Miraculous-novellák

Ki menti meg a várost?~2.fejezet

- Macska?- kérdeztem. Távolinak észleltem mindent, mintha egy rossz álomba lennék.
- Mi történt veled?
- Kérlek bocsáss meg!
- Üdvözöllek Érzelemkisasszony, Halálfej vagyok!

~Adrien~

Megbántam, hogy leüvöltöttem a fejét. Teljesen össze lehetett zavarodva, én meg ezzel mit sem törődve, csak magamra gondoltam.
Vissza akartam indulni, amikor egy piros- fekete pöttyös valami suhant el előttem. Egyből felismertem Bogárkámat, és utánaeredtem.
Nagyon gyors volt, de egyszer ő is elfáradt.
Csendesen landoltam előtte és megszólítottam.
- Marinette, figyelj én...
- Macska?- kérdezte, de zavaros volt a tekintete.
- Mi történt veled?- estem kétségbe
- Kérlek bocsáss meg!- mondta, és megjelent szeme körül halálfej lila pillangója.
Piros ruhája fekete lett, a pöttyei lilák.
- Mari?...
Gonoszan elvigyorodott, majd felállt.
- Hello Macska! Azt hiszem köszönettel tartozom neked. Nélküled nem történhetett, volna meg velem ez.
- Kérlek Marinette. Ez nem te vagy.
- Igazad van. Nem én vagyok Marinette. Az a lány már a múlté. Újjászülettem, és a nevem is más. Érzelemkisasszonynak hívnak. És az első dolgom az lesz, hogy végzek veled.- fejezte be, és támadásba lendült.
Egy ideig hárítottam a csapásait, de nem bírtam rátámadni. Észrevehette gyengeségem, mert felhasználta ellennem. Ütései egyre erősebbek lettek, mintha nem fárdana. Szemében végtelen düh égett.
Katicabogár ként akumatizálta Halálfej, így fegyvere nem változott. Már előre féltem a szerencsetalizmánjától.
Gondolataim vadul száguldoztak. Nem bánthattam, mégis ki kellett valamit találnom.
- Marinette, az emberekkel mi lesz? Azt akarod, hogy félejenek tőled? Eddig csodáltak. Nem emlékszel?
Egy pillanatig, úgy tűnt hatottak rá szavaim, a szeme kitisztúlt. Újra az igazi énje állt előttem.
- Macs-Macska- nézett rám segélykérően, majd felüvöltött.- Ha azt hiszed egy ilyen hülyeség miatt feladom a csatát, bolondabb vagy, mint gondoltam.
Órákig harcoltunk. Tele voltam sebbel, ahol eltalált a yoyo-ja, bár a ruhám a varázslat miatt nem szakadt szét. Egy óvatlan pillanatban rosszul léptem és Érzelemkisasszony fegyverének zsinórja körbetekert. Jól meghúzta a nyakam körül. Éreztem folytogat.
- Kérlek...- próbáltam kinyögni valamit.
- Nos, milyen érzés legyőzöttnek lenni? Ha támadtál volna se sok eséllyel győzhettél volna, de így....- mosolygott gonoszan.
- Mari kérlek ne! Igazad van. Nem tudtalak megtámadni.- kaptam torkomhoz.- Megígértem, hogy nem bántalak és megvédelek. Sajnálom, hogy utóbbit nem tudtam teljesíteni.- csodálkozva nézett rám, majd újra megjelent a lila pillangó szeme előtt, és jobban meghúzta a yoyoját. 
Küszködtem a levegő hiányától, de egy idő után feladtam. Nem maradt több erőm.

