Denem naplója/Szünetel/

7.rész

1941.Nov.19

Kedves naplóm!

Azt hiszem megütöttem a főnyereményt. Valami olyan hatalom van a kezemben, amit leírni képtelenség. Tegnap este bóklásztam a sötétben, és megláttam egy díszes tölgyfaajtót, ami nyitva volt. Gondolkodás nélkül bementem rajta, és amint bementem szembesültem azzal a ténnyel, hogy ez egy női mosdó. Egyébként piszkos volt a kezem, ezért meg akartam mosni. Odaléptem az egyik csaphoz, és megnyitottam azt, de abból nem jött víz. Kicsit ideges lettem, ezért kiabáltam, hogy nyíljon ki, de csak sziszegést hallottam. De ekkor bámulatos dolog történt. Egy ajtó kinyílt. Én sokáig gondolkoztam rajta, hogy lemenjek-e, vagy ne. Aztán azt gondoltam, hogy miért is ne, ezért lementem. Egy hosszú kör alakú csőben csúsztam körülbelül egy percet, aztán földet értem. Úgy nézett ki az egész helyiség, mintha egy végtelen hosszú folyosó lenne. Sétáltam egy ideig, majd elkiáltottam magam:

-Hall engem valaki?-kérdeztem volna, de megint csak sziszegni tudtam. Hamarosan válasz is érkezett:

-Megyek uram!-hallottam egy sziszegő hangot. Egyszer csak csúszkálást hallottam, majd az a valami azt mondta, hogy forduljak el. Én így is tettem, majd elkezdett mesélni:

-Én egy baziliszkusz vagyok, kinek szülőatyja Mardekár Malazár. Ezt a helyet ő csinálta, és elnevezte a Titkok kamrájának. Megparancsolta nekem, hogy, aki ide legelőször beteszi a lábát, annak örök szolgája legyek. Így most én a te alázatos szolgálód vagyok.-mondta. Én először nem hittem a fülemnek, hogy tényleg Mardekár járt itt. A kígyó még elmagyarázta, hogy ha belenéz az ember közvetlenül a szemébe, az meghal. Tudtam már akkor is, hogy különleges lehetőség birtokában vagyok, de amikor ezen eltöprengtem, kissé megijedtem. És ekkor eszembe jutott: Végre eltüntethetem az összes sárvérűt, aki a Roxfortba jár. Ezzel befejezhetném Mardekár Malazár küldetését. Nem is vártam sokat. Először Amy Salastor-ral kezdtem, de a tervem nem jött be. Éppen a WC-ben volt, és a tükörből látta meg a baziliszkuszt. És éppen itt jött egy zökkenő. Kiderült, hogy ha nem néz bele közvetlenül a baziliszkusz szemébe, hanem csak valamin keresztül tekint bele sárga szemébe, akkor csak megdermed. De nem hagytam fel a dologgal, hanem folytattam a küldetésemet. A következő kiszemeltem Hisztis Myrtil volt. Nála minden a terv szerint alakult. Ő egyenesen belenézett a sárga szempárba. Azonban itt elromlottak a dolgok. Dippet professzor be akarta zárni az iskolát. Ez nagyon rossz lett volna a helyzetemre nézve, mivel, ha bezárják, akkor nekem vissza kell mennem az árvaházba. Egyetlen választásom volt: Rá kellett kennem valakire az egészet. Pont kapóra jött egy állatimádó, Rebeus Hagrid. El is mondtam Dippetnek, az állításomat, aki egyből elhitte nekem. Most Hagridot kirúgták. Kicsit sajnálom, hiszen õ nem tehetett semmiről se, de nekem cselekedni kellett. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy Dumbledore nem hisz nekem. Mindig távolságtartó, és rideg velem. Remélem, hogy idővel ő is elhiszi nekem. Tehát egyelőre még hanyagolom a baziliszkusz újabb bevetését.

Jó éjt!