Csak mert a sulis történetekből sosem elég

14.rész

Sziasztok!ˇˇ Hoztam nektek egy új részt, kicsit hamarabb mint szoktam. Csak mert cuki vagyok. Sok sikert a felvételizőknek, legyetek ügyesek! Jó olvasást! :)

Josh

Szórakoztató volt figyelni Dylan és Even cica egér harcát. Forrt közöttük a levegő, ezt még a vak is láthatta. Például egész hóember építésnél, amikor láttam Even és Dylan össze villanó tekintetét, vagy Dylan nyálcsorgatását Evenre, vagy amikor együtt cipelték a hóember középső részét, és közben Dylan megsimogatta Even kezét, vagy amikor Dylan előre engedte Event és még Saen elé is bevágott, hogy a csöppség után tudjon menni. Szóval nem értette a többieket, hogy hogy nem veszik észre, de mindegy az már az ő dolga. Nem igazán akartam ezzel foglalkozni.

Per pillanat jól érzem magam. Sőt, boldognak is mondtam volna a hangulatomat. Jó, hogy ilyen szép helyen vagyunk, jól szórakozunk a barátainkal, és Royyal. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon örültem, hogy a fiú ilyen hirtelen felbukkant. És csalódni sem csalódtam, amikor a fiú meglepett a szobámban, amikor pakoltam ki. Hátulról szinte rávetődve, döntött az ágynak. Először a szívbaj jött rám, de amikor megéreztem a jellegzetes illatot, szinte már megnyugodtam az erős karok között. De csak szinte, mivel Roy elrontotta azzal, hogy megszólalt.

-Hiányoztam már, kis kurvám?- Kérdezte, majd vadul esett neki a nyakamnak. Ezt az úgymond becenevet ő találta ki. Ugye milyen kreatív?

Egyik keze elölről fonta körbe a nyakamat, miközben hátulról csókolgatta a tarkómat, másik kezét, a nadrágom elejéhez csúsztatta, és rám markolva, feljebb tolta a csipőmet, így a felsőtestemet lenyomta az ágyra, az alsó felem pedig kitárulkozva volt, fent a levegőben.

-Nee, Roy!- Kiáltoztam, mert így tudtam, hogy még jobban beindul. Meg persze nem akartam olyan könnyen adni magam, pedig legszívesebben már én fordítottam volna át, hogy meglovagolhassam.

-Mi baj van Josh drága?

A bepucsított seggem teljesen hozzá dörgölőzött a farkához. Ami nem épp fél kemény állapotban volt már, ezért egy nagyot nyögtem.

-Rooy, ne csináld!-Adtam alá tovább a lovat, bár már elég nehezen játszottam az ellenállót.

-Miért tiltakozol? Tudom, hogy szeretnéd. Mert akkor nem állna már úgy a farkad, mint ahogy az enyém is. Gondolom, érzed.- Hogyne érezném? Már az előbb is éreztem!

És hozzám nyomta magát, még erősebben, ha ez egyáltalán lehetséges.

Aztán hírtelen eltűnt a szorítás a nyakamról, és a csípőmről. Feleszmélni se volt időm, és meghallottam Dylan ismerős hangját.

Lerángatta rólam Royt, és még a szobámból is kiráncigálta. Úgy tűnik hogy ő nem fog egyhamar meg békélni Royyal, amit meg is értek. Egy nagyot sóhajtok ahogy felállok, és elmosolyodom.

Dylen a legtöbbször úgyviselkedik mint egy túl féltő bátty. Ami legtöbbször jól esik, de ilyenkor amikor végre foglalkozik velem Roy, egy kicsit eláshatná magát.

Én se zaklatom egyfolytában Evennel. Na jó most tudtam meg vagy egy fél órája, azt amit már eddig is sejtettem. Szóval legyünk őszinték! Én is ugyanúgy fogom őt basztatni. Szóval kvittek vagyunk.

A folyósóról még Dylan visszakiabál, hogy menjek le a nappaliba, mert gyűlés lesz.

És mivel én egy jól nevelt fiúcska vagyok, rögtön eleget teszek a kérésnek, és elindulok lefelé.

A lépcső sötét fából van, és szellősen kanyarog lefelé. Az alja rögtön a nappaliba vezet, ahol a többiek már elterültek a kanapékon, és úgy várnak. Even mellé igyekeztem volna, de Roy a derekamnál megfogva lerántott maga mellé, és körém fonta karjait. Mintha ez tök természetes lenne.

Dylan rosszallóan nézett, de hál' istennek nem tett semmi megjegyzést. Even tekintetével is össze akadtam, ő csak röhögött rajtam. Szép...

Dylan elkezdett valamiről magyarázni, de nem igazán tudtam figyelni, mert Roy közben elkezdte simogatni az oldalamat. Először pólón keresztül, utána ahogy egyre merészebb lett, póló alatt is, szép finoman. Egyfolytában rázott a hideg az érzéstől, és ez tetszett Roynak. Nagyon is, mivel nem akarta befejezni, én pedig kezdtem még jobban felizgulni.

Megállt a keze, mert Cindyre figyelt. Kicsit kitisztult a fejem, hogy nem ért semmi zavaró tényező. Cindy azt kérdezte mit csináljunk, én erre rögtön rávágtam, hogy építsünk hóembert. Mióta megérkeztünk azt szeretném csinálni, és így legalább több réteg ruha fog elválasztani Roytól.

Evennek is tetszett az ötlet. Hogy ne tetszett volna neki, mivel együtt beszéltük meg, még múlt héten.

-De kis cuki vagy, Drága!- Suttogta a nyakamba Roy, és kicsit bele harapott. Dylan ezért a tettéért tuti kiherélné, de ő most Even bámulásával van elfoglalva. Á kicsit se feltűnő.

-Na, haladjunk!- Próbáltam noszogatni a többieket.- Akkor találkozzunk itt pár perc múlva!

Gyorsan felszaladtam a szobámba, és magam mögött az ajtót becsukva, neki dőltem. Nem akartam látni azt, hogy hogy méri végig a szemével Roy Cindyt. Mert biztos, hogy ezt csinálta. Nem akarom abban a hitben ringatni magam, hogy én vagyok az egyetlen neki. Sőt tudom, hogy nem és csak alkalmi szex partner vagyok számára. Szóval még csak véletlen sem kéne bármit beképzelnem, ami több ennél.

Kizárom ezeket a gondolatokat a fejemből, és sóhajtva lököm el magam az ajtótól, hogy valami ruhát keressek, amiben túl élhetem a nap további részét.