Alfák alfája

42. rész ~ Meghalni vagy nemhalni ez itt a kérdés ~

Adam mikor készült be adni Mayanak az ellenszert meg szolalat az a gép ami Mayara volt kötve.El kezdet hangosan és gyorsan sipákolni.
- Adam mi va???- kérdeztem ilyedten.
- Le áll a szíve!!- kezdet pánikolni.- menny ki.- mondta.
- Ne...- próbáltam meg szólalni de nem engedte. Inkább ki mentem.A fiúk a nappaliban fel alá mászkáltak.
- Na mi van???- pattant fel Zeck a kanapéról.Nekem egy könnycsepp csordult le az arcomról , Zeck meg kétségbe eset arccal fogta meg a vállamat.
- Mond már!!- csordult le neki is egy könnycsepp az arcáról.
- Le ...állt ...a ...szíve!!- dadogtam.
Zeck el kezdet sírni és a térdei össze rogytak.Én is el kezdtem zokogtam és le ültem a kanapéra.A többiek fel segítették Zecket és a kanapéra helyezték .Amanda balaggot le a lépcsőn a hasát símogatva Lukeal eggyüt.Be áltak a napali kózepére mosolyogva de mikor meg látták , hogy mi is van itt le hervadt a mosoly a szájukról.
- Mi történt???- kerekedtek ki Amanda szemei.
- Mayanak le ált a szíve!!- mondta Max és Eric egyszere.
- Hol van???- kezdet sírni Amanda is.
- Hé nyugi.Még meg árthat.- fogta meg Luke Amanda válát és meg simogatta a hasát.
- Itt meg mi folyik???- tettem fel a kérdést.
- Terhes vagyok!!!- mondta Amanda miközben le törölt egy könnycseppet.
- Mikor tudtátok meg???- újongot Max.
- Pár napja.- mondta Luke - Legalább is én.

10 percet kint beszélgettünk mikor Adam ki jött a rendelőből.Zeck a kisírt szemeivel egyből oda rohant.
- Na mi van a hugommal???- kezdett el majdnem sírni.
- Túl élte.Minden rendben.- mosolyodott el Adam és Zeck vállára tette a kezét aki ép a boldogságtól sír.
- Már ébren van.- mondga Adam.Zeck egyből a rendelőbe ment ahogy én is.

Maya szemszöge

Miután össze estem az erdő közepén el kezdtem fura látomásokat látni de csak ilyen kis képeket.

" Egy szív ami kétszer dobog még lassan és le áll. Kiáltások a nappaliban sírás és féllelem stb."

Éreztem , hogy nem kapok levegőt és , hogy a szívem már alig birja.Mikor már éreztem , hogy vége meg jelent egy kis fény a sötétségben.El indultam a fény irányába de minél közelebb mentem annál jobban éreztem , hogy a lelkem el válik a testemtől.Mikor oda értem és meg akkartam érinteni hirtelen el tünt alollam minden és el kezdtem zuhanni.Egy idő után le estem valahova ahol minden telejesen fehér volt és világos.Mikor meg fordultam egy Fehér Vérfarkassal találtam szemben magam meg egy barna vérfarkassal mellette.
Emberé változtak és mostmár egy férfi és egy nő ált vellem szemben kézen fogva.

- Szia kicsim!- lépet előre a nő.

- Kik maguk???- kérdeztem ilyedten , mert éreztem valami kötödést és azt is , hogy ismerem őket.

- A szüleid!- lépet előre a férfi is mosolyogva.

- Anya , apa !!- öleltem át őket sírva.

- Végre meg érinthetlek annyi idő után.- mondta anya.

- Annyira hiányoztattok.- mondtam miközben el távolodtunk egymástól.- Miért hagytattok magamra ??? És amúgy hol vagyok- kérdeztem.

- Nem hagyrunk magadra , innen fentről figyelrünk.És sajnáljuk , hogy ezt mind át kellet élned.- mondta anya.

- És akkor én most meg haltam???-  éztem a szemükbe.

- Igen de még vissza térhetsz.Ez itt nem a mennyország hanem.Mi meg kértük a szellemeket , hogy kerüljünk ide ahol láthatjuk még az élőket.Vissza kell menned , de ennek az az ára , hogy többé nem láthatunk.- mondta apa.

- Nem.Végre látlak titteket és veszirselek újból el???- kezdtem majdnem sírni.

- Sajnáljuk kincsem.Ne feled szeretünk.- öleltek át aztán meg fogták egymás kezét és el kezdtek hátrálni.Addig mentek még el nem tüntek és én meg hirtellen éreztem , hogy van levegőm és ki patantak a szemeim.Zeck és Jack bámultak engem.
- Mi történt???- kérdeztem könnyes szemekkel.Zeck már nyitotta volna a száját de ki csordult egy könnycsepp a szeméből és ekkor minden eszeme jutott.- Hagyjátok már emlékszem!!- mondtam és fel ültem.
- Jól vagy???- kérdezte Jack.
- Igen.Mondtam , hogy túl élem.- mosolyogtam és magamhoz húztam és egy gyors csókot hintettem a szájára.
- Azt hittem , hogy elveszitelek újra.- kezdet megint könnyezni Zeck.
- Már itt vagyok!- toltam el magamtól egy kicsit Jacket és Zecket is át öleltem.
- Többet ne csinálj ilyet!!Föleg ne probálj meg oldani semmit egyedül.- mondta Zeck miközben el távolodott töllem.Adam lépet be az ajtón.
- Maya figyi a képeségeidet most egy ideig gyakorolnod kell.Úgy értem meg tanúlni használni és irányítani , mert a most történtek miat olyan mint ha most szerezted volna az erődet.- hadarta el Adam egy szuszra.Én csak bólintottam.
A srácok ki segítettek a kanapéig és le ültek velem szemben a töbiekkel eggyüt.