Miraculous-novellák

Az eltűnés~8. fejezet

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette izgatottan, bár egy kicsit félve bontotta ki a csomagot.
A dobozon, amiben küldték, nem volt feladó feltűntetve.
Miután kiniytotta egy kis dobozkát vett észre és egy borítékot. A borítékon is ott volt a neve.
Feltépte a levelet és olvasni kezdte.

,,Kedves Katicabogár!

Tudom, hogy nagy útra készülsz, az emberek megmentése érdekében.
A hasad ebben akadályoz, ezért küldtem egy kis krémet, ami meggyorsítja a gyógyulásod! Egy hét és teljesen rendbe jössz!
Kendd be a hasad óvatosan vele, majd csavard körbe a fáslival, azt is a dobozban találod!
Ajánlom ezt a hét napot használd fel hasznosan! Tervezzettek meg mindent Fekete Macskával!
Sok szerencsét mindkettőtöknek!

A talizmánok őrzöje"

Marinette lefagyva olvasta végig. Azt sem tudta, hogy ki ez az ember, azt végképp nem, hogy honnan ismeri a titkát.
Kivette a kis dobozt, amiben a levél szerint a krém volt. Csak akkor vette észre, hogy a tároló, amit a kezében tart, kísértetiesen hasonlít arra az ékszertartóra, amiben a Katica talizmán volt.
- T-Tikki?- fordult kis kwamijához.
A piros katica, csak bíztatóan bólintott, ami egy cseppet megnyugtatta a lányt.
Kinyitotta a dobozt és egy lilás színű krémet látott meg benne, aminek enyhe levendula illata volt.
A lány bekente vele a hasát, majd magára tekerte a fáslit, úgy, ahogy a levélben olvasta.
- Ki küldte ezt?- nézett Tikkire, miután végzett.
- Egy barát!- válaszolt.
Marinette érezte, hogy bármennyire is akarja, nem fog megtudni többet a feladóról.
Már éppen aludt volna, amikor egy hirtelen koppanást hallott.
Szemei kipattantak, hirtelen felült ágyában, de sajnos hasa a hirtelen mozdulattól borzasztóan megfájdult.
Egyből az érzékeny pontra tapasztotta kezét, de ülve maradt, hogy ha valami baj történik, át tudjon alakulni, és el tudjon ugrani.
Akárhogy biztonságban volt már, még mindig rossz érzéssel töltötte el egy- egy ilyesmi szituáció.
Könnyezett a fájdalomtól, de továbbra is tartotta magát.
Az erkély ajtaja hirtelen feltárult és Macska arcát látta meg.
A srác beugrott és visszaváltozott.
- Szép estét!- köszönt a lánynak, de mosolya csakhamar leolvadt szájáról, látván a lány könnyes szemeit.
- Mi a baj?- húzódott közelebb.
- S-semmi!
- Ma-Marinette?- nézett aggódva a lányra.
A lány kicsit hátrébb húzódott, hogy hátát a falnak támaszthassa. Hasa égett a fájdalomtól.
Adrien is közelebb akart menni, de barátnője kitartotta egyik kezét, jelezve, hogy maradjon a helyén.
- Marinette, mi a baj?
- A-a.....hasam!- nyögte ki. Hangján hallani lehetetlen, hogy küszködik.
- Mi történt?
- Cs-csak h-hirtelen felültem és.....
Ekkor Tikki röppent a lányhoz. Marinette észre sem vette, hogy a kis kwami eltűnt.
- Ezt nyeld le!- adott neki egy tablettát, majd egy kis vizet.- Fájdalomcsillapító, a konyhában találtam.
A lány bevette a gyógyszert, majd társa segítségével óvatosan lefeküdt.
A fájdalomcsillapító gyorsan hatott. Tíz perc múlva, az égető fájdalom lejjebb hagyott.
- Miért jöttél?- kérdezte meg a lány.
- Cs-csak....- vakarta meg idegesen Adrien a tarkóját.- I-igazából csak járőröztem, és gondoltam megnézem, hogy ébren vagy e még....de mi történt, egészen pontosan, hogy ennyire megfájdult a hasad?
- Megijedtem, amikor landoltál a tetőn. Csak egy nagy koppanást hallottam és hát.....szóval megijedtem, ezért felültem, de.....nem vigyáztam arra, hogy óvatosan tegyem, és...
- Sajnálom!- csillant bűntudat a srác szemében.
- Ugyan nem a te hibád!- mosolygott kedvesen Marinette.
Még egy ideig beszélgettek, majd Adrien átalakult, és egy hirtelen ötletből kapott búcsúcsók után, magára hagyta a teljesen vörös hősnőt.

