5.rész - Bosszú( rég nem látott énem )

5K 266 3
                                    

  A lepkék a gyomromban szerintem már lassan kipurcannak. Amikor rá nézett az arcomra, ami teljesen nedves volt a könnyektől. Az ujjával letörölte őket. Hiába ismerem csak pár napja olyan érzésem van, hogy régóta ismerem. Nem tudom, mitől van. Lehet az emlékezet kiesésem az oka. Igen. Kiskoromban volt egy balesetem. És minden, ami 10 éves koromig történt elfelejtettem.
Az ölelésében biztonságba éreztem magam. Lassan elengedett és kimentem a szobájából. A szívem őrülten kezdett verni. A tükörhöz lépve láttam, hogy tiszta pír az arcom. Zavarban vagyok a közelében és ideges is. Lehet, hogy igaz, amit mondott nekem Jennifer. Tényleg beleszerettem. Viszont ő soha nem szeretne belém. Tudom.
Egy órával később felhívtam apát.


- Apa. Szia. Lenne egy kérésem. - mondtam komolyan.


- Hallgatlak.


- Thomast valaki súlyosan megsebesítette. Szeretnék azzal az illetővel nagyon gyorsan találkozni.


- És megkérdezhetem, hogy miért?


- Mert van egy olyan érzésem, hogy régóta ismerem őt.


- Értem. Akkor holnapra meglesz. Jó éjt kicsim.


- Neked is apu.



Meg fogom fojtani azt az alakot. Apa úgyis kihoz a sittről.
Másnap a suliban a negyedik órán bejött Jay. Elnézést kért, majd felém fordult.


- Kisasszony. Az édesapja üzeni, hogy megtalálta. Ezért fáradjon be az irodájába.


- Rendben. Máris indulhatunk.


Összeszedtem a cuccomat és elindultam Jayal kifelé. Kint várt a fekete kocsi, ami elvitt apám irodájáig. Forrt bennem a düh. Nem igazán vagyok ilyen durva, de ez már túl sok volt nekem. Az, ahogy megsebesítették őt...
Az irodájába lépve 3 megkötözött ember ült a sarokban. Apám mosolyogva fogadott engem.


- Szia Kincsem. - mondta.


- Szia apu. Ők azok?


- Igen. Belenéztek az egyik kamerába. Így tudtuk azonosítani őket. Innentől átadom őket. - mondta és lekísért minket az alagsorba, majd vissza ment.


A három férfinak be volt kötve a szája. Jay leültette őket az asztalhoz. Én pedig leültem velük szembe. Jay kioldotta őket.


- Mit keresünk itt? - kérdezte az egyik.


- Valaki megsebesítette a testőrömet, nagyon súlyosan. És, ezért szeretném, ha az-az illető megtapasztalná a fájdalmát. Szeretném tudni, hogy ki volt az.


- És mi minek kellünk hozzá?- kérdezte a másik.


- Maguk között van az-az illető.


Ahogy végignéztem rajtuk, a harmadikat leverte a víz. Ő lehet az. Jayre néztem, aki bólintott. Megfogta a harmadikat és átvitte egy másik terembe. Jay ugyan azt csinálja meg vele, mint ő Thomassal. A másik kettő ijedten nézet rám.


- Ne aggódjanak. Önöket nem bántom. Megvan, hogy ki tette.


- É..értem.


- Maguk el is mehetnek. - mondtam. Felálltak és az ajtóhoz

indultak. - De legközelebb ne lőjenek feleslegesen.


- Nem...


- Mindegy. Csak többet meg ne lássam magukat.


- Köszönjük.


Amilyen gyorsan csak tudtak elmentek. Átmentem a másik helységbe. A férfi a földön feküd és vérzett a has fala. Vajon Thomas is így nézhetett ki?


- Lásd el légy szíves a sebét. Azért nem akarom megölni.


- Máris.


Leguggoltam a férfi mellé. Véres volt a keze. Nem igazán hatott meg. De miért vannak ilyen érzéseim? Olyan nosztalgikus.


- Önnek is elmondom. Kerüljön el messziről, mert legközelebb nem leszek ilyen kíméletes.

�C>���>��>�XF>�{|"�F�
Ha tetszett csillagozzatok és írjátok meg nekem.😘😘😘

Veszélyes szerelem /Befejezett\Where stories live. Discover now