Csak mert a sulis történetekből sosem elég

17.rész

Sziasztok! :) Vasárnap elmaradt a rész, de most hozom nektek, hátha így jobban bírjátok a hét hátra lévő részét! Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)

Event néztem, ahogy maga elé mered, miközben egyre jobban elpirul Cindy mondókája közben. Miről beszél Cindy?

-Hát milyen barátnőnek gondolsz engem? Hogy így egyik pillanatról a másikra elfelejtem amit mondasz nekem?- Áthatóan néz Evenre, és a szemében van egy érzelem amit nem ismerek. Talán a kárörömhöz hasonlít, de nem tudom biztosan. Even ezt nem látja, hiszen még mindig a csodás padlót fixírozza. ¬–Ez sértés számomra!

Ezzel a felkiáltással kivonul a konyhából, mint egy királynő, aki jól végezte a dolgát. Odalépek Even elé, aki még mindig sokkos állapotban van.

-Látott minket.- Suttogja maga elé. -Tud rólunk!- Néz a szemembe kétségbe esetten.-Most biztos utál! Hogy tehettem ilyet?

-Nyugi Even...

-Hiszen a pasija vagy!-Kiállt.

Csak zavarodottan ellök magától, és ő is kiviharzik, egyedül hagyva engem. Most komolyan mi baja van? Cindyn látszott, hogy le szarja. Ő miért fújja fel ennyire? Kis érzékeny.

Leülök a konyha asztalhoz, és bámulok kifelé. Tele van a fejem minden szarral, és még csak most kezdődött a nap. Békésen meg iszogatom Even kihűlt teáját, remélem nem bánja. De persze hogy nem lehet nyugta az embernek! Mert ahogy kikapcsolna az agyam meghallom Josh nyögését. A szobája/szobájuk a konyha felett van így minden reggeli hancúrjuk Royyal hallatszódik. Egy élmény...

Így, hogy már a konyhában sincs nyugtom fel megyek a Cindyvel közös szobánkba. Persze, hogy nem elég nagy ez a ház, és Cindy pont itt az ágy közepén terpeszkedik. Élből vissza fordulnék, de persze, hogy észre vesz. Ebből is látszik, hogy ez nem az én napom.

-Ugye nem gondoltad azt, hogy nem tudok a viszonyotokról, vagy minek is mondjam ezt? Elég béna színész vagy!- Szid le.

-De! Képzeld azt hittem. Baj az?- Fáradtan az ágyhoz sétálok, és leülök mellé.

-Elég hülye vagy akkor.- Fordul hasra, és elkezdi lóbálni a lábait, mintha csak semmiségekről beszélgetnénk.

-Köszönöm ezt már magamtól is tudom.- Csak elmosolyodik.

-Miért nem mész már Evenhez? Boldogítsd inkább őt!- Vált gyorsan hangulatot, és csipkelődősből, parancsolgatós lesz.

-Hogy te milyen gonosz vagy. Nem akarod élvezni a társaságomat?- Tettetem a hülyét, miközben kisétálok a szobából, hogy megkeressem Event.

Ma már csak ilyen rohangálós napom van... Even szobájába belépve, nagyon nem tetszik a kép, amit látok. Sean éppen a sarokba szorított drágaságomat csókolja, és fogdossa. Even pedig ellenkezik, de az az idióta nem engedi el.

Hát csodálkozik bárki is, ha megfogom és addig ütöm amíg el nem kezdd vérezni valamilye? Lefogják a kezemet és elrángatnak tőle. Valószínűleg Roy az. Másnak nincs ereje hozzá. Sean nem lehet ilyen erőszakos Evennel, mert akkor engem haragít magára. Igaz nem tudta, hogy mi van köztünk, és hogy Even most már az enyém, de ez nem megfelelő mentség.

Seant lehurcolják az emeletről, és kettesben hagynak Evennel. Rögtön oda lépek hozzá, hogy jól van e.

-Máskor ugye nem csinált ilyet?- Fogom közre kezeimmel a fejét óvatosan. Csak ingatja a fejét. –Akkor jól van.- Oda hajolok és megcsókolom, azokat az édes ajkakat. És remélem, hogy ezzel sikerül eltűntettnem annak a baromnak még az emlékeit is. És pár másodperc múlva már szépen simul karjaim közé, ami arra utal, hogy csak rám figyel. Szóval hatásos a figyelem elterelő műveletem! Annyira jó vagyok!

Azért jöttem be, hogy beszéljek vele a konyhában történtekről, és arról, amiről Cindy beszélt. Már nagyon kíváncsi vagyok, de mostanra már túl sok volt az inger számára. Most csak hagyom, hogy az ágyára lökjön, és uralkadjon kicsit felettem. Miközben csókol, kicsi keze becsúszik pólóm alá, hogy végig simítson a hasamon. Úgy döntök ráérek később kikérdezni ezt a mohó kis angyal bőrbe bújt ördögöt..