Harry Potter: Lily Evans története

12. FEJEZET-Karácsony

El sem hiszem, de meghoztam a következő részt :D Ne haragudjatok, hogy ilyen sokára, mentségemre legyen szólva a vizsgaidőszak... Na de a lényeg, hogy most itt van!

Lily csendesen lépkedett a kihalt folyosókon a bagolyház felé.

Alig maradtak diákok a szünetben, aki tehette a családjával töltötte az ünnepeket. Alice és Frank is csak azért maradtak, mert szüleiknek el kellett utazniuk, mivel a Minisztériumnak sok gondja van mostanság Voldemorttal. Így körülbelül minden emberüket a Nagyúrra irányítják.

Lily csendes volt mostanság. Nem beszéltek az eseményekről, és senki nem hozta fel a témát. Összesen négy órájuk volt Caroval, utána kitört a szünet és a professzort továbbra se látták sokat, bár a többi tanárt sem. Lilyt megviselték a dolgok, de nem csak őt...

A bagolyházba belépve gyönyörű gyöngybaglya felé indult, de azonnal megtorpant. Az iskolai baglyok között éppen egy levelet kötött az egyik madár lábára Caro. A professzor észrevette,hogy társasága akadt és elmosolyodott.

-Jó napot tanárnő...-köszönt meglepetten Lily.

-Szép napot, Evans!-mondta a nő és az ablakhoz vitte baglyát, ami kirepült a szabadba. Caro újra Lily felé fordult.-Nyugalom, csak a húgomnak írtam...

-Ó-értett egyet a lány azonnal. Lucyt, Caro húgát a történtek után a Szent Mungóba vitték, kiderült több súlyos sérülése is van és gondozásba kellett venni.-Hogy van?

-Jobban,gyorsan gyógyul. Azt mondják még karácsony előtt kiengedik-sóhajtott.

-Az jó-mondta Lily, mert nem jutott eszébe jobb válasz és közben ő is rákötötte levelét Perlára.

-És,ti hogy vagytok?-kérdezte Caro.

-Mi?-kérdezett vissza Lily, mert nem értette a többesszámot.

-Igen,ti. A többiekkel.

-Ó,hát...-értette meg, hogy a korábbi eseményekre utal a professzor.-Jól vagyunk-mondta végül.

-Igazán?-kérdezte Caro. Nem hitt a lánynak. És nem hiába, ugyanis Lilyék egyáltalán nem voltak jól. Az igazság az volt, hogy igenis megviselték a dolgok a társaságot.

Mindenkire hatással volt, aki tudott róla. Frank a szokottnál is jobban befele fordult, túlságosan visszajöttek neki az emlékek, amik elsős korában történtek vele. Kínzások, megszégyenítések áradata... Alice és Mógus is sokkal csendesebbek lettek, pedig mindketten szerettek sokat szokta jártatni a száját. A Tekergők zárkózottabbak lettek, egy ideig csínyeket sem csináltak, kissé romlott a népszerűségük is. Sirius tisztában volt vele, milyen családból származik, de Lily látta rajta, igenis megviselte őt az amit megtudott. Rég nem hallott és nem is akart hallani unokatestvére felől, erre a legjobb barátját majdnem megölte...Lily nem tudta, hogy miért, de leginkább Siriuson gondolkodott a legtöbbet. Nem sokat tudott a fiúról, de bele se mert volna gondolni, ő mihez kezdene ha egy olyan családban élne, mint Black.

-Nem...vagyis... nem, nem igazán vagyunk jól...

-Hidd el, értem. Hihetetlen, hogy min mentetek keresztül...

-Tanárnő...mondja mit tehet az ember, ha amiatt ítélik el, hogy milyen családban született?-kérdezte Lily. Együtt érzett ebben Siriusszal és nem hagyta nyugodni ez a kérdés. Közben odaballagott az ablakhoz, megvakargatta Perla tollait, aki még odadörgölőzött gazdájához majd elszállt.

-Erre igaz az Occhino Idemcor-sóhajtott Caro, mire Lily először megijedt. Azt hitte ez egy varázslat és már kereste is a búvóhelyet, mikor látta, hogy Caro szórakozottan mosolyog és nincs nála pálca.