°°°°°
~egy héttel később~

Az elkövetkező héten Adrien minden nap átment a lányhoz. Minnél több időt kellett együtt tölteniük, hogy megtervezhessenek mindent.
Az összes részletre figyelniük kellett, hogy az akumát legyőzhessék és az embereket kiszabadítsák.
Gondolni kellett a földrajzi körülményekre, a kis helyre, ahol fogva tartották és dolgoztatták az embereket, gondolni kellett az őrségre. De első sorban a bajba jutottak egészségére kellett gondolni. Csak remélni tudták, hogy nincsen komoly bajuk. Az elszállításuk is komoly fejtörést okozott, de végül abba egyeztek meg, hogy hívnak helikopteres segítséget majd.
Marinette sebe teljesen begyógyult, csak egy heg maradt már hátra. Simán járkált és végzett mindent. Szüleit teljesen lesokkolta a gyors felépülés, de lányuk természetesen mindent elmagyarázott. A krémet egy kwami "varázslatnak" hívta, hogy könnyebb legyen. Miután Tikki hitelesítette a hazugságot, minden el is volt rendezve.
Adrien, amikor átment barátnőjéhez, mindig kis ajándékokkal kedveskedett a lánynak. Vitt neki csokit, bonbont, amihez épp kedve tartotta.
Marinette pironkodva fogadta az ajándékokat, mindig kedvesen megköszönte.
Az igazat megvallva még sokszor el sem tudta hinni, hogy Adrien és Macska egy és ugyanazon személy. Mondhatni már ennél a pontnál elérte a jéghegy csúcsát, de az, hogy Adrien megcsókolja nap mint nap, ajándékokat visz neki és járnak.....nos ezt a fogalmat nem nagyon tudta hova tenni. Mindenesetre arra a bizonyos jéghegyre még egy, lapáttal rátett, és kezdte néha úgy érezni, hogy ez a plusz lapát lavinát indít el a fejében. Ez a lavina jól is esett volna a lánynak. Kifakad, majd beletörődik és elfogadja, de a feje felé tornyosuló feladatokat tekintve nem engedhette meg.
Egy nappal az indulás előtt voltak. Adrien délután átment, hogy még egyszer utoljára egyeztessék a tervet.
- Akkor rendben, kész vagyunk!- fejezte be Adrien a tanácskozást.
Marinette elbambulva bólintott. Amint közeledett a mentőexpedíció napja, egyre többször meredt el, és válaszként csak hümmögött, ha kérdezett tőle Adrien valamit. Ilyenkor rendszerint a srácnak kellett visszarántania a jelenbe.
- Marinette?- fogta meg a lány karját.
- T-tessék?- nézett barátjára úgy, mintha azt sem tudná, ki ő.
- Min gondolkodsz?
- É-én.....
- Látom, hogy valami bánt! Mondd el!
- A-A szüleimnek még nem szóltam erről az egészről és....mi van, ha nemet mondanak? Elveszik Tikki, vagy a fülbevalóm és.....és nem tudok majd átalakulni! Hogy segíthetek így az embereken?!- gyűltek könnyek a szemébe.
- Marinette, ez tényleg kemény dió, de....a kwamim azt mondta, hogy a szüleid nem befolyásolhatják ezt a dolgot!- jutottak hirtelen eszébe Plagg szavai.
- E-ezt hogy érted?
- Nem dönthetnek helyetted! Ha Katicabogár akarsz maradni, akkor az is maradsz! Nem tilthatják meg! E-egy hőst nehéz kiválasztani! Számos olyan tulajdonsága kell legyen az embernek, ami hőssé teheti! Nem sok ember felel meg az "elvárásoknak", ezért ha találnak valakit, akkor nem engedik csak úgy el! Nyugodj meg!- ölelte át barátnőjét.
Marinette először meglepődött a srác szavain és az, hogy megölelte, de aztán letörölte könnyeit és mosolyogva karolta át barátját.
- Köszönöm!- suttogta. Gyere menjünk le, és kérjünk péksütit!- pattant fel mosolyogva a lány.
Leérve a pékségbe, a szülőket épp a frissen kisült vajas croissantoknál  találták.
A két fiatal egymásra nézett és nevetve bólintott.
- Kérhetnénk két croissantot?- kérdezte Marinette.
- Per...- válaszolt volna mosolyogva Sabine, de mondatát egy nagy robaj szakította félbe.
Mind a négyen az utcára szaladtak, és megtalálták Az akumatizált embert. A lány szemében rettegés csillogott, amikor ismét meglátta korábbi fogvatartóját.
- Katicabogár és Fekete Macska adjátok át a a talizmánotokat és a lányt is, aki megszökött tőlem!
Mari lábai a földbe gyökereztek. Egyszerűen képtelen volt megmoccani.

Sziasztook!😊

Nos itt is lennék ezzel a résszel!
Igazából az terveztem, hogy ez lesz az utolsó fejezet, de amikor 1600 szó körül jártam, és még mindig nem voltam a végén arra gondoltam, hogy akkor meghosszabítom a novellát és nem nyolc fejezetben, hanem kilenc fejezetben írom le.
Remélem tetszett ez a fejezet!
Szép hétvégét mindenkinek!🐾

Annalulu🐞