Tényleg?❤//BEFEJEZETT//

15.rész

Reggel megszólalt az ébresztő, de most az egyszer nem én nyomtam ki. Alex nyújtotta ki a karját, hogy elérje a telefonom és kikapcsolja a berregést. Még most sem engedett el. Hihetetlen, hogy egész éjszaka így voltunk. Olyan jól aludtam, mint ahogyan már több hónapja nem. Megdörzsöltem a szemem és felnéztem az engem ölelő fiúra. Mosolygott, és az én szám széle is felfelé görbült egy kicsit. Jó, bevallom, lehet úgy vigyorogtam, mint egy tejbe-tök.
-Jó reggelt! -köszöntött Alex rekedtes hangon.
-Neked is. -mondtam.
-Hogy aludtál? -kérdezte szemét dörzsölgetve.
-Jól. Köszönöm, hogy itt voltál. -mondtam és vissza bújtam hozzá, majd a nyakhajlatába temettem a fejem.
-Máskor is. -lehetett hallani a hangján, hogy kajánul vigyorog. Felkuncogtam, majd lemásztam róla és mellőle. Bementem a fürdőbe, immáron a ruháimmal együtt, majd rendbe hoztam magam. Nadrágnak egy fekete bőrhatású farmer mellett döntöttem, felsőnek pedig egy egyszerű fekete pólót vettem fel. Feldobtam a fekete pulcsim és késznek nyilvánítottam magam. A sminkkel nem volt kedvem bajlódni, így csak a hajam fésültem ki és engedtem a vállamra omlani. Közel derékig érő, barnás hajam van, amit imádok. Készen mentem le a konyhába. Alex már ott volt, felöltözve. Két kávés bögre volt a kezében. Az egyiket nekem adta, a másikat ő itta.

Elindultunk a suliba. Harryvel is találkoztam, aki megkérdezte, hogy mi van velem. Soha nem szoktam smink nélkül járni. Ráadásul az sem segített, hogy szar volt a hangulatom.

Elmondtam Tracyéknek, hogy Amy meghalt és mondták, hogy jönnek majd a temetésre. Még azt sem tudjuk, mikor lesz. Minden esetre jó, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Úgy volt, hogy délután találkozunk, de programja volt. Azt mondta ma filmezős délutánt terveznek egy sráccal. Nem tudtam bővebben rákérdezni, mert mennie kellett. Sebaj, majd máskor. Gondoltam lemegyek és megkérem Harryt, hogy menjünk el a kedvenc cukrászdánkba, ám amikor leértem, a nappaliban nem találtam senkit. Felmentem a tesóm szobájába, de ott sem volt. Végül az udvaron megtaláltam Alexet.
-Ne mérgezd magad! -mondtam a kezében lévő cigire utalva. Megutáltam az utóbbi időben. Főleg Amy miatt. Ő rákos volt, a cigi pedig rákkeltő.
-Bocsi. -elnyomta a még majdnem egész csikket és felém fordult. -Baj van? -kérdezte.
-Nem. Csak Harryt akartam megkérni, hogy menjünk sütizni, de már megint nincs itthon.
-Ja, a csajjal van. -mondta vállát rántva.
-Te tudod, ki ez a lány? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem. Még a nevét sem. Harry nem akarja elárulni. Azt mondta, majd bemutatja.
-Értem. -mondtam. -Nincs kedved sütizni? -kérdeztem kiskutya szemekkel.
-De. Ezeknek a szemeknek amúgy is nehéz ellenállni.

A cukrászdában kikértük a sütiket és hazajöttünk. Úgy döntöttük, inkább itt esszük meg. Teli hassal dőltem hátra a kanapén. Alex is mellém dőlt. Megfogta a kezem, amire felé kaptam a fejem. Egy ideig csak néztünk egymás szemébe, amikor megfogta a derekam és az ölébe húzott. Vigyorogva néztem a szemibe. Az ő arcán is ugyanilyen mosoly ült. Lágyan megcsókoltam, de ez nem volt neki elég. Hevesen faltuk egymást. Alex eldöntött a kanapén és a nyakamat kényeztette. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd kezei pólóm szegélyéhez vándoroltak. Most nem álltam ellen. Hiszen akartam. Elragadott a gyönyör. Már felhúzta a pólóm, amikor ténylegesen feleszméltem.
-Nem lehet. -suttogtam.
-Nem érdekel. -suttogta vissza. Kuncogni kezdtem.
-Azt tudom. De nem. Még ne! -mondtam a szemébe nézve
-Oké. -nyomott egy puszit ajkaimra és leszállt rólam. Elmosogattam, elmentem fürdeni és fátadtan dőltem ágyba, ismét Alex mellé. Megint vele aludtam el. A legjobb dolog a napomban az alvás, főleg ha olyannal alszom, aki fontos nekem. Nos igen, Alex valamiért fontos lett. Nem tudom, mit érzek.

Sziasztok! Bocsi a késésért, de nem tudtam írni. Nem volt időm. De most itt a rész. Köszönöm a több mint 290 olvasónak, hogy követik az eseményeket. Puszi.
🌴🍃🌺🌺🍃🌴
💛🌻🌻🌻🌻💚
🌻🌻   😍  🌻🌻
🌻 Love YOU 🌻
🌻🌻   🌹  🌻🌻
💚🌻🌻🌻🌻💛
🌴🍃🌺🌺🍃🌴