Denem naplója/Szünetel/

3.rész

1939.Augusztus 9.( Tom 11. szülinapja)

Kedves naplóm!

Ma lettem 11 éves. Ha ti azt gondolhatjátok, hogy ez egy nagy esemény az árvaházban, akkor nagyon nagyot tévedtek. Nektek ez az életetek kezdetének ünnepe, de nálunk nem. Sokunknak közülünk ez a napja annak, hogy az édesanyjuk meghalt. Köztük nekem is. Ezért utálom ezt a napot. Mint már említettem egy barátom sincs ezért, senki se szokott felköszönteni. De ez engem egyáltalán nem zavar. Ez meglephet titeket, hisz nektek biztos vannak sok van. Szóval reggel a szokásosnál is előbb keltem fel, de nem tudtam már visszaaludni. Szóval a gyertyafénynél elkezdtem olvasni egy könyvet a polcról. A címére már nem emlékszem, de ez most nem is fontos. Egyszer csak kopognak az ajtón.

-Tom, azonnal kelj fel, és öltözz fel, mert látogatód érkezett!-szólt egy álmos női hang. Persze nagyon kíváncsi lettem. Először azt hittem, hogy örökbe akarnak fogadni. "Végre szabadulhatok ebből a porfészekből".-gondoltam. De amint belépett egy magas lilasipkás, fura kinézetű ember, minden reményem elszállt. Barátságos kisugárzása volt, de lehet, hogy csak a félhold alakú szemüvege miatt.

-Szervusz, Tom. Az én nevem Dumbledore professzor, és én egy tanár vagyok a Roxfortban. Ez egy nagyon különleges iskola ifjú varázslótanoncoknak. Gondolom most lenne egy csomó kérdésed hozzám, ezért kezdem a legelejéről. Te egy varázsló vagy, Tom. Lehet ez elsőre furcsán hangzik, de ez igaz. Sokszor töprenghettél azon, hogy miért történnek veled furcsa dolgok. Pontosan ezért. És azért kell a Roxfortba járnod, hogy ezt az erőt tudd használni.-magyarázta meg.

-Mondja, maga a diliházból jött? Azt mondta, hogy maga professzor, és a diliházban vannak professzorok. Tudom, hogy magát az a nő küldte ide.-mondtam.

-Látom, Tom még mindig nem érted. A varázstudatlanok, másnéven muglik semmit sem tudnak a mi világunkról, és ez lehet az oka, hogy nem hiszel nekem. Sőt vannak olyan helyek, amiket a muglik nem is látnak. Ilyen például a Gringotts, ami az Abszol úton van, ahol beszerezhetsz minden tankönyvet a Czikornya&Patzában, és ,ahol megveheted egy varázsló legfontosabb kellékét:a pálcát.-szólt hosszasan.

-Kérem bizonyítsa be, hogy maga varázsló!-szóltam neki.

-Ha ezt akarod....-mondta akaratlanul. És ekkor olyat tett, hogy még most sem fogom fel. Egy mozdulattal felgyújtotta a szekrényemet, de az nem égett el. Ekkor már elhittem neki, hogy varázsló.

-Nos, Tom, volt esetleg valami korábbi jele annak, hogy varázsló vagy?-kérdezte érdeklődve.

- Tudok bántani emberek, fájdalmat tudok nekik okozni. Azt mondták rám, hogy őrült vagyok, de én tudtam, hogy különleges vagyok.- tártam ki neki a szívemet.

-Nos, akkor én távozok is. Még egy kérdés: Szeretnéd, hogy elkísérjelek az Abszol-útra vásárolni?-kérdezte segítőkészen.

-Köszönöm, de egyedül is boldogulok.- válaszoltam.

-Akkor én már megyek is. A Roxfortban találkozunk.-köszönt el.

- Viszlát. Ja, és tudok a kígyókkal beszélni.-közöltem vele. Látszott rajta, hogy ettől megijed, majd gyorsan távozott.