Londoni nyár ✔️

Seven

Reggel azt néztem magamon hogy nem vagyok-e anime karakter. Micsoda furcsa álom! Inkább lementem a konyhába hogy valami ehetőt csináljak vagy találjak. A konyhában anya és alex beszélgettek.

- És te, hogy kerültél Londonba?

- Tudja, én ide születtem. A szüleim költöztek ki.

- Tegezz nyugodtan.-mondta anya.

- Rendben, köszönöm.-vigyorgott.

- Jó reggelt édesem! Hogy aludtál?-vett észre anyám.

- Soha jobban.

- Reggelt!-ásított Szabi.-Jól aludtál?-kérdezte majd lepacsiztak Alexszel, és anya kiment a konyhából.

- Aha.

- Reggeliztél már?

- Még nem. Én is nemrég jöttem le.

- Okké. Van müzli és...

- Csinálhatok palacsintát vagy tojást.-ajánlottam fel.

- Ne szenvedj a palacsintával, elég lesz a a tojás.-mondta Szabi és Alex bólogatva egyetértett vele.

- Okés. Akkor tíz percen belül kaja. Ki hányat kér?-tettem fel az eldöntendő kérdést.

- Hármat-mondták egyszerre.

- Okés üljetek le a nappaliban, vagy csináljatok valamit, amíg sül.

- Köszi.-mondta Alex.

- Köszi.-mondta Szabi, majd kimentek a nappaliba és beindították az Xboxot. Első sorban három tojást ütöttem a serpenyőbe, és tettem rá egy kis delikátot.

- Nekem nem köszönsz?-kérdezte tettetett csalódottsággal Szabi. Ez olyan jól időzít hogy kész lett a tojás. Ráraktam egy tányérra, odamentem hozzá és megöleltem. Meglepődött, de visszaölelt.

- Szólj Alexnak, hogy kész a kaja.

- És a tiéd?

- Majd csinálom miközben kajáltok.

- Biztos? Megvárunk ha szeretnéd.

- Nem kell. Szólj a másik éhenkórásznak hogy jöjjön enni.-mondtam és elengedtem Szabit. Ja. A beszélgetés alatt végig egymást öleltük.

- Éhenkórász gyere enni!-üvöltött Szabi.

- Éhenkórász?

- Ja. Viki mondta.-hárított.

-Hé ez nem volt szép.-mondta Alex.

- Majd megbékélsz.-raktam le eléjük a tányérokat.

- Kiengesztelést nem kapok?-durcizott Alex.

- Arra várhatsz.

- Próbálkozni...

- Fogd be és egyél.-mondtam miközben két tojást ütöttem a serpenyőbe és ismét delikátot szórtam rá. Amikor kész voltam, csak akkor vettem észre, hogy a fiúk megvártak. De épp egymást ütötték az asztalon áthajolva.

- Hol vagyok? Az óvodában? Hagyjátok már abba!

- De az úgy nem vicces.-durcizott be Szabi.

- Én csak kajálni akarok, lehetőleg úgy, hogy nem veritek egymás fejét közben. Köszönöm.

- Jó főnökösködő vagy!-szólt Szabi

- Erre. Most nem mondok semmit.-gyorsan bekaptam a tojást, elmosogattam, és mentem fel a fürdőszobába. Kikaptam egy otthoni de elviselhető nadrágot és pólót a szekrényből, és bementem a fürdőbe. A neszeszerem a szobámba maradt. Ajj már! Gyorsan visszaszaladtam a szobámba felkaptam a neszeszert, és siettem vissza a fürdőhelyiségbe. Zuhanyzójuk volt, ilyen elhúzhatós ajtóval. Éppen zuhanyoztam, amikor egy barna hajú alak aki meglehetősen hasonlított Szabira, benyitott. Jó hogy teljesen homályosított üveg van így nem látta, hogy észrevettem. És mást se.  Amikor látta, hogy foglalt és nem mellesleg én vagyok bent halkan és gyorsan kislisszolt a fürdőből.