Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

18. Párbaj a legendákkal (1.rész)

Na sikerült megszenvednem ezzel a sztorival. Köszönet Chybooksnak :) Jó olvasást ;)

Reggel nem keltett fel Joe. Magamtól ébredtem fel 9-kor. Átmentem a bungaló másik felébe, ahol Joe szokott aludni, nem volt sehol. Mikor visszafelé mentem átöltözni észre vettem, hogy az egyik koponyára egy cetli van rá ragasztva. Levettem és hamar sikerült megfejtenem mi van rá írva, mivel ó görögül írta fel. "Elmentem segíteni egy szatírnak, majd jövök". Hát oké...

- Szia Joe! Hoppá te nem Joe vagy. - rúgta be az ajtót egy kislány. Rövid kék farmert viselt, egy rózsaszín pólóval, fekete hajában rózsaszín és kék csíkok voltak, nem lehetett több 12 évesnél. A nyári meleg ellenére bakancsot viselt, ami tüskékkel és különféle graffitikkel volt díszítve. 
- Te bizonyára Sky vagy. - mondtam.
- Talált. És te? - mosolygott rám a 11 éves kislány, aki ezzel a stílussal csöppet sem hasonlít a háttérbe maradó, halottasan öltözködő Hádész kölyöknek.
- Isabell Young.

- Á! - nézett rám egy féloldalas mosollyal. - Te vagy az akiről Apa mesélt!
- Tessék?
- Kint vár téged, addig én kipakolok ha nem baj, így is Mr. D dühös lesz, hogy egy napot késtem. - rángatott be egy nála 20 centivel magasabb bőröndöt. 
Uram... anyám... Apa itt van?! Ebből már jól nem fogok kijönni...
Gyorsan felvettem az egyen pólót és magamra kaptam egy fekete shortot, majd kimentem a bungalóból. Hádész Erisz bungalóját bámulta, már ebből a beállásból leolvastam, hogy nincs jó kedve. Meghunyászkodva odamentem hozzá, mint a kivert kutya, aki nem biztos benne, hogy nem fogják leszidni.
Apa nem nézett rám, csak nagyon sokára szólalt meg.
- Itt nem beszélhetünk, még a fának is füle van. - pillantott az egyik fára, ami abban a pillanatban visszaváltozott nimfává. 
Apa elindult az erdő felé, egészen a belsejéig vezetett, csak Zeusz öklénél állt meg.
Nem mertem megszólalni. Ne értsetek félre. Szeretem apát, és nagyon sokat kaptam tőle, többet mint bármelyik félvér az isteni szülőjétől, de azért még is csak egy istenről beszélünk...
Apa lenézett rám. A szeme nem tükrözött semmi érzelmet.
- Visszatért?
- Én itt vagyok.
- Szóval igen... Ők tudják?
- Nem. Az istenek?
- Apolló és én. 
- Visszafogsz vinni? Visszaviszel a Tartaroszba?
Az arcán most jelent csak meg valami érzelem szerűség. Szánakozás, keserűség, gúny, gőgösség.
- Megmondtam nem? Kétszer visz el a sötétség Izzy, és nem szándékozlak az előtt Thantosz kezébe adni, hogy teljesítetted volna a feladatodat.
- A próféciám... - motyogtam. 
Hádész biccentett. - "Aranyozott halál vagy te Hádész vére, és tudod viszály tárgya te leszel. Lángokba égve csontod s lelked más kezében már, hol vezet téged a vér mestere és mégis mi tiltott neked tied nem lehet soha. Kétszer lesz a sötétség foglya, de négy fal közt csak egy a kiút. Te vagy a kulcs, élet vagy halál hát dönts, ki mellé állsz. Kezedben a válasz lépd mit lépned kell. Ki győz majd az Idő vagy a vér  mestere. Aranyozott halál vívd meg az utat, el nem kerülheted már megírt sorsodat".- darálta le a próféciámat.

- Az Idő, Kronosz, ez világos, de ki a vér mestere? Mit ért az alatt, hogy kezedben a válasz? Minek a válasza? A négy fal.. ez az egész zavaros...
- A próféciák több értelműek. - felelte halálos higgadtsággal Apa. 
- Dühös vagy rám? - kérdeztem.
- Nem kicsim. - mosolyodott el most először. - Csak furcsa, hogy Edmund így figyel rád és védelmez téged, Percyt megpróbáltam megölni... 
- Joe is szóvá tette. - emlékeztem vissza a tegnapra. - Tudod mit takar a próféciám?
- Vannak sejtéseim egy két dologról, de nem tudom ki a vér mestere. De az a "lángokba égve..."  nem túl szívderítő a számodra.
- IZZY! - kiabálta Ed. 
- Itt vagyok! - kiáltottam. 
Edmund átugrott a patakon és Hádészra pillantott.

- Uram. - biccentett neki. - Izzy jönnöd kéne, hamarosan kezdődik a párbaj. - mondta. 
- Sok sikert. - búcsúzott el tőlem Apa. 
Edmundal elindultunk visszafelé a táborba. Lassan haladtunk egymás mellett. 
- Nem foglak kímélni. - ajándékozott meg a féloldalas mosolyával.
- Valahogy mást nem is vártam. - mosolyogtam vissza. - Utolsó tanács? 
- Keresd a gyenge pontjainkat. - válaszolta.