Aranyvér / Szünetel /

3. Eszmecserék és pokolkutyák

Nico szemszöge:

Amint kiléptem Jessicától a Nagy Ház felé indultam, hogy leadjam Kheironnak a papírokat. Közvetlenül Thalia a fája mellett, meg pillantottam egy szürke csizmás lány csoportot, plusz Percyt meg egy kis srácot.

- Megyek szólni Kheironnak, hogy a Vadászok beköltöznek hozzánk... Megint... - mondtam Jessicának.

- Már megint?! Mi a szent istent keresnek itt! - sietett mellém. Barna szeme dühösen izzott. - Gondolom, holnapra befog jelenteni a kentaur egy zászlózsákmányolást!

- Vagy 5 nap múlva... Elég tömör programot tervez, mindenkit aki legalább két éve már a táborban van küldi félvér toborzásra.
Jessica majdnem felrobbant mellettem, végül csak visszament a bungalójába.

Miután szóltam Kheironnak Percyékhez mentem.

- Azt hittem csak két félistennel jöttök vissza! - ráztam kezet Percyvel.

- Hidd el én is. - húzta el a száját.

- Thaliáék mit keresnek itt?

- Veletek töltik átmenetileg értékes idejüket. - csatlakozott Thalia is hozzánk.

Clarisse látványosan felnyögött. - Nekem mára elegem volt a Vadászok, magasabbrendűségi mániájából, csak mert halhatatlanok, úgyhogy leléptem.

- Hogy mi van... - akadt meg Percy. - Clarisse mióta használ ilyen tömör mondatokat, meg a magasabbrendűségi szót?!

- Nyugodj meg, te sosem fogod használni. - mondta gúnyosan Thalia.

- Öhm... felhívnám figyelmedet, hogy alig 5 másodperce használtam! - vigyorgott Percy.

Annabeth segélykérően rám nézett. Megvontam a vállam.

- Na gyere Hínáragyú!  - kapta el Annabeth a kezét és maga után húzta a kenuzó- tó felé. 
- Végre! Nico! Beszélnem kell veled! - mondta nekem Thalia.

- Öhm... remek... miről is... - motyogtam.

- Ne itt. Itt túl forgalmas, gyere. - kapta el a kezemet és rángatott végig a táboron.
Pár szatír kíváncsian utánunk pislogott. De különösebben nem törődtek velünk.

Hahó, egy Vadász, hangsúlyozom, VADÁSZ, egy FIÚT rángat maga után! Thalia felvitt a fenyőfájához, majd elengedte a kezem és zavartan kezdet fel-alá járkálni. 

Döbbenten figyeltem őt. Olyan ideges volt. Ráadásul a kisugárzása is furcsa volt. A szeme idegesen járt egyik fáról a másikra. Az ujjaival a csípőjén dobolt. Ami szerintem kényelmetlen de mindegy. 
- Mért is rángattál ide? - kérdeztem kb. 5 perc múlva, mert sejtettem, hogy megvárom amíg Thalia kezd neki, itt fogok megőszülni, mivel ő halhatatlan. 

- Nico! - nézett rám idegesen. - Megbízhatok benned? 
- Öhm... Igen? - hű, de kérdésnek hangzott...

- Tuti?

- Igen. - mondtam némileg magabiztosabban.

- Nico... kiknek van arany színű vére?
A szemöldököm ráncba szaladt a kérdés hallatán, azt hittem ezt még Percy is tudja.

- Az isteneknek természetesen. - feleltem egyértelműen.

- Akkor ez szerinted hogyan lehetséges?  - vett le egy kötést a karjáról. 
Hogy nem vettem eddig észre?!

A karján alvadt vér volt, ez teljesen természetes, még ha biológiából kettes is vagyok, akkor is tudom, hogy az mi. De az nekem se stimmelt, hogy mért arany színű.
- Nagyon nagy szarban vagy ugye tudod? - fogtam meg a kezét.