, a többieken rendes ruha, csak éppen elég furcsa összeállításban. Az egyik férfin fürdőnadrág volt és egy télikabát, egy másikon pedig hosszú farmernadrág és egy csipkés, virágos ing. Sokaknál volt egy korsó, benne különféle italokkal, de Lily nem tudta megállapítani mik lehetnek bennük. Senkit nem érdekelt, hogy két vendéggel szaporodtak, csak egy, szintén idős férfi kullogott hozzájuk.

-Mi járatban erre, Horatius? Kér inni valamit?-kérdezte Lumpsluktól, aki megrázta a fejét.

-Talán később, Tom, Evans kisasszonynak kell megvennünk az iskolai holmijait-biccentett Lily felé és a Tom nevezetű férfi-aki bizonyára a kocsmáros lehetett-is a lányhoz fordult, majd újra a professzorhoz.

-Mióta kísérgetsz te elsőéveseket?-kérdezte furán nézve, mire Lumpsluck felsóhajtott.

-Albustól kérdezd-vonta meg a vállát.-De mennünk kell-búcsúzott el és a hátsó kijárat felé sietett. Lilyt viszont még a hallottak foglalkoztatták. Nem akart tiszteletlen kérdést feltenni, így inkább magába fojtotta azt az elképzelést, miszerint a professzornak Lily csak teher, akit kísérgetni kell és minden kérdését megválaszolni. Eldöntötte, hogy inkább némán eltölti a nap további részét és azt teszi, amire Lumpsluck kéri őt.

Gondolatmenetének az vetett véget, hogy kilépve az ajtón majdnem egy téglafalba ütközött. Emlékezett Piton szavaiból, hogy hol járnak. Akárcsak a King's Crossnál, ez is egy titkos átjáró volt. De itt nem egy vágányt kellett keresniük a túloldalon. Lumpsluck elővette a varázspálcáját és az egyik téglára koppintott vele. A fal hirtelen megremegett. Az a tégla, amihez Lumpsluck ért hirtelen megrándult és egy kis lyuk jelent meg helyette, ami egyre nagyobbra tágult. Végül akkorára nőtt, hogy Lily háromszorosa is be tudott volna rajta menni, talán csak a fejét kellene kicsit lehajtania.

-Az Abszol út-suttogta Lily, amint meglátta a fal mögötti macskaköves, kissé kanyargós utcát. A látványtól eltátotta a száját. Mindenhol gyerekek voltak, fiatalabbak és idősebbek egyaránt. Néhol szülők kísérgették a tanulókat. Két oldalt mindenhol boltok voltak. A kirakatokban színesebb és színesebb áruk sorakoztak. A Foltozott Üst után Lilynek meglett a csili-vili helye, szivárványostul. Legszívesebben egyesével végignézte volna az összes boltot és mindenhol vett volna valamit.