JaeBum POV.
Reggel arra kelek, hogy Jackson Jinyounggal üvöltözik valami írtó hangosan. Azonnal leszaladok, még ha csak egy szál boxerben és pólóban is vagyok. Szinte leesek a lèpcső úgy szaladok párom segítsègére, viszont amit lent látok, az maximálisra viszi az idegességi szintemet. Jackson vitatkozik JinYoungal azon, hogy mekkora ribanc voltam azzal, hogy lefeküdtem Jinnel, meg hogy ő tuti nem csalná meg Markot. Az agyvizem felforrt ezek hallatán.
- Yaah! Jackson Wang! Nincs kicsit késő ahhoz, hogy felhánytorgasd a múltat?! Meg egyáltalán mi közöd van neked a kettőnk kapcsolatához? - komolyan nagyon szeretem Jacksont, de most legszívesebben leütném.
-Nem én csaltam meg az egyetlen embert, aki feltételek nélkül szeret! Meg amúgy is, Jinyoung kezdte az egészet azzal, hogy megkérdezte "Milyen érzés volt látni, ahogy Mark megcsalt?" - láttam rajta, hogy szétveti az ideg, de per pillanat pont leszarom mások érzéseit! Jinyoungal csak ne ordibáljon senki!
- Ohh és akkor már rögtön fel kell kapni a vizet és üvöltözni kell! Mondhatom érett viselkedés... - néztem rá megvetőn.
- Nekem akarod meg magyarázni, hogy mi az az érett viselkedés?! Te feküdtél le egy kurvával miközben már egy sok éves párkapcsolatod van! Én meg csak védeni szerettem volna a páromat a sok aggódástól! - miközben beszélt folyamatosan közeledett, majd mikor elém ért mellkasomra bökött.
- Igen mert az védés ha valamit titkolsz a párod elől! Végülis teljesen igazad van, Mark nem akart öngyilkos lenni miattad... Azt meg már nem is részletezném,hogy mennyire elvesztette abban a pár napban a hitét a szerelemben! Komolyan Jackson Wang vedd már észre magadat! Lehet, hogy védeni akartad, de inkább ártottál neki! Nem mondom, hogy én nem vagyok bűnös azzal, hogy lefeküdtem Seokjinnel, de akkor sem titkolóztam JinYoung előtt! - Utálom bántani a barátaimat, de hogyan képzeli hogy csak ugy nekem esik?! Kiabálásunkra már mindenki megjelent a konyhában Tuan papáékat, Ririt és Melit leszámítva. Jinyoung a kanapèn zokog, Mark próbálja őt csitítani, de látszik rajta,hogy ő is hamarosan elveszti könnyei felett az uralmat. YuGyeom és Bambam csak csendben hallgatják a történéseket. Egy pillanatra kalandoztam csak el, de Jackson már a pólómnál fogva rángatott a konyhába.
- Te is jól tudod, hogy nem akartam megbántani Markot! Meg amúgy is, mit tehettem volna?! Meghalt az anyám!- Ennél a résznél már Marknál és YuGyeomnál is eltört a mécses, én viszont nem gyengültem el. Ugyan olyan méreggel telin néztem legjobb barátomra ki hasonlóan tett.
Jackson legnagyobb sajnálatára ekkor elpattant bennem valami. Úgx orditoztam vele, mint még soha és mire észbekaptam, már a földön fekve kaptam az egyre erősebb ütéseket. - Im JaeBum, te szemét! Hogy van az, hogy minél többször ütlek meg annál jobban utálom magam?! -Ekkor abbahagyta ütlegelésemet és megéreztem az arcomon valami nedveset.
- J-Jackson...Ne...ne sírj. - Kisebb megpróbáltatások árán sikerült kipréselnem magamból pár szót, de Jacks ütései rohadt erőteljesek voltak így természetes, hogy megszólalni se tudok.
- De JaeBum... Én..Nagyon sajnálom! - borult rám sírva, mire felnyekkentem a fájdalomtól. Szám mosolyra húzódott, majd lassan jobb kezemet a rajtam fekvőre helyeztem és lágyan simogattam nyugtatás képp. - Bocsánat, hogy ilyen forró fejű vagyok, ha valaki szóba hozza Markot és azt a köcsögöt, akit... Meg...Megcsókolta érted?! Csak azért, mert én egy fasz vagyok és nem tudok érzéseket közvetíteni mások felé! Nagyon fájt, sőt még most is fáj és néha legszivesebben ledöfném magamat azért, hogy ennyire ragaszkodok Markhoz... - suttogta sírva, kétségbe esetten. -JaeBum...Ugye te ott leszel nekem, ha Mark megun egyszer? - nézett rám könnytől csillogó szemekkel.
-Ez természetes Jacks! Mindig melletted leszek, hisz mégiscsak tudsz rólam mindent! - öleltem meg ahogy erőmből kitelt. Ezután a nagyon megható családias pillanat után, leszállt rólam, majd felsegített engem is és csak ekkor láttam, hogy Riri is itt volt egész végig... De nem tett semmit. Hagyta hogy elrendezzünk magunk. Mégis olyan ilyedt és tudatlan fejet vág... lehet hogy csak most kelt fel a ricsajra?
-Úristen, JaeBum! - hátam mögül egy halk, rekedtes felkiáltas hallatszott, majd valaki olyan erősen nekem szaladt előről, hogy majdnem eldőltem, de szerencsére volt elég erőm megtámaszkodni...
-JinYoungie... - simítottam hajára mire rámemelte azokat az aggódó őzike szemeit, mik most könnyel teltek meg.
- Jae~ Nagyon féltettelek! Szörnyen nézel ki! Gyere, had kezeljem le! Legalább ennyit hadd tegyek, ha már megvédeni nem tudtalak. - Kezdett el az egyik fürdő felé rángatni. Mosolyogva néztem végig ahogy anyáskodva leketeli sérüléseimet, majd ezek végeztével olyan erővel ölel meg, hogy csoda, ha a tüdőmet nem köpöm ki.
//Sziasztok Madárkaim^^ Tudom, tudom nagyon rövid, de esküszöm a következővel mindent kárpótolok! スミマセン~~♡//
أنت تقرأ
Az élet egy őrült "családdal"
قصص الهواةAz élet nehéz, és a barátok általában még jobban meg nehezítik azt. Hiyori próbálja megoldani a nem éppen könnyű helyzeteket, de ő is ember, hibázhat.....
