Kiss with a fist [ Pietro & Peter Maximoff ]

Tiiiizenegyedik

Sokan gondolnák, hogyha ennyire szakszerűen tudom a Maximoffokat 'kezelni' a toronyban, akkor bizonyára nem lehet gondom velük egy küldetés során sem. Haha. Mégis ki gondol ilyen őrültséget? Közéjük tartozom én is. Nos, akkorát nem tévedtem még életemben. Minden nap tanul valamit az ember, nem?

Hogy jobban kifejtsem, miért vagyok ennyire negatív és morgó. Hát, a karom el van törve, mire számítottál? Úgy fest, hogy jobban ki kell fejtenem. Elég egy képlet?

Maximoff (1)+Maximoff (2)+ Szerencsétlenség (én)+ Hydra katonák = káosz.

Még mindig nem kielégítő? Hm, te kis telhetetlen.
Szóval, az úgy történt, hogy egy szép péntek reggel értesítettek minket egy Hydra zavargásról és Tony úgy gondolta, hogy én és a két férfi nemű Maximoff kimehetnénk és megnézhetnénk mi a helyzet, hiszen a fiúk még úgysem voltak ketten bevetésen. Ezt most kihangsúlyozom, hogy Tony ötlete volt az egész. Rendben, csak még egyszer: TONY ÖTLETE VOLT. Szuper, most, hogy ezen túl vagyunk, mehet tovább a mesedélután. Pietro, Peter és én kimentünk a helyszínre, ami egy ideig simán ment. Aztán valami káosz lett és azon kaptam magam, hogy nem tudom, mi történik körülöttem, nem tudom hová rohantak a fiúk, honnan számítsak csapásra. Mindennek van egy ritmusa, nekem is van egy harcmodorom, ami úgy tűnt nem kompatibilis egyik Higanyszáléval (Noha azt meg kell jegyeznem, ők, tökéletesen együtt tudtak működni, ami csodával határos). A zűrzavar nagy ellenség a csatamezőn, nekem elhiheti akárki. A fiúk összevissza cikáztak a katonák között és én egy akkora csapást kaptam – nem, nem az élettől, - hogy a földre terültem, a jobb kezemben egy fájdalmas nyílalást éreztem. Feljajdultam és fürgén feltápászkodtam, de a fájdalom a kezemben hevesen lüktetni kezdett, fehér pontokat láttam magam előtt. De nem engedhettem, hogy a sérülésem miatt még jobban megsebesítsenek a katonák. Összeszorított állkapoccsal, lihegve vertem le a katonákat és egyre azt éreztem, hogy még egy ütés és én összerogyok a fájdalomtól.

Amikor az utolsó katona is kidőlt, én magam is a falnak támaszkodtam és fájdalmasan felnyögtem. Pietro és Peter nem messze tőlem álltak és egy vitájuk szakította félbe a hang, amit kiadtam. Hozzám siettek, de én csak felemeltem a bal kezem, hogy maradjanak csak nyugodtan tisztességes távolságban, hiszen így is elég bajt hoztak nekem. Mindketten szinkronban törtek ki egy bocsánatkérésben, de én nem tudtam figyelni arra, mit mondanak a lüktető fájdalom miatt. Összeszorított foggal tanulmányoztam a kezem és megállapításom szerint eltört. Nagyon bosszantott a dolog, hogy lesebesültem. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mintha a mozgást valami korlátozza.

Máris elektronikus üzenetet küldtem a toronyba, hogy valamit küldjenek utánunk, mert szükség van egy orvosra vagy akármilyen segítségre. Pietro felajánlotta, hogy a karjaiba vesz és elfut velem a toronyba, de én ezt is megtagadtam. Nem, nem mondhatom, hogy egetrengetően haragszom a fiúkra, főleg azért, mert tudják, hogy bűnbakok és nagyon sajnálják. Nem gondolok magamra, mint haragtartó ember, szóval most az egyszer nem rázom meg őket. Most az egyszer.

A toronyba értünk és engem máris az orvoshoz tessékeltek, akinél nagyon ritkán jártam, mióta Bosszúálló lettem és elismerem nem is szeretem az orvosokat. Peter és Pietro csendben (kiemelendő szó: csendben) vártak, míg friss kötéssel a karomon kilépek a rendelőből. Nem tört el a karom, ahogyan sejtettem, de csúnyán megrándult, amiért eltiltottak a harctól legkevesebb másfél hónapig. Csak az bosszantott, hogy egy ilyen semmi küldetésből ez lett. A két fiú szótlanul kísért fel az emeletre a nappaliba, ahol a többiek már vártak. Nem kérdezte senki, hogyan ment a küldetés.

- Ha jön apám, rejtsetek el. – jelentettem ki – Komolyan, mert dühös lesz.

Leültem a fiúktól legtávolabbi fotelbe és pizzát majszoltam, egy kézzel. Pietro oda akart jönni hozzám, de a pillantás, amit küldtem úgy elérte nála, hogy fülét-farkát behúzva megforduljon és elmenjen. Nem tudok mozogni, éhes vagyok és borzalmasan fáj a karom, de nem tudok bevenni erősebb gyógyszert, mert a testemmel nem kompatibilisek azok az antitestek. Szóval nem voltam éppen jó kedvemben.