When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

57

Rio

Kevés jobb dolog van, mint egy szabad nap Rióban. Lewisszal dél körül a város utcáin sétálgattunk, kéz a kézben. A forróság miatt kockás ingemet a derekamra kötöttem, miközben igyekeztem meggyőzni Lewist arról, hogy ne csak a belvárosban járkáljunk.
- És akkor mégis hova akarsz menni? – kérdezte kíváncsian és kicsit talán félve is a válaszomtól.
- A külvárosba. Nem a nyomornegyedbe, de olyan helyre, ahol nincs sok turista – válaszoltam, majd megrántottam a vállamat.
- Te tudod – sóhajtott nagyot, majd vállamon átvetve karját magához húzott.

Alig húsz percet sétáltunk, amikor a sok emeletes felhőkarcolókat felváltották a rozoga házak.
- Miért akartál erre jönni? – kérdezte Lew, ahogy végigpillantott a környéken.
- Ha már elmegyünk valahova, azt kéne megnézni, hogy milyen módón élnek az átlagos emberek, nem? – kérdeztem vissza.
- Utálom, amikor visszakérdezel – morogta. A következő pillanatban pedig a lába elé keveredett egy labda, amiben Lewis majdnem elesett.
- Desculpe – kiáltotta néhány kisfiú, akik az egyik ház előtti placcon ácsorogtak, a labdájukra várva.
- Mit mondanak? – kérdezte Lewis. Mintha én tudnék portugálul...
- Szerintem bocsánatot kértek.
Ahogy kimondtam, mind a hat kissrác felismerte Lewist és angolra váltva kértek tőle aláírást.
- Football with us? – kérdezte az egyik fiúcska izgatottan Lewistól. Lew kérdő tekintettel pillantott rám én pedig... igazándiból belöktem a gyerekek közé, jelezve, hogy menjen nyugodtan. Mosolyogva leültem egy kicsit rozoga út menti padra és onnan néztem, ahogy – bár a nyelvi korlát miatt nehezen megértve egymást – boldogan játszottak. Ráadásul Lewis foci-antitehetsége miatt teljesen kiegyenlített volt a játék. Ahogy egyre bambábban nézelődtem, egyszer csak egy kislány leült mellém és minden előzetes bejelentés nélkül elkezdte befonni a hajamat.
- Hair – motyogta nevetve. – Nice – tette hozzá.

Amikor a Nap kezdett lemenni, Lewis elbúcsúzott újdonsült barátaitól én pedig a kislánytól, majd kézen fogva mentünk vissza a hotelba.
- Ugye, hogy most is igazam volt? – kérdeztem boldogan mosolyogva. Válaszul Lewis elnevette magát, majd felkapott a karjaiba.

Én vártam a részeket, de csak nem érkeztek be... ezért hát egy ilyet sikerült összehozni. Hehe

All the love, Ch