A drogbáró lánya

01.

1995.12.24. Észak Amerika-Nebraska-St Paul.

Az utcákat hó lepte el. Minden házban mellegség árasztotta el az embereket. Azonban egyben, nem. A ház előtt már lehetett hallani, ahogy bent kiabálás hallatszik.

-Fiam, fontos dolgot kell elmondanunk-kiabálja egy 40-es éveiben járó, őszülő hajú férfi.

-Drágám, nekünk van egy..egy titkos üzletünk-feleli az asszony kezét tördelve, félő hangon. Fél hátha a fiát mégjobban megbántathaja

-Milyen üzlet?-kédezte a fiú, akinek göndör tincsei a szemébe lógtak, rikító zöld szemei, most kezdtek átváltani kékbe. Ahogy minden egyes nap ez törtènt. Már maga ettől különleges volt.

-Jasper ülj le-jelenik meg a fiú melett egy lány. Szemei szintén smaragdzölden világítanak és hollófekete haja, egyenesen omlik a vállára, s a hasáig ér, valószínüleg Jasper nővére. Jasper hallgat a nővérére, s helyet foglal a kanapén.-Nem a legmegfelelőbb alkalom elmondani neked, de én is két éve ilyenkor tudtam meg.-ül le az öccse mellé a kiscsaj. A fekete blúzát megigazítja majd fiúra néz- Mindig beszéltünk neked egy családi válalkozásról. A családi válalkozás 5 részből áll. Drog, fegyver, prostitució, gyilkosság és csempészet-felei olyan könyedséggel, mintha azt mondaná, hogy megnyert egy versenyt, vagy az időjárást tanulányozná.. A fiúban ezernyi és ezernyi gondolat fordul meg, és egyiket sem tudja hova tenni. Nem hiszi el hogy a pénzük ebből van. Olyan dolgokból amiket eddig megvetett. Amiket eddig lenèzett. Idegessèg lett rajta úrrá. Nem tudta, hogy hogyan viszonyuljon ehhez a tènyhez. Nem fogta fel a szavakat. Szinte, átpörögtek újra s újra az agyán. Mintha egy mókuskerèk lenne, vagy egy beakadt kazetta.

-Sajnáljuk, hogy most mondtuk el. Viszont Észak Dakotába kell költöztünk, az üzlet miatt.-feleli a borostás arcú férfi.

-Sajnáljuk-feleli a nő is, majd megérinti fia vállát.

-Most egy kis időre van..szükségem-áll fel hirtelen a már kék szemű srác, majd kisètál az ajtón.

-Fiam-üvölt utána a férfi, de a lánya a kezét vállára rakja.

-Hagyd. Vissza fog jönni. Idő kell neki, ahogy nekem is kelett. Emlékszel?

-Emlékszem-feleli a férfi.

A fiú céltalanul járja az utcákat, mit sem tudva mit ünnepelnek ma. A gondolatok nem hagyják nyugodni. Az érzések kavarognak benne.

Csalódás. Hisz csalódott, hogy a szülei ilyennel foglalkoznak. Nem valami legális dologgal golalkoznak, hanema legroszabbal.

Düh. Dühös, hogy ő erről miért nem tudott, és magát hibáztatja, hogy erre még nem jött rá.

Boldog. Hisz elköltöznek. Nem voltak itt túl sok barátai, és nem is szerették itt, de Dakotában talán egy új életet kezdhet.

Megértés. Megértette, hogy a szülei miért ekkor 18 évesen mondták el neki. Mindenkit megterhel egy ilyen hír, főleg ha az illető még ilyen "fiatal". Sötétedés már rég bekövetkezett, időérzékét elvesztette, inkább csak sétálgatott, néha megpróált kérdéseinek választ adni de úgy látszott, hogy csak szülei és nővére tud választ adni.

-Fiataleber mit keres maga itt-szólítja le egy idegen ember a fiút.-A családjával kell lennie. Hisz ez a szeretet ünnepe. Töltse a fontos emberekkel.-felelte az idős ember, majd elment. Jasper csak maga elé meredt. A hidegben már fázott, de nem szeretett volna hazamenni, hisz nem tudja mit csináljon ezzel. Hisz nem minden tininek a szülei foglalkoznak ezzel. Jasper átgondolta az idős bácsi mit mondott. S igaza van, hisz ettől ők még ugyan azok az emberek akikkel felnőtt. Ők még ugyan úgy fognak vielkedni, hisz semmi sem változott. Csak ő tudott meg egy dolgot.

A lábai haza irányitották. Sokszor megállt útközben azzal a szándékkal, hogy megforul és elmegy inenn, örökre mintha mi sem történt volna de valamai visszahúzta oda. Valami nem engedte el onnan őt. Mintha egy láthatatlan lánc tartotta volna őt ott. Az ajtójuk előtt gondolkodott, hogy bemenjen-e. De végül megtette és átlépte a küszöböt. A nővére csak úgy felugrott a kanapéról és az öccse nyakába vetette magát.

-Azt hittem megharagudtál-feleli

-Soha, Alice-feleli majd magához szorítja a testvérét.-Elmesélsz nekem erről mindent?

-Persze öcskös-borzolta össze a haját, majd nevetve az emeletre vették az irányt, be a fiú szobájába.-Készen állsz?

-Persze-feleli a fiú egy mosolyal. Jasperben izgatotság és hiperaktivitás lett úrrá. Érezte, mintha ez lenne az amit csinálni szeretne. Mintha ez lenne az amit akar.

Talán nem is lesz, olyan rossz, mint hitte.