ismeretlen szám *H.S.* ✔

2/17

René szemszöge.

Miután elindultam dolgozni felhívtam Tiát.

-Igen?-szól bele a telefonba.

-Szia, Tia. Találkozhatnánk?

-Persze. Baj van? -váltott aggodalmasra a hangja.

-Dehogy, csak van egy hírem. -Ez után letettük a telefont. Felhívtam Mikeot is.

-Szia, Mike. Figyi nem lenne gond ha ma egy kicsit később mennék be dolgozni?

-Nem dehogy. Úgy sincs forgalom. -vele is megbeszéltem a dolgokat majd elindultam a Starbucks felé. Leültem egy asztalhoz és vártam.

-Kérsz valamit? -jött oda egy kedves pincérlány.

-Ha megérkezett a barátnőm majd rendelünk. -bólintott és elment egy másik asztalhoz. Amíg Tia nem érkezett meg telefonoztam. Fel néztem twitterre de szokás szerint nem történt semmi érdekes.

-Szia. -hallottam meg Tia hangját. Felálltam, megöleltem majd rendeltünk egy-egy szelet sütit.

-Na mi az a dolog?

-fhu hát tudod voltam orvosnál és.... -be sem tudtam fejezni mert Tia felkiáltott.

-TERHES VAGY. -az emberek mind felénk fordultak. Volt aki mosolyogva biccentett és volt aki ciccegett. A fejem tuti vörös volt de mindegy.

-Tulajdonképpen igen. -mosolyogtam majd kezem a pocakomra tettem. -hat hetes kismama vagyok.

-úristen. -Tia hirtelen a szája elé kapta a kezét majd bőgni kezdett. De komolyan ott zokogott. Most képzelj el egy hasát simogtó vigyorgó lányt, meg egy full taknyos bőgő lányt. Egyáltalán nem néztek minket hülyének. Á dehogy.

-mi a baj?

-ez annyira... Annyira aaaaa gratulálok. -szószerint a nyakamba borult. Elnevettem magam majd jó szorosan magamhoz ölelgettem.

Ezt a részt még tegