Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

78. Váratlan meglepetések

Csalogattam őt, folyamatosan végig egy épület mentén. Számoltam a lépéseimet. 25, 30, 25, 30. Megkerültem az épületet. Aztán elkezdtem hátrálni. A szememmel a 100 méter magas épületet néztem. Aztán a mögöttem lévő utcára néztem, elég hosszú és elég széles volt ahhoz, hogy az épület rá zuhanjon. Ha a törmelék nem öl meg, akkor a több liter por fog. De legalább őt halálra nyomja...

Azonnal előlépett az épület árnyékából. Lilás fényével az egész teret megvilágította. Hátráltam, miközben ő rám vicsorgott. 

- Nem menekülhetsz örökre. - mondta Tartarosz. 

- Nem is szándékozom. - hátráltam még mindig. 

- Tudod mióta figyellek? - a hangja mély volt, ősi és félelmetes, kényszerítenem kellett a lábam, hogy hátráljon tovább és ne gyökerezzen félelmemben a földbe. 

- 1997 óta. - feleltem. - Amikor leköltöztem az Alvilágba. 

- Igen, és csak 1999-ben sikerült végre megkaparintanom a véred egy részét. 

- Ha a véremre pályázol előbb meg kell ölnöd. - álltam meg. 

Kajánul felnevetett, az ereimben megfagyott a vér.

- Az menni fog. - megindult felém, mire a kezeim a magasba lendültek és káosz tőrt elő belőle. 

Tartaroszon viszont átment a füst. Még csak meg se sebeztem! 

- Ennél jobb terv kell Isabell Young. 

- Nyugodj meg. Nem rád céloztam. - mosolyodtam el. 

A füst pontosan oda talált ahova szerettem volna, az épület tövébe legalább a háromnegyedét kivájta és most dőlni kezdett, pont felénk, ahogy elterveztem. 

Futásnak eredtem. Tararosz felkiáltott, én pedig a szám és az orrom elé kaptam a kezemet. Fedezéket kell keresnem. Az épület hangos puffanással csapódott elém, mögém és mellém. Hátrébb kellett volna terelnem. Így nem fogok kiérni. A por felhő az épületről elért hozzám és hirtelen nem kaptam levegőt, mindent beborított a barnás szürkés por. Nem kaptam levegőt, hiába próbáltam venni. De köhögni sem bírtam, az izomzatom felmondta a szolgálatot és elestem. Egy kéz elkapott és a következő pillanatban már a frontvonalunk mögött feküdtem. Edmund fölém hajolt és valamit mondott. De még mindig nem kaptam levegőt. Aztán egy szőke fej hajolt hozzám. De a levegő hiánya miatt beájultam. 

Képek villantak fel előttem. Nico ahogy felnagyított formájában Athénével küzd, a fiú végig szántott a halhatatlan istennő arcán fekete kardjával. Percy egy újabb ütést mért Poszeidónra, miközben a férfi valamit mondott. 

- Percy! - kiáltotta. - Fiam! 

- Túl mélyen van, hogy elérjed őt. - rúgta gyomor szájon a térdével Szobek az istent. 

Annabeth hátul ügyködött valamin, majd elégedetten állt fel és írt hieroglifákat a levegőbe, aztán egy jogar jelent meg a kezében és magába szippantotta az energiát. 

- Hé! Anhur! - dobta a háború istenének, azaz Silenának a jogart. - Vidd Ozirisznak! 

Silena / Anhur hátra sietett a frontvonal mögé, egy széken lehunyt szemmel Charles ült. Bőre kéken fénylett, mellette Pollux állt, kicsit meggörnyedve és várta a parancsait az istenek régi királyától, aki immár csak a holtak birodalma felett uralkodik. Silena / Anhur letérdelt Ozirisz előtt és felé nyújtotta a jogart. Charles kinyitotta a szemét és elvette a jogart, majd hátra intett valakinek. Thalia / Hórusz közelebb sétált Charleshoz.