A drogbáró lánya

02.

2014.12.24. Észak Amerika-Észak Dakota-Drake

"Azt tanították nekünk, hogy ne éljünk az álmankban. Ne képzelődjünk. Ne tételezzük fel, hogy "Mi lett volna ha" kérdését. Mrt egyszer csak azt veszed észre, hogy a paslón vagy s képtelen vagy felállni. Az álmodozás olyan mint a drog. Elringat egy ideig egy illúzióban majd kiönt a karjaiból s te pofára esel, az igazságban."

A táskám pantjét szorítottam ami a hátamon pihent nehéz sullyal. Nagy levegőt vettem, s felléptem a verandára. Lenéztem, a némethjuhász kutyámra akit nagyon izgatott lehetett mert csoválta a farkát ide-oda. Megismogattam a fejét, majd a kezem a kilincsre helyeztem. Lassan lenyomtam az a hideg dolgot, s beljebb löktem. A kutya ugatni kezdett, mire elmosolyodtam.
-Itt vannak-hallom meg nagynéném kiálltó hangját, aki nemsokára itt is lett, a nyakamban. A kutya ellensègesen elkezd vicsorogni.

-Lola-szólok rá mire boci szemekkel rám néz és leül.
-Annyira hányoztál-enged el a nő s kezei közé fogja az arcom. Zöld szemei még mindig úgy csillognak ahogy másfél éve itt hagytam. Fekete haja megnőtt, s apró kis ráncok fedezhetők fel az arcán. Elenged majd eláll a látótávolságból s szemem elé tárul az 5 éve nem látott bátyám. A táska lehullik a vállamról, s térdre rogyok. Sose engedtem meg magamnak, hogy mások előtt sírjak. Felálltam majd elengedtem a kutya pórázát, s bátyámra ugrottam. Nevetve fogadott a karjaiba hiába van közöttünk 8 év, ő akkor is így szeret engem. A sapka lehullot rólam, s láthatóvá vált a hollófekete hajam, ami alul fel van nyirva 1-2 centiméteresre, felül pedig lelóg a fülemig. A hajam az arcomba hulott. Lábaimmal átkaroltam a bátyám derekát, s sírtam a vállán. Boldog voltam,hogy újra láthatom. Hogy megint órákat töltsünk azza, hogy beszélgetünk. Vagy leülünk a kanapéra és forrócsokival, egymásnak dölve ígyünk miközben nézzük a Tv-t. Hiányzott erős izmos karja. Férfias illata, édes hangja. Hiányzott. Be kell vallanom, pokolian hiányzott. A kutyám ugatni kezdett mire leszálltam a bátyámról.

-Hát az én kis lányom is felnőtt-hallottam meg egy ismerős hangot,amit szinte annyira régen halottam. Balra fordítottam a fejem, és megláttam. Őszülő haja és szakallá volt, nem így emlékeztem rá. De másfél év az másfél év. Karjaiba ugrottam és magamhoz szorítottam. Lassan körülfogta a derekam és újra könyek gyűltek a szemeben. Az érzések visszarepítettek kiskoromba. Mikor virágokat szedtem anyukám szülinaprjára, s éreztem ahogy hátulról elkap az apám és úgy visz a vállán aa házunk felé. Én pedig nevetve kérem, hogy tegyen le. Ahogy visszatérek a jelenbe már az asztalnál ülök és faggatnak.

-Milyen a tábor?-kérdezte a bátyám, akinek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
-Ahhoz képest, hogy sokkal fiatalabb vagyok mint a többi, elég jól. Az edzések és a kiképzések elég kemények de jól bírom. Vagyis először nem, de mostmár igen.-feleltem, s a villámra csavartam még egy kis tésztát,s az elmerült a számban. Lassan izlelgettem a házi kosztot, ami sokkal jobb volt, a menzánál.

-És vissza fogsz menni?-kérdezte Alice. Én pedig fejemet ingatva válaszoltam.
-Nem. A kiképzés amire mentem azt megkaptam, most inkább a főiskolára szeretnék koncentrálni-feleltem, s ittam a arancslevemből.
-Ohh és itt maradsz a városban?-kérdzete apukám.

-Nem. A Seattlei egyetemre fogok járni-feleltem, mire a szüleim szomorúan néztek rám-Miért? Nem kellene??-kérdeztem, mire csak Alice ébredt fel a bambulásból.
-Nem-mosolyodott el, de valami teljesen más mosoly volt, olyan gúnyos, olyan lenèző, olyan gyanús.-Egyzserűen szeretnénk ha itt maradnál-felelte.
-Alice csak úgy érti-kezdte apám a magyarázkodást...