~Marinette~

Végig, amíg Macskával csatáztam erősnek éreztem magam. Mintha nem is én lettem volna. Testem magától, gépiesen mozgott. Ahányszor eltaláltam, fura elégedettséget éreztem. Jó volt bántani őt, bár tudtam nem helyes.
Végig védekezett, így bármilyen ügyes is volt el tudtam kapni.
Kérlek...- próbáltam kinyögni valamit.
- Nos, milyen érzés legyőzöttnek lenni? Ha támadtál volna se sok eséllyel győzhettél volna, de így....
- Mari kérlek ne! Igazad van. Nem tudtalak megtámadni. Megígértem, hogy nem bántalak és megvédelek. Sajnálom, hogy utóbbit nem tudtam teljesíteni.
Hirtelen kezdtem rosszul érezni magam. Hogy tehettem ezt?
- Érzelemkisasszony ne hagyd, hogy eltántorítson a célodtól!- hallottam újra Halálfej hangját, ami újult erővel töltött el. Fegyverem zsinórját jobban megszorítottam, és végignéztem, ahogy társam a földre esik.
Eszembe jutottak közös pillanataink, egy-egy ököl pacsi, pár bók Macskától, az, hogy rá mindig számíthattam.
Rettentően elszomorodtam. Lerogytam a földre és sírni kezdtem, de hirtelen harag váltotta fel bánatomat.
- Tűnj el a fejemből!- ordítottam Halálfejnek. Ekkor az akuma kiszállt yoyomból, és visszaváltoztam. Ruhám újra piros, fekete pöttyös lett, elkezdtem érzékelni a körülöttem lévő környezetet, melyet eddig észre sem vettem. Esett az eső.
Elkaptam a fekete pillangót, majd megtisztítva engedtem útjára.
Odarohantam Macskához.
- Kérlek kelj fel, vagy mondj valamit!- kiabáltam. Könnyek csípték a szememet, teljesen el voltam ázva de nem fáztam. Csak mérhetetlen bánatot és keserűséget éreztem.
Megígérte, hogy nem bánt és megvéd, de ebbe halt bele. Ugyan ki tudott volna megvédeni saját magamtól? Nem gondolkodtam. Tudtam Halálfej lacsap rám de nem érdekelt csak az érzelmeimmel törődtem.
- Ne hagyj egyedül!- suttogtam.
Ültem az utcán és fejét ölembe tartottam. Felüvöltöttem fájdalmamban.
Váratlanul valaki közelebb jött. Esőköpenyt viselt, kezében esernyő volt.
Riadtan néztem fel rá. Alya volt az.
Egyre többen gyűltek körénk.
Ekkor tudatosult bennem két dolog.
Először is, hogy ők mind nem is sejtették mi történt. Azt hitték, hogy küzdöttünk egy akumával, és társam baleset miatt fekszik most a betonon. Meg se fordult a fejükbe, hogy én tettem.
Másodszor, hogy egy szörnyeteg vagyok.
Újra felüvöltöttem, és zokogva borultam rá. Nem akartam elhinni, hogy itt a vége. Felemeltem élettelen testét és magamhoz szorítottam, majd hirtelen ötlettől vezérelve lefektettem és nyomogatni kezdtem a mellkasát, úgy, ahogy egyszer az iskolában mutatták. Harmincszor megnyomtam a mellkasát, majd lefogtam az orrát és levegőt fújtam a szájába. Nem tudom hányszor csináltam, de  szirénahangokat hallottam. Minden ember szétrebbent, amikor megérkezett a mentőautó. A kocsiból három ködös tekintetű férfi szállt ki, és Macskát egy hordágyra tették, majd felemelték és feltették a betegszállítóra. Már indultam volna utána, amikor egy kezet éreztem a csuklómon ami visszatartott.
- Nyugodj meg! Megoldottam, hogyha visszaváltozna semmire sem emlékezzenek. Ezek az emberek is azt fogják hinni, hogy Adrient látták.- suttogta Fu mester.
- Hadd menjek vele!- kérleltem, bár tudtam, nincs értelme. Adrien meghalt, nem tehettem érte semmit.
- Gyere, igyunk egy teát alakulj vissza, utána nem bánom bemehetsz.
Nem volt erőm küzdeni. Lehajtottam a fejem és hagytam, hogy vezessen.
Leültem egy párnára, majd visszaváltoztam. Tikki kimerülten pottyant az ölembe.
A mester adott egy teát és a  kwamimnak süteményt.
- Katicabogár kérlek figyelj rám! Üveges tekintettel néztem fel rá.- Semmi baj nem.....
- Már hogyan mondhatja azt, hogy semmi baj?!- keltem ki magamból.- Macska meghalt, és mindez miattam van.- hajtottam le a fejem, és újra sírni kezdtem.- Elnézést, nem akartam...
- Tudom. Ez most nehéz lehet neked.- mondta megbocsátóan.
- Sajnálom,- álltam fel- de nem maradhatok.
- Megértelek. Menj csak!
Futva tettem meg a távot a kórházig, ami szerencsére nem volt vészesen messze.
Mire beértem, már Alya és Nino ott volt.
- Hol az apukája?- csodálkoztam.
- Még nem értesítették. Mi is csak azért vagyunk itt, mert Alya mindent látott az utcán és egyből szólt nekem.- válaszolt a fiú.
Látszólag, tényleg működött a mester varázslata.
- Sajnos nem engednek be.- vette át a szót Alya.
Rohanni kezdtem, de az ajtóban megállított az orvos.
- Maga családtag kisasszony?
- Nem, de...
- Akkor sajnálom, egyelőre nem mehet be.- folytotta belém a szót fapofával.
- Maga érzéketlen vad barom!- üvöltöttem.
- Na de?!- háborodott fel.- Kérem hagyja el az épületet!
Egyedül voltunk a kihalt folyosón, de hangoskodásomra két barátom rontott be.
- Mari gyere...- kezdett bele Alya.
- Azt hiszem nem voltam elég egyértelmű!-léptem közelebb az orvoshoz.- Akár szabad, akár nem, bemegyek.
- Azt akarja, hogy hívjam a biztonságiakat?
- Tényleg ráhívná a biztonságiakat egy szuperhősre?- játszottam ki az utolsó kártyám.
A férfi meglepődött, majd iszonyatos röhögőgörcsöt kapott.
- Mari miről beszélsz?- lépett közelebb barátnőm.
- Azt hiszem kisasszony, hogy maga megbolondult.- kapkodott levegő után az orvos.
- Úgy gondolja? Tikki, pöttyöket fel!- mondtam, és egy pillanattal később Katica ként álltam a helyemen.
Mindhárman lefagyva bámultak rám. Visszaváltoztam, de ekkor valami furát láttam. Tekintetük ugyanolyan ködös lett mint a mentősöké, akik Adrient elszállították. Betudtam a mester trükkjének, és benyitottam.
Bennt borzalmas látvány fogadott.

Sziasztok!😊

Itt a következő rész. Sajnálom, hogy nem tudtam tegnap hozni.
Még tervezek egy lezáró részt, mert van még egy-két elvarratlan szál.
További szép estét!🐾

Annalulu🐞