Az élet egy őrült "családdal"

Nem is ők lennének...

Már három napja nem láttam se Mayát, se Taét. Nem csodálkozom, hiszen lehet mindketten megutáltak. Ha hívom őket nem veszik fel, pedig tudják, hogy aggódó típus vagyok! Éppen Youngjaenak sírtam ki bánatomat, mikor Maya és Tae léptek be az ajtón, röhögve. Hirtelen elmúlt minden félelmem és átvette a helyét a düh. Felálltam kisírt szemeimet törölgetve, majd nagyon lassan elindultam feléjük. Mikor megláttak azonnal abbahagyták a röhögcsélést és ijedten néztek rám.

-Hiyori, mi a b-. -nem tudta befejezni a kérdését mert közbeszóltam. 

-HOGY MI A BAJ?! Talán az drágalátos barátaim, hogy három napja, még életjelet sem adtok magatokról! Azt hittem, hogy minimum meghaltatok és ne fogjátok rám, amiért szó szerint elküldtelek titeket randizni, mert előbb-utóbb nélkülem is megtörtént volna! Jah és még valami! Az a kurva telefon dísznek van? Mi a faszt csináltatok, hogy nem tudtátok felvenni? Komolyan mondom jobban kiakasztottatok, mint amikor azt hittem, hogy Youngjae mást szeret! - Úgy tomboltam, mint egy sárkány, de nem érdekelt. Ki voltam idegileg, és még Youngjae ölelése sem tudott nyugtatott meg.

-Életem, nyugodj meg. Tudom, hogy ideges vagy, de inkább örülj neki, hogy itt vannak épen és egészségesen.- simogatta oldalamat nyugtatólag. Megfordultam ölelésében, majd halkan odasúgtam neki.

-Köszönöm, hogy itt vagy. Kérlek mond meg nekik, hogy menjenek be a nappaliba, amint lenyugodtam megyek utánuk. - bújtam bele nyakába és beszippantottam édes illatát. Szerencsémre volt olyan kedves és hallgatott rám, ahogy Tae és Maya is.- Csinálok egy kávét, addig te menj be hozzájuk beszélgetni. - elmosolyodott, majd még nyomott egy puszit ajkaimra, hogy mindenképp lenyugodjak.

Miután húsz percet bénáztam a kávémmal, be battyogtam a nappaliba és két ijedt szempár tapadt rám. - Nyugi, nem harapok. Csak ütni tudok, de azt nagyon. - mosolyogtam rájuk olyan ijesztően, ahogy csak tudtam. Persze JaeJae nevetni kezdett, mire én se bírtam tovább magamon tartani azt a komor ábrázatot. - Csak viccelek, titeket nem bántalak, de ha mégegyszer eltűntök, akkor én is eltűnök és annak nem lesz jó vége! - Újra nevetnem kellett, mivel Youngjae nevetése írtózatosan aranyos, de vicces is egyben.

-Nagyon sajnálom Riri, de okunk volt rá amiért nem jelentkeztünk. - nézett rám bűnbánóan Maya, majd Taéra nézett. - Igazából, megbeszéltünk pár dolgot Taeval és arra jutottunk, hogy összeköltözünk. Ez tartott három napig. Tényleg bocsi, hogy nem szóltam, de ebben a három napban minimum nyolcvanszor vesztettem el a fejem... Jah, és amúgy is meglepetésnek szántam azt, hogy együtt vagyunk...Gondoltam örülnél neki, hiszen te hoztál össze minket.- Nem hiszem el ezt a lányt! Komolyan, néha agyon tudnám verni, de két perc alatt lebeszél róla....Mire vannak a barátok? 

-Én ennek nagyon örülök drágám, csak az a baj, hogy nem írtál se sms-t, se semmit, hogy 'He, figyelj már három napig nem leszek elérhető, majd írok ha tudok.' vagy valami. Neeem te csak csinálod amit jónak látsz. Áhh minek vagyok kiakadva? Hiszen te vagy Maya! Egyáltalán minek lepődtem meg? Vagy..Minek aggódtam? Chh, Nem is értem...- ültem le párom mellé nevetve. Ekkor viszont leesett valami, és mit ne mondjak..nagyot koppant! ÖSSZEHOZTAM EZT A KÉT BALFÁCÁNT! SIKER! Hirtelen felugrottam együltő helyemből, amit mindenki kérdő tekintettel nézett végig. - Semmi, semmi! Csak rájöttem, hogy sikerült összehoznom titeket! - vigyorogtam, mint a tejbetök, de a többiek -kivétel JaeJae- még mindig furcsán néztek rám. - Most mi van? Nem örülhet egy művész az alkotásának? 

- Hát, de, persze! De mi mióta vagyunk "művészeti alkotások"? Csak azért kérdem, mert akkor engem ki kéne állítani! Most mond meg, nem néznék ki jól egy vitrinben? - nézett rám csillogó szemekkel...Hát hiába..Van, ami nem változik...Tae se lehet mindig okos....

- Ha te így gondolod, akkor biztos úgy van! - nevetett Maya.

- Na jó szerintem hanyagoljuk ezt a témát, inkább meséljetek mi volt? - egy nagyon kicsit kíváncsi voltam -milyen nagyon kicsit?...Nagyon nagyon-, hogy mi történt azon a bizonyos randin.

-Hát az úgy volt...-kezdték el egyszerre, majd Tae megadta a lehetőséget Mayának, hogy mondja, mire Maya csak mosolyogva bólintott. - Szóval az volt, hogy elmentünk mindketten a "megybeszélt" helyre és amikor beszélni kellett volna, egyszerre mondtuk, hogy 'Miért hívtál ide?'. Kicsit fura volt, de aztán rájöttünk, hogy mi van e mögött. - nézett rám egy cinkos mosolyal. - Utána pedig én, nincs mit vesztenem alapon, bevallottam neki mindent, ezekután meg csak arról beszélgettünk, hogy ezt lehetett volna előbb, mert akkor már rég együtt élhetnénk meg ilyenek. Jah, és itt jött képbe az összeköltözés. Persze már amikor kimondtam, hogy szeretem, akkor megcsókolt, de na...Ez van...Hülye az a nagy feje. - ölelte meg a mellettemár durcázó kisgyereket játszó pasiját. Nem is ők lennének....