Wanna be complete - BTS fanfiction - ✓

24.rész

Namjoon nélkül, ötödik nap.

Még mindig beleborzongok az érzésbe, ha a tegnapra gondolok. Csodálatosabb volt, mint ahogy azt elképzeltem. Csak mi ketten voltunk egymás számára.

Ahogy kinyitottam a szemem, örültem volna, ha Taehyung alvó arcát és kócos haját pillantom meg. De a saját szobájában aludt, hiszen a többiek még mindig nem tudják, hogy együtt vagyunk.
Tegnap próbáltunk óvatosak lenni, nehogy meghalljanak minket.
Lottie szólongató hangja ébresztett fel igazán az emlékeim csodás áradatából.

-Yuna, fent vagy? Már tök késő van, lassan nekünk is csatlakozni kéne a többiekhez.
-Mm..jó, mindjárt.
-Van öt perced, hogy elkészülj.-próbálta szigorúan mondani, ami természetesen nem jött össze, majd elfoglalta a fürdőt.

Nyújtóztam egy kicsit, hogy könnyebb legyen a felkelés. Hamar összekaptam magam, így Lottie igazán nem panaszkodhat.
Miután mindketten szalonképesek voltunk már, elindultunk az étkezőbe. Persze hogy elkezdett kérdésekkel bombázni.

-Khm, na mesélj, mi volt tegnap?
-Tegnap? Tegnap csütörtök.
-Na nee bolondozz már itt velem. Taehyung-al, mi volt tegnap?
-Kibékültünk és megbeszéltük a dolgokat, szóval minden rendben köztünk.
Úgy tűnt, hogy ez a válasz nem elég neki, mert szemöldökét húzogatva várta a pikánsabb részleteket.
-Lottie, nem fogok beszámolni a tegnap esténkről. Szerintem eltudod képzelni, hogy mi történt.
-Óó, de más elképzelni és más a valóság.

Nézett rám kiskutya szemekkel, ám megtörhetetlennek bizonyultam.
Úgy tűnik a sors is nekem kedvezett, mert mielőtt Lottie újból neki állt volna a faggatásnak, addigra beértünk az étkezőbe.
Ahol..ahol együl Hopi reggelizett meglehetősen zavart állapotban.

-Jó reggelt Hobi. Jóétvágyat.
-Sziasztok.-hangjából is ki lehetett venni, hogy valami nem oké vele.
-Mi az, miért vagy ilyen szomorkás ma reggel?
-Nem szomorkás vagyok, csak..csak nem értek dolgokat.
-Dolgokat? Milyen dolgokat?
-Úgy érzem, hogy történik itt valami körülöttünk és mintha csak én nem tudnék erről. Mindenki olyan furcsa, ha így ebbe belegondolok.
-Öö, kikre gondolsz?
-Például ott van Yoongi. Egész nap a telefonját bújja és csak kényszerítve veszi le róla a szemét. Aztán Taehyung. Ma reggel olyan vidám volt és nem lehetett beszélgetni vele, mert mindig elkalandozott. Aztán Jimin is. Tegnap óta mást se csinál szinte, csak edz. Úgy hogy, lányok, szerintem ma se lesz próba.-mondta ezeket a megállapításokat maga elé meredve, kanalát a müzlijében kavargatva.

Vegyük sorjában. Yoongi. Yoongi tényleg egész nap a telefonját nyomkodja, de nem hiszem, hogy gyanakodnunk kéne rá. Végtére is, ő szeret egyedül lenni a gondolataival és ki tudja? Talán épp egy új dalszövegen dolgozik.
Taehyung. A szívem elolvadt, mikor Hobi ezeket mesélte. Örülök, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Jimin. Miatta aggódom. Szerintem ez nála valami feszültséglevezetés lehet, de ha túlzásba esik és nem vigyáz rá senki, baja is lehet belőle. Úgyhogy  felfogom keresni, hogy beszéljünk.

-Mindjárt jövök srácok.-álltam fel az asztaltól és indultam Jimin-hez az edzőterembe.
-Látod, már ő is kezd furcsán viselkedni...

Hallottam, ahogy Hobi ezt suttogja Lottie-nak, amin mosolyogtam egy jót.
Jimin valóban az edzőteremben volt. Póló nélkül, izzadtan, csapzott hajjal emelgette a súlyzókat. Arca megtörtségről árulkodott és látszott rajta, hogy nem igazán koncentrál az edzésre. El volt veszve a gondolatai világában.
Nem akartam őt megzavarni, de muszáj volt beszélnem vele. Most menjek be hozzá és úgy próbáljam meg beszélgetésre bírni vagy várjam meg, míg végez? Sose tudok jó döntést hozni, így tanácstalanul álldogáltam az edzőterem előtt.

Végül beletörődve döntöttem úgy, hogy megvárom Jimin-t és úgy beszélek vele, ám mikor megfordultam, Yoongi állt velem szemben.

-Jaj, Suga, megijesztettél.
-Miért nézted Jimin-t?
-Csak..beszélni szerettem volna vele, de úgy döntöttem inkább megvárom.
-Oké, mondjuk ez a része nem is érdekelt. Ráérsz most?
-Öm, persze.
-Akkor gyere velem, légyszíves.
Suga és az ő szokásos stílusa. Nem lehet nem imádni.

A szobájába mentünk, ahol Jin a saját ágyán ült és a laptopján nézett valami filmet. Annyira cuki volt, hogy beleélte magát.
-Jin, kifáradnál egy kicsit? Muszáj Yuna-val beszélnünk négyszemközt.
Jin nagy szemekkel ránk nézett, majd kivette a füléből a fülest.
-Tessék?
-Hah. Mondom, kifáradnál egy kicsit?
-De épp egy nagyon jó filmet nézek és épp egy izgalmas résznél tartok.

Suga megkövülve nézett rá, majd hagyta, hogy Jin hyung tovább nézze a filmjét és tovább ment. Úgy tűnik, fontos dologról lehet szó, ha Jin nem tudhat róla.
A pihenő szobában kötöttünk ki, amit épp nem használt senki. Suga elővigyázatosan kulcsra zárta az ajtót, majd leült mellém az egyik puffra.

-Na? Miről lenne szó?
-Írtam egy dalt.
-Hűű. És..szeretnéd ha elolvasnám?
-Igen, mert...mert...
-Mert?
-Mert a szerelmetek inspirálta. A titkolózás, az, ahogyan egymásra néztek és az, hogy nem tudhat róla senki. A titkos randevúk, amiket nehezen lehet megszervezni. A lopott csókok, mikor senki nem látja. Ihletet kaptam és gondoltam, megpróbálok összehozni belőle valamit.

Megilletődve néztem Suga-ra. Egyszerűen nem tudtam elhinni, amit hallottam. Egy dal, ami a mi szerelmünkről szól? Taehyung-ról és rólam? Suga-t ez tényleg ennyire megérintette, hogy képes volt belőle dalt írni?