Aranyvér / Szünetel /

19. Ajándék

Jessica szemszöge:

Este nem tudtam aludni. Egy részt a növények faggatózása miatt, másrészt valahogy rossz előérzetem volt. 

- Nem maradnátok csendben? - kérdeztem idegesen. 

A növények hirtelen elhallgattak. Egyedül maradtam a sötét szobában a gondolataimmal. Hogy tudjuk ezt megoldani? Nem maradhatunk itt örökre... Ha megtalálnak... Nem. Nem fognak. Ide rajtunk kívül senki nem teheti be a lábát. A próféciára gondoltam, hátha kitudok belőle következtetni valami. De semmire se mentem vele. Valami halk neszt hallottam. Felemeltem a fejemet, de a szobában teljes csend honolt. 

Lehet, hogy csak valamelyik növény volt, vagy csak a fáradság. 

Lehunytam a szemem és tovább elmélkedtem. És, akkor újra meghallottam. Fém. Mint, amikor Travis és Conor poénből lecsavarozták az Aphrodité bungaló tetőablakát, hogy beázzanak... 

Kinyitottam a szemem és az éjjeli asztalon lévő virágra néztem, aki remegett a vázájában. 

A kezem a párnám alatt lévő tőr felé nyúlt. 

- Fény. - mondtam, mire a világítás azonnal felkapcsolt, kipattantam az ágyból a tőrrel a kezemben és az ablakra szegeztem a tekintetem. 

Az ablakban egy lány ült, legalábbis az alakjából ítélve. Fekete kapucnis pulcsija a fejébe volt húzva és fekete bőr nadrágot viselt. Fegyvert nem láttam. 

- Ki vagy? - kérdeztem, miközben próbáltam elfojtani a hangom remegését. 

Az alak néma maradt. Leugrott az ablakból és megindult felém. Egy villanást láttam, csak, ahogy a fém a kezében terem és már rám is támadt. 

- Növekedj. - suttogtam, mire a virágok megremegtek. Felgyorsult a mozgásuk és a fejlődésük és a lány felé nyúltak, míg én csak álltam és vártam, hogy megkötözzék.  

A lány menekülni próbált, de esélye sem volt. Nem sokára teljesen kifeszítették a növények. Hozzá léptem és lelöktem a fejéről a kapucnit. Arany szőke haja kiszabadult a takarásból és az arca mellé hullott. Szürke szemei haragtól fénylettek. Ez Annabeth egyik féltestvére... Carol Ferrell. 

- Az istenek küldtek? - kérdeztem. 

Nem válaszolt. 

A növényekre pillantottam. - Tartsátok így. Mindjárt jövök. - Kimentem a szobámból és a velem szemben lévő ajtón kopogtam, Nicoén. 

- Jess? Hát te? - dugta ki a fejét. Farmerben és egy fekete rövid ujjúban volt. Nem feküdt le aludni. 

- Az istenek bejuttattak egy félvért. 

- Kit? 

- Carolt. 

Nico szemöldöke ráncba szaladt, és átsietett hozzám. Carol próbálta kirántani a kezét a növények közól, de a virágok teljesítették a parancsomat. Nico alaposan végig mérte a félvért. 

- Ha kijut... - kezdtem. 

- Megadja a sziget helyzetét. - felelte Nico. - Engedd le. 

- Nico... 

- Csináld. - mondta hűvös magabiztossággal. 

- Eresszétek el. - mondtam a virágoknál, mire lassan leeresztették Carolt. 

Nico mielőtt a lány védekezésből megüthette volna, a halántékára tette a kezét. Carol szeme fokozatosan lecsukódott, majd Nico karjába zuhant.