Veszélyes szerelem /Befejezett\

2.rész - Új testőr

- Az édesapja üzeni, hogy mivel már ennyi idős vagy és egyedül akartál iskolába menni ezért, vigyázni kell magára. A legjobb ügynökök közül fog választani.

- De én tudok magamra vigyázni.

- Tudja jól, hogy az apjának már csak ön van kisasszony. Félti az ő egyetlen pici lányát. - mosolygott.

Játékosan rá vágtam a karjára. Már régóta ismerem őt. Ő vigyázott rám kiskoromba. Bár egyetlen emlékem sincs róla.

- És, ki lesz az? - adtam be a derekam.

Vagyis csak látszatra. Igazából Nagyon izgatott voltam. Vajon, hogy fog kinézni, hány éves lesz?

- Thomas Malik. Iskola után kint fogja várni magát.

- Rendben.

Lassan teltek el az órák. Amikor az utolsó óráról kicsengettek elindultam kifelé. A kapun kiérve egy magas fiút láttam úgy tettem, mint ha ott se lenne. Lehet, hogy ő az. Gondoltam magamba. El akartam menni mellette, de megragadta a kezem és magához rántott. Tényleg ő az.

- Nem szökik meg ilyen könnyen, kisasszony. – mondta komoly fejjel.

- Nem ismerlek, szóval engedj el - mondtam. Tettetve a hülyét.

Na, igen a lányok elégé kikupáltak. Szóval meg tudom védeni magam. De ez a fiú... Nem erőszakoskodott, gyengéden fogta a karom. A szívem hevesen kalapált. Mi van velem? Mi ez az érzés?

- Nem? Akkor bemutatkozom. A nevem Thomas Malik, én fogok rád mostantól vigyázni.

- Ááá... szóval te vagy az. – vettem ki a karom a fogásából és szembe álltam vele.

- Szóval hallott már rólam. Akkor kérem, induljunk.
Elindultunk a járdán hazafelé. Nagy csend telepedet ránk. De hirtelen megszólalt.

- Azt tudja, hogy ott fogok önnel lakni?

- A dolgaimat már átvitték. Jön? - kérdezte.

- Természetesen.

Hazudtam. Nem. Én nem lakhatok egy lakásban egy ilyen fiúval. Vagyis nem vele van bajom csak... Áhh.. nem értem elegem van. Ahogy tovább mentünk megbotlottam egy magasabb járda résznél. Megpróbáltam felállni, de nem bírtam ráállni a lábamra.
Közelebb jött hozzám és a karjába vett. Kellemes illata volt. Miket gondolok. Ezt nem illik. Ezt nem szabad.

- És az iskolába is el fogom kisérni magát. – suttogta bele a fülembe.

Nem láttam az arcát, de a hangjából éreztem, hogy mosolyog.
Akkor aztán végem volt. Teljesen lefagytam. Inkább tovább élveztem az illatát, amitől elő jöttek a lepkék a hasamban. Az utcába beérve szólalt csak meg.

- Az a kocsi nem önnél parkol?

- Francba. Az a kocsi a barátnőmé. Megbeszéltük, hogy ma át jönnek. Tegyél le.

- Nem. Hisz menni is alig tud.

Nem tett le inkább a hátára vett egy gyors fordulattal. Elkezdtem nevetni.

- Mi az? - kérdezte.

- Semmi csak úgy érzem magam, mint egy pók majom.
Hátra nézett.

- Mi az? – kérdeztem

Sejtelmem se volt mit nézett, de elkezdett nevetni.
- Mi az?

- Ez egy nagyon érdekes nap lesz, úgy érzem. - mondta.

- Ha te mondod.

Itt a második rész is. 😘😘😘

Ha tetszett csillagozzatok. :)