prologue

115 7 0
                                    

Az élet sosem azt adja amit megérdemlünk. Az ostoba embereknek adja a sikereket, az okos és szegény embereknek pedig a nyomorúságot. A sors egy pokoli dolog. Az ember bele sem gondol, hogy mivel játszik nap mint nap. A sors. Már a nevétől futkos a hátamon a szőr, s vele együtt a szám is kiszáradt. " Az élettől sosem azt kapjuk, amit megérdemlünk ezt jegyezd meg. Kérlek vigyázz magadra törpe." ezek voltak a bátyám utolsó szavai. Az nap döntöttem el, hogy én is olyan leszek mint a többi ember. Kegyetlen. Mindenkit ott támadok ahol neki a legjobban fáj. Nem kegyelmezek, nem leszek szerethető sőt semmilyen leszek. Mivel az emberek ezt érdemlik meg. Annyi szenvedés után, csak szemetet kapunk és mellé egy nagy nullát. Nem voltam ennyire kegyetlen, sőt egy ártatlan kislány voltam aki apukája halála után kikerült a rossz világba. És nem saját akaratából. Apukám is pont ilyen kegyetlen lett anyám halála után, ideje hogy én is ezt fent tartsam. Ők megölték a bátyámat, én pedig megkeserítem az életüket.

Innen kaptam a nevem: a drogbáró lánya

 A drogbáró lánya Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang