Londoni nyár ✔️

Twenty-two

-Te is nekem!-ölelt meg ő is.

- Menj be! Elmegyünk a boltba. Anyuékat már ismered. Utána beszélünk.-küldtem be és visszaszaladtam Szabihoz.

- Na itt vagyok.

-  Ő Petra, ugye?

- Ahamm.

- Ennyire jóban vagytok?

- Hát nagyon ritkán látom mert Pesten lakik mi meg Debrecenben.

- Aha.

- Látom nem érdekel a téma. Mivel megyünk?

- Tömegközlekedés.

- Nem hoztam pénzt.

- Van jegytömböm.-közölte lazán.

- Ja jó.-bólogattam. Jött is a busz ami bevitt minket a városba. A buszon volt két hely és kihisztiztem hogy én üljek az ablak mellett.

- Örülsz?-ült le mellém Szabi.

- Aha.-vigyorogtam. Néha nagyon gyerekes tudok lenni. De akkor nagyon. Leszálltunk a hatalmas üzlet előtt. Szabi mellől se megyek el. Vagy ha mégis, úgy itthagy mint annak a rendje.  Utána meg bejelentik a nevem hogy elhagyott. Mint az egyik Family Guy részben.

- Vezess, ó, mesterem.-karoltam belé.

- Ez komoly?

- Aha. Na csitt és vezess.-biccentettem a bolt felé. Ez a bolt akkora mint a Harrods. És nem túlzok. Két emeletes drágaság. És Liz szokott ide járni és nem téved el mert hazajön. Respect. Elindultunk az első emeletre mert állítólag ott vannak a müzlik. A müzlikbe konkrétan megfulladtunk. Nagyon sok volt! Értem már hogy miért van külön osztály.-Szabii!-sipítoztam.

- Mii? Ne visíts már!

- Ott van Harry Styles!-suttogtam.

- Ki?

- Harry fuckin' Styles!-mutattam az említett felé.-Adj egy tollat!

- Nincs nálam.-röhögött. Megforgattam a szememet és nemtudom hogy került oda, de az egyik polcról levettem egy tollat, vettem a bátorságot és odamentem hozzá.

- Szia! Kérhetek egy autógrammot?

- Szia persze.-mosolygott és aládedikálta a karomat. De persze mindegy mindegy alapon elvettem egy árcímkét és aládedikálta azt is.

- És...Képet kérhetek?-kérdeztem szégyenlősen.

- Igen.

- És kapok is?-kérdeztem mire elnevette magát.

- Igen.-feltartotta a telefont és lőtt egy pár képet. Mosolyogva megköszöntem és visszaugráltam Szabihoz.

- Mehetünk.-beszéltem ezúttal magyarul. Karon fogtam Szabit és rángattam asszem a kassza felé. Elhaladtunk Harry mellett aki szórakozottan figyelt minket.

- Ő a barátod?-biccentett Szabi felé.

- Neem.-mosolyogtam.-Ő csak egy nagyon közeli barátom.

- Ó, értem. Valamiért azt hittem együtt vagytok.

- Nem, nem. Csak én itt nyaralni vagyok, és nem ismerem a boltot. És haza szeretnék még egyszer menni.-nevettem.

- Hol laksz?

- Magyarországon.

- Ott még nem voltam.-ráncolta a szemöldökét.

- Gyertek légyszii. Az ország másik feléből felutaznék Pestre! Gondolom ott adnátok koncertet.

- Meglátjuk.-kacsintott. Szabi elkezdett húzni.

- Jójó megyek!-mondtam Szabinak.-Szia! Örültem a találkozásnak! Feldobtad a hetem!-fordultam Harryhez, aki csak mosolyogva elindult egy másik sorba.-Megyek már, ne rángass!

- Na végre!

- Csitt. Ez Harry Styles volt. Tudod mekkora dolog ez egy kis magyar lánynak? Arról nem mertem álmodni hogy a koncertjükre eljutok, nemhogy aláírás, kép és még beszélgetek is vele!

- Ő is csak egy fiú a többi közül.

- Nem. Ő Harry Styles. Nem csak egy random fiú.

- Ha csak ugráltál amikor őt megláttad, mit kaptál volna ha az a Michael áll itt?

- Először is az hogy mit keres itt, hiszen tudommal nem nyaral, nem koncerteznek Londonban, és nem turnéznak. Másodszor visítoztam volna öt pecig, utána kértem volna képet,aláírást, és ölelést.

- Á, nem fan.

- Nem hát.-értettem egyet. Kassza után buszra szálltunk. Elég hosszú utunk volt, el is bóbiskoltam. A következő megállóban Szabi ébreszgetni kezdett.

- Viki! Hahó? A kövinél szállunk.-rázogatott. Úgy terveztem megszivatni hogy az utolsó pillanatban felpattanok és leszállok. Terveztem.

- Viki! Gyere már.-suttogta a fülembe. Majd megpuszilt. Direkt nem reagáltam. Utána szájon puszilt. De lehet csak álmodtam. A piercingje hűvös nyomot hagyott az ajkaimon. És "felkeltem".