Hiába a nagy vallomás, ha tudomást sem vesznek róla. Mit sem ér ezer szó, ha nem hallja az akinek szánod.
Attól a naptól kezdve Charlotte feltűnően került engem. Soha nem beszéltünk. Pedig én mindent megpróbáltam, de ő mindig visszautasított, elküldött, kinevette a próbálkozásaimat.
Leírhatatlanul fájt.
Megannyi mély pillantás, néhány el-elkapott szónál nem kaptam többet tőle. Mindez novemberben történt, és valahogy eljött a június. Még hátravolt az évzáró, aztán kezdődött a nyár. Azt hittem, hogy mikor az iskola igazgatója kimondja a boldogító "az idei tanévet ezennel lezárom" mondatot, vége a történetnek. Hogy végleg lemondhatok róla.
Soha nem hittem volna, hogy a történetünk nyáron kezdődik el igazán.