-Nem, nem kell magyarázat. Megértem. Most kaptatok vissza én pedig megint eltűnök-feleltem, s leteszem az evő eszközöket.-csak az a baj, hog egy érettségivel nem megyek embelem. Magam is meglepem a nyugodt hangommal. Pedig belülteljesen ideges, és kiváncsi vagyok.Mit szerenének tőlem? Miért akarják, hogy maradjak?? Mit titkolnak? Miért ilyen furák most? Elmélkedésemből Lola zavart meg, aki hagos ugatással közelített az apukám felé.

-Lola-hangom erőteljesen hangzott, pedig belül teljesen össze voltam zavarodva. A kutyát velem együtt kábítószer és fegyver keresésre lettünk képezve. És tudtommal semelyik sincs apukámnál.
-Miért morog??-kérdezte Alice egy kis élel a hangjában.

-Nemtudom-felelem,-drogra és fegyver keresésre lett kiképezve. Csak azokat ugatja meg akiknél érzi a drog illetve a fegyer szagot-elelem. Mintha félelem csillana meg apám és Alice szemében, de nem tulajdonítok neki olyan nagy dolgot. Hisz bárkinek lehet fegyvere engedélyel.

-Esetleg van fegyverek nálatok?-kérdeztem, s megfogtam a huskym nyakörvöt. Apám felállt s előhúzott egy 46mm-est. A kezemet felé nyújtottam mire megfogta a csövét és nekem adta. Elvettem s elengedtem a nyakörvet. Lola azonnal elkezdte szagolgatni, majd egyszercsak eltűnt mellőlem. A fegyverből kivettem a tárat, és a golyót is, majd felálltam.

-Tessék-nyújtottam vissza neki mire vonakodva de elfogadta.
-És, így hogy védjük meg magunkat?-kérdezte felháborodottan a nagynéném.
-Majd mutatok pár önvédelmi fogást-feleltem-Lola-üvöltésem behangozta az egész házat. A kutyám nagy csaholással és szomorúan tért vissza. Megvakartam a fejér majda többiekre néztem.-A szobámba leszek-felelem, mire megindulok a böröndökkel az emeletre. Mikor felérek, a bal oldalon az utolsó eőtti szobába megyek. A falak még mindig szürkék. Az ágyon a kedvenc ágynemű huzatom pihen. A szekrényem is sőt mindenem ugyanott van ahogy itt hagytam. Ahogy lassan leraktam a bőröndöm, Lola elkezdte köre szaglászni a területet. A szekrényem kinyitottam, és egy csomómenőruával találtam szebe magam.

-Úgy gondoltuk jól jönne egykis új ruhatár frissités-hallom meg nagynéném hangját, mire összerezzenek.-Sajnálom, hogy kiakadtam csak Drake elég veszélyes éjjel.-hallom ahogy leül az ágyamra. Lassan megfordulok és szemeibe nézek. Fekete hajában már lehet látni pár ősz hajszálat de még nem vészes. A ráncosodás őt is elérte, mint minden nőt ebben a korban.
-Semmi gond, én voltam túl nyers-felelem.-De ezek-mutatok a ruhákra a szekrénybe-valami eszméletesek-felelem és lehuppanok a székemre.

-És mikor szeretnél visszamennni?-kérdezte
-A katonasághoz nem megyek vissza, vagy majd csak jóval később-feleletem.
-És mikor mész egyetemre??-kérdezte, mire egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
-Jövő héten szerdán.-felelem mire Lola az ölembe ugrik. Szám egy nyögés hagyja el, mivel Lola nem egy éppen csivava féle kutya. A nagynéném jóízűen felnevet.
-Jól szorakozol rajtam??-kérdeztem "felháborodottan" s kiöltöm rá a nyelvem, mire elnevetjük magunkat.

-Mit szolnál hozzá ha tartanánk egy csajos hétvégét. És elmennénk New Yorkba-feleli egy kihívó mosolyal, mire eltátom a szám és bologatni kezdek.-Tökéletes pakolj be az új holmiaid közül, holnap éjszaka megyünk kocsival-feleli egy mososly kiséretében.
-Na ne... Honnan tudtad??-kérdeztem.
-Én mindent tudok az unokahugomról-feleli egy kacsintáskiséretében.Úgy érzem magam mint egy amerikai Tv sorozatban egy csjos esténk lenne. Furán hangozhat de felhozta belőlem a kis 16 éves kislányt belőlem.
-Mennyi lesz az út ideje?-kérdeztem mikor az ajtó elé ért.

-Egy nap babám, szóval készülj fel-mosolyodott el majd kisétált az ajtón becsukva maga után azt.