Yuri on IceLove

2.fejezet 2. rész Gyengeség és erősség

Katsuki Yuri vagyok, 24 éves japán férfi.
Jelen pillanatban a névrokonom, Yuri Plisetsky lakásán vagyok, magamban igen különös érzésekkel...

                               §

Egy hírtelen, magamtól sem várt mozdulattal magamhoz öleltem az előttem ülő Yuriot.
Gyengéden, majd egyre szorosabban szorítottam magamhoz.

- Sajnálom, Yurio...

Csak szorítom, szorítom, miközben próbálok halkan sírni.
Halk hüppögéseken kívül mást nem is nagyon hallatok, Yurio ruháját markolva, és az arcomat a vállába temetve folynak a könnyeim.
Viszonzást nem vártam tőle, sem kedves szavakat.
Ellökött és ordítani kezdett velem.

- Mi bajod van te koca?
Én nem vagyok Viktor, ne ölelgess!
Hol jár az agyad? Lassan 25 éves férfi vagy, és érettebben viselkedem nálad?! Hogy van ez?

Nem tudtam mit kezdeni a könnyeimmel, csak mégjobban elkezdtek folyni a szemeimből, Yurio pedig folytatta.

- Mi a franc történt köztetek? Én vagyok a villámhárító, vagy mi a fasz? –

- MI LEFEKÜDTÜNK!

Úgy hagyták el ezek a szavak a szám, hogy rögvest oda kaptam a kezem. Egy ilyen dolgot kiordítani, hogy a lakók 90%-a hallotta...elég kínos.
Most már a víz sem folyt az arcomon. Csak rémültem, számra tett kézzel lehajtott fejjel meredtem magam elé.
Nem tudom, mit fog most erre reagálni, szörnyen kétségbe vagyok esve.

- Ti...lefeküdtetek.(?)

Yurio erőteljes és őszinte szavai törték meg a csendet, enyhe nevetés és egy csipetnyi szomorúsággal a hangjában.
Hírtelen felpattant és a szobájába beviharzott.

- BASZÓDJ MEG KATSUDON!!

Ezzel a mondatával becsapta az ajtót.
Nem lepődtem meg.
Csak egy sima emberként gondolj bele, hogy milyen lenne ha a példaképeddel lefeküdnének. Ráadásul azonos nemüek is lennének.
Kész trauma.

Feltápászkodtam, az orromat kifújva Yurio szobája ajtajához léptem, de mielőtt bekopogtam volna, hangokat hallottam.
Nem értettem mindent tisztán, mert váltakozó volt a hanglejtése.

- Otabek------szeretem Őt, de------hazudsz------ok, cső, kössz, hogy meghallgattál!

Teljesen dühös lehetett ha Otabeket hívta fel.
Ráadásul igazam volt. Szereti Viktort, a példaképét.
Viszont egy dolgot furcsának véltem.
"Yurio hangja...remegett?"
Ez egy igen lehetetlen fektételezés, de most bekopogtam.

- Y-Yurio..

Mielőtt válaszolhatott volna, benyitottam.
Ott ült az ágyán a nagyobbik tigris mintás párnáját szorongatva, s csak a szeme bukott ki a tárgy mögül.
A felhőket elfújta a szél, a hold pedig bevilágította a szobát.
Yurio sírt.