A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

14.rész

Elég izgatott vagyok mivel ma fogom kidolgozni a tervet és végrehajtani az első felét.

Amúgy, 2 nap telt el azóta, hogy Ann elmondta nekem, mit gondol Dylan-ről. De igazából ebben a részben nem erről szeretnék nektek írni, hanem arról, hogy mi a terv meg az első szakasz végrehajtásáról.

Nem avattam be Matt-et mert tudom, hogy túl izgulta volna, sőt, az is meglehet, hogy nem ment volna bele.

Szóval, a terv a következő. Elhívom piknikezni a parkba Matt-et és külön Eric-et is, majd amikor oda érnek, akkor valamit mondok, hogy miért hívtam mindkettőjüket, egy kicsit maradok, majd valami indokkal lelépek és megmondom nekik, hogy ha már egyszer ott vannak akkor beszélgessenek csak ketten mert Matt úgyis szeretne valamit mondani Eric-nek. Ezért már nem lesz visszaút Matt számára. Igaz, hogy másnap kicsit kifog nyírni, de érte megéri.

Egyszerű terv, de nagyszerű, én úgy gondolom. Bízom a sikerességében.

Most elmesélem nektek, hogy ez hogyan történt. Reggel szokásosan felkeltem. Kicsit később felhívtam Matt-et.

-Mondd, hogy ráérsz este. - kezdtem köszönés helyett.

-Neked is szia! - jegyezte meg irónikusan. - Amúgy igen, ráérek. Miért?

-Mert ma elmegyünk a parkba piknikezni. Legyél ott 6-ra és hozz valamit inni mert én a szendvicseket viszem.

-Oké, benne vagyok. - mondta, de kicsit értetlen volt, mert gondolom nem értette, hogy milyen alkalomból vagy miért megyünk.

-Akkor szia. - köszöntem el majd sietősen letettem.

Ezután Eric-et hívtam fel.

-Szia! Van kedved ma a parkba piknikezni? Tudod, amolyan üdv a városban piknik. Tény, csak ketten lennénk mert a többiek nincsenek oda az ilyenekért, ezért nem tudtam őket rábeszélni, de szerintem jól elleszünk. - mondtam el és talán kicsit hadartam is.

-Szia! Benne vagyok! Imádok piknikezni! Nagyon aranyos vagy! Mikorra menjek? Vigyek valamit?

-Gyere oda 6-ra és légyszi hozz szendvicseket én meg viszek plédet amire leülünk. Köszi, szia! - mondtam, majd miután ő is elköszönt, letettük.

Akkor ezzel is megvolnánk. Már csak megkell lennie a piknknek és Matt élete végéig az adósom lesz. Na jó, igazából nem kérnék cserébe semmit, hiszen örülök a boldogságának.

Oké, az igaz, hogy azt mondtam Matthew-nak, hogy én viszek szendvicset, de azért mégiscsak. Ezt leszerveztem, akkor már csak annyi dolgom lesz, hogy plédet viszek magammal.