-15-

2.5K 162 12
                                    

~Akiya szemszöge~

Lassan felébredtem és szomorúan néztem körbe, hogy most nincs mellettem Lucas. Felkeltem ágyamból, felöltöztem és amikor nagyjából készen lettem mindennel, hallottam hogy valaki csönget az ajtómnál.
Gyorsan bepakoltam táskámba, majd szinte már leugrottam az ajtó elé. Kinyítottam az ajtót és boldogan láttam hogy Lucas áll előtte.

Boldogan toppantam oda mellé és egy csókot adtam neki. Felvettem hátamra táskámat és kéz a kézben elindultunk az iskola fele.

-Hogy aludtál? - kérdezte vidáman.
-Rosszul... hiányoztál - elfordítottam fejem hogy ne lássa rajta a pírt.

Lucas egy kisebbet kuncogott majd egy puszit nyomott arcomra. Amikor már látó körömbe került az iskola kapuja, elengedtem kezét. Vagyis csak akartam volna, de Lucas nagyon erősen fogta. Ránéztem, és ő is rám.

-Engem nem zavar ha megtudják- mosolygot.

-De ezért lehet hogy kitagadnak a 'menők'- mondtam neki aggódóan.
-Érted bármit- mondta majd megcsókolt.

Megcsókolt... körülbelül az iskola udvar közepén...
Tényleg nem normális. De persze én is rögtön visszacsókoltam neki.
Hallottam hogy minden felöl jönnek a hangok, susmorgások. De ahogyan látszódott Lucast ez egyáltalán nem érdekelte. Végül én vetettem véget csókunknak, mert ha folytattuk volna akkor egész nap ott álltunk volna.

Elkezdtünk az osztály terem fele sétálni. Én mind végig lehajtott fejjel mentem, Lucas mint egy király úgy sétált mellettem, miközben még mindig szorította a kezem. Aztán beértünk az osztályterembe. Az eddig hangos terem hirtelen teljesen kussba maradt.

Mindenki minket nézett. Még mindig nem engedtük el egymás kezét. Lassan odaballagtunk helyünkre, kipakoltuk könyveinket, majd leültünk. Lucas a székét az én padom felé fordította és így mind végig egymás szemébe néztünk. Majd egy vidám hangot hallottam a hátam mögül.

-Ahha szóval tényleg összejöttetek.- kiváncsiskodott Shion.
-Igen.- mosolyogtunk rá mind a ketten.
-Örülök nektek, már azt hittem hogy Akiya egész életét egyedül fogja leélni...- nyújtotta ki rám nyelvét a kissé bolondos fiú.

-Ezért nem kell aggódnod, mostmár vigyázni fogok rá örökre - szólalt meg Lucas majd egy puszit kaptam a fejemre tőle. Shion csak bohókásan rámmosolygott, majd vissza ment az ő párjához.

/kis idő ugrás/

Lassan véget értek az órák, már csak az utolsó óra maradt hátra, a tesi.
Nagyon nem szeretem a tesit, főleg hogy nincs valami jó állóképességem.
De viszont egy jó dolog van benne, Lucas. Láthatom ahogyan a kis nadrágjában fut, meg amikor már polójából lehetne facsarni az izzadságot. Teljesen elolvadok tőle.

Ilyenkor persze nem tudom levenni róla a szemem, ezért a tanárok és a diákok is elég furcsa szemmel néznek rám. De ez nem zavar, mert legalább azt nézhetem akit szeretek. Hétfőként Lucasnak mindig röpi edzése van, én természetesen megvárom.

.....

Végre vége van az edzésének és hazamehetünk. Legalábbis azt mondta hogy haza akar kisérni engem.

-Nem muszáj megvárnod engem Akiya.- mondta izzadságtól csöpögő hajjal és ruhában.
-De muszáj és meg is akarlak várni. -

Megcsókoltam majd karját átrakta vállamon és így sétáltunk el hazáig.
Amikor elértük otthonomat egy hosszú csókot adtam neki. Kivételesen most én faltam a kis puha párnácskáit. Bárcsak sosem múlna el ez az érzés. De sajnos elkellett válnunk.

-Holnap megint jövök eléd, drágám.- kacsintott rám.
-Várlak.- mosolyogtam vissza neki.

Még gyorsan vissza futottam mellé és egy puszit nyomtam orrára amit ő egy mosollyal fogadott. Szomorúan vissza mentem ajtómhoz és bementem rajta.
Még szerencsére maradt abból amit tegnap Lucas csinált így azt megettem, majd neki álltam a háziknak. Amikor készen lettem vele, lefürödtem, még gyors egy üzit küldtem Lucasnak, aztán elaludtam.

Hejho ^-^
Remélem élvezhető volt ez a rész, valószínüleg most csak ílyen unalmasabb részek fognak jönni 😔
De kitartást 😏
Szép napot mindenkinek 😋

Szerelem első látásra  {Yaoi, befejezett }Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang