20.

11.6K 577 10
                                    

- Adam szemszöge -

Már egy hete, hogy nem láttam Abbyt. Megfogadtam Matt tanácsát és nem zaklattam, még csak nem is kerestem. Szerintem elég sok idő egy hét, szóval remélem tudott gondolkodni. Suli után úgy döntöttem beugrom és veszek neki virágot, meg egy égszerboltba is bemegyek, mert csináltattam neki egy gyönyörű nyakláncot. Mire mindennel végzek úgy is már sötétedik és biztos otthon találom olyankor. Katy Mattel van szóval egyedül lesz otthon. Azt szeretném, ha mindig hordaná a nyakláncot amit tőlem kap. Tudom, hogy égszerrel és virággal nem tudom jóvá tenni amit tettem. Nem tudom, hogy mit fogok mondani neki, majd jön magától.
Beültem a kocsimba és elindultam egy virágbolthoz. Kaptam is nem messze egyet. Bementembés nem tudtam dönteni, hogy milyen virág illene hozzá. Annyira sokszínű és csodálatos nő.

Úgy döntöttem nem ragadok le egy virágnál,  így mindegyikből kértem pár szálat ami a boltban volt és egy hatalmas csokorral tértem ki a boltból

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Úgy döntöttem nem ragadok le egy virágnál, így mindegyikből kértem pár szálat ami a boltban volt és egy hatalmas csokorral tértem ki a boltból. Gyönyörű volt, akárcsak az én Hercegnőm. Útána elmentem az égszerboltba. Bementem az ajtón és egyenesen a pultnál levő férfihoz sétáltam.
-Jó napot! Adam Scott vagyok és a nyakláncért jöttem, amit készítettem. -Mondtam udvariasan.
-Áh igen. Egy pillanat és hozom. Épp nemrég készült el. - Elment valahová, gondolom a nyaklánc után.
Szerencsémre kész lettek a nyaklánccal. Nagyon gyönyörű volt. A medál egy szív alakot formált és bele volt vésve egy idézet. Az ált benne, hogy :

"Te vagy nekem a levegő, mely életet ad és elvesz.
Mindennél jobban Szeretlek! "

Remélem tetszeni fog neki, ezüst nyakláncot vettem, mert az valahogy jobban illik hozzá. Egy fekete kis dobozba rakták bele. Kifizettem majd beültem a kocsiba. Beinditotttam a motort és lassan elindultam hozzá, a kollégiumba. alig voltak az utakon. Egyszer csak valami fényeset láttam, hírtelen egy másik autó belémjött. Áthajtott az én sávomba és egyenesen belém hajtott. A kocsim megpördült és egyenesen egy villanyoszlopnak mentem. Nekicsapodtam a kormánynak, még szerencse, hogy be volt kapcsolva a biztonsági övem. A légzsák kinyilt, de nem sokat használt. Éles fájdalom nyílalt az egész testembe. Csak vért láttam mindenhol. Ez az én vérem? Kikapcsoltam a biztonsági övemet és kimásztam az autóból. A hideg aszfaltra estem és szétterültem rajta. A meleg testemet hűtötte a beton, fájt mindenem és mindenhonnan folyt a vérem. Egyre homályosabban láttam. A másik kocsiban aki vezetett nem mozdult. Vajon meghalt? Égett a testem, valamim biztos eltört. A zsebembe levő kis ékszeres dobozért nyúltam. Kivettem a dobozt és magamhoz szorítottam. Csak Abbyre gondoltam, senki másra. Pár percig ott feküdtem, míg hangos szirénázást nem hallottam. Ezek a mentősök lesznek. Reméltem, hogy eszméletemnél maradok, de egyre jobban homályosodott el minden. Már alig láttam valamit. Egy villogó autó állt meg előttem és száltak ki belőle valami piros ruhás alakok. Az egyik engem szólongatott.
-Maradjon velünk. Itt a segítség! -Mondta a piros ruhás alak.
Én már annyira kába voltam, hogy már bólintani sem tudtam. Lehunytam a szemem és elengedtem magam.
-Hall engemet! Ne adja fel! -Kiáltotta nekem valaki.
Könnyű ezt mondani, rengeteg vért veszítettem és semmi erőm nem maradt már. Elvesztettem a fonalat a világ között nem hallottam semmit és senkit. Eltűnt a fájdalom, nem éreztem már.
A halál nem fáj, néma és csöndes. Mintha homály hullanak a földre, minden ködös és már nem látsz tisztán, majd hírtelen elnyel a sötétség és már azt sem tudod, hogy élet és halál között lebegsz. Nincs fény csak sötétség, mely megrémiszt. Még utolsó perceimben is egyvalaki járt az eszembe, az hogy nem tudom még egyszer elmondani neki mennyire szeretem és most azt érzem, hogy meg fogok halni.A fájdalom amit érzek nem ér fel azzal, amit Abby iránt érzek. Ha csak rá gondolok, arra a gyönyörű mosolyára, mined fájdalmam elillan. És igen az a gyönyörű arc, azok a szemek .... Vajon mi van a halál után? Felkerülök az égre és egy leszek azok között a végtelen sok csillag között az égen , onnan nézhetem és vigyázhatok az én szivem hercegnőjére? Vajon látom még valaha?

Előre is sajnálom, hogy ilyen rövid lett. Remélem tetszik nektek és ha igen votolj, ezzel is jelezve, hogy elnyerte a tetszésedet. Hamarosan következő rész. Sziasztok 😘

Küzdj értem!Where stories live. Discover now