Sing For Me (Nekem Énekelj)~Andy B. Fanfic

8. Fejezet- Városnézés

*Zsófi szemszöge*

Liv eltűnt. Egyedül tartottam a frontot a többi lánnyal, akik egész este - miután minden vendég elhagyta a hotel éttermét - karaokéval szórakoztatták magukat és engem. Én leginkább a fejemet fogva vigyorogtam egy pezsgőspohár társaságában.

Valamikor éjfél körül lett vége a bulinak, én akkor tettem el magam másnapra, de Liv még mindig nem jelentkezett.

-Sophie! Sophie, idő van - keltegetett reggel Natasha, orosz szobatársam.

-Minek az ideje? - morogtam, miközben a másik oldalamra fordultam.

-Reggeli - válaszolta lazán. - Ha most nem jössz, lekésed - vont vállat, keze már a kilincsen.

Szembefordultam vele, és azon gondolkoztam, mennyire éri az meg nekem, hogy lemenjek. A végső érvem az volt: ki van fizetve. Sóhajtottam és magamra kaptam valamit, aztán követtem Natashát az étterembe.

-Sziasztok - intett nekünk Liv, piritóssal a kezében.

-Hol a francban voltál? - támadtam le egyből magyarul.

-Andyvel - mondta halkan, elvörösödve.

-Huuu - vigyorogtam rá csillogó szemmel.

-Csak vacsiztunk, Zsófi, mire gondolsz - mosolygott rám játékosan, és elkapta a tekintetét.

-Hát jó - mondtam úgy, mint aki elhiszi, de igazából hittem is, meg nem is.

-Mi a mai program? - kérdezte Cassie, az olasz lány.

-Én nem kaptam semmi újat - nézte meg a telóját Natasha, bár sosem tudjuk, hogyan kapjuk a következő feladatot, vagy mikor.

-Szupi, akkor nem megyünk vásárolni? - érdeklődött Amy.

A többiek bólogattak és a vállukat vonogatták.

-Nekem nincs kedvem - mondtam halkan, a müzlimet kavargatva.

-Ne már, Sophie, Londonban vagyunk - nézett rám Natasha felvont szemöldökkel.

-Akkor menjünk várost nézni! - csillant fel a szemem hirtelen.

Ebben is benne voltak a többiek, úgyhogy úgy döntöttünk, egyenesen magának Jack Davisnek jelentjük le a tervünket, hogy nehogy az legyen, hogy mi az hogy itt öten eltűnünk és magánakciózunk, akkor meg is van a következő öt kieső.

-Ez egy nagyon jó ötlet, lányok! - csapta össze a kezét Jack, mire összevigyorogtunk. - Ha tudnátok várni délutánig, szereznék is nektek egy double deckert, meg egy idegenvezetőt, és mehetnétek mind a tizennégyen!

-Oké - vontunk vállat összenézve.

-Akkor intézem is - dörzsölte össze két tenyerét vigyorogva, és előkapta a telefonját a farzsebéből.

Milyen laza csávó! Fekete bakancs, fekete nadrág és fekete bőrdzseki. Nem sokkal volt magasabb nálam, és borostás arca tele volt élettel. Ahogy pörgött, megértettem, hogy miért ő Andy mindenese.

Délig mindenki elfoglalta magát valamivel - leginkább a telefonjával -, aztán délben megebédeltünk az étteremben, és mire végeztünk a kábé nyolcfogásos ebéddel, már a hotel előtt várt minket a double decker.

-Nem bírom, mindjárt kidurranok - nyögtem, miközben Livvel egymást támogatva a buszhoz tartottunk.

-Örülj, hogy nem a sulis kaját kell ennünk - mondta Liv, mire tényleg hálát adtam és nem is panaszkodtam tovább.