Londoni nyár ✔️

Twenty-one

Szabi horkolása felér az autó motorjával. Úgyhogy nem mondhatom hogy nem volt szivem felkelteni.

- Szabi!-ordítottam. De ő csak a fejére húzta a takarót.-Jó akkor fájjon a fejed.-indultam ki a szobából.

- Ne!-morogta a párnámba.-Öt perc.

- Nincs öt perc. Vagy most vagy fájni fog a fejed egész nap.-vigyorogtam gonoszul.

- Gonosz vagy.

- De te így szere...-mondtam volna de gyorsan beharaptam a számat.

- Hm?

- Semmi.-pirultam el.

- Na mondjad már.

- De te így szeretsz! Most jobb?-mondam mire teljesen megfagyott a levegő. Istenek, adjátok hogy anyámék nem hallották. Kicsit ingerlérkeny vagyok.-Bocsi. Natival amikor ezt mondjuk egymásnak mindig rávágjuk hogy de te így szeretsz. Nos, nálad szerintem, vagyis...inkább veled nem vagyok olyan viszonyban hogy ezt mondjam.-pásztáztam a földet.

- Gyere ide.-paskolta meg az ágyam. Leültem.-Miért ne lennénk olyan viszonyban? Mint barát, nagyon is szeretlek.-mosolygott. Huhh. Megnyugodtam. Megöleltem.

- Köszi.-motyogtam.

- Nincs mit.

- Még nem volt olyan fiú barátom akibe ne szerettem volna bele. Csak úgy mondom. Szóval előre készülök hogy meg fogsz velem szakítani minden kapcsolatot, mert nem viszonzod az érzéseimet. De még nincs így szóval köszi hogy vagy nekem.

- Nincs mit. Volt már rá példa?-utalt az előző kisbeszédemre.

- Persze. Számtalan.

- Ezért megszakítottak veled minden kapcsolatot?-ráncolta a szemöldökét.

- Aha. Azért mert "nem akar fájdalmat okozni nekem". És utána ha ráírtam hogy beszélgessek vele, nem írt vissza, hiába nem voltam már "szerelmes" belé.

- Komoly.-reagálta le.

- Az.

- Gyerekek kész a tea!-jött be anyám a szobámba. Egy tizedmásodperc alatt szétrebbentünk.

- Megyünk!-mondta Szabi.-Ne foglalkozz ilyenekkel.-puszilt homlokon és kiment a szobámból. Én meg csak néztem magam elé. Ki kéne menni. Fájdalmas arccal mentem le a konyhába, hogy el kellett hagynom a puha ágyamat. Leültem egy székre, és bámultam magam elé. Anya lerakta elém a teát. Biztatóan rámmosolygott. Lassan kortyolgattam a forró teát. Nagyon elmerültem a gondolataimban. Jól tettem hogy elmondtam hogy bele fogok szeretni? Miért reagálta úgy le hogy "miért ne lennénk olyan viszonyban"? Hogy lettünk ennyire jóban? A gondolatmenetemet Liz szakította félbe.

- Viki, Szabi! Elmennétek a boltba?

- Persze!-erőltettem magamra egy mosolyt.

- Aham.-válaszolt Szabi unottan a teóját nyomogatva.

- De nem a sarkiba!

- Hát akkor?-nézett fel Szabi.

- Be a városba. Csak ott árulnak olyan müzlit amit ti szerettek.

- Megyünk.-ugrottam fel.

- Menjünk.-tápászkodott fel Szabi. Felsiettem a szobámba, kikaptam egy szakadt fekete farmert és egy fekete pólót és beszaladtam a fürdőszobába. Tíz perc múlva készen voltam. Leszaladtam a nappaliba ahol apu nézett tévét.

- Szia!-pusziltam meg.

- Jó reggelt.

- Mit nézel?

- Nem tudom.

- Mi lenne veled ha ide költöznénk!-nevettem. Apa lefagyott egy pillanatra.

- Nem tudom.

- Mindegy.-néztem értetlenül. Szabi lejött én meg elköszöntem. Felkaptam a sapkán és a fekete tornacipőm és útnak indultunk.-Majd jövünk!

- Nincs meleged?-kérdezte Szabi miután kiléptünk az ajtón. Elvégre nyár volt, én meg full feketében nyomom.

- Nincs.-rántottam vállat. Majd megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Petra neve villogott.

- Szia!-köszöntem jókedvűen.

- Mi ez a póló?

- Mi honnan...-fagytam le. Hátrafordultam és drága barátosném nyakába ugrottam.-Sziaaaaa!

- Szijja!-szorongattuk egymást. Vagy öt percig. Na jó nem, csak egy.

- Te mit keresel itt? Anyud tudja? Úristen, ugye nincs baj?-gondoltam persze egyből a legrosszabbra. Petra csak jókedvűen nevetett.

- Nyugó, nincs semmi. Csak előbb jöttem.

- Hiányoztál!-öleltem meg újra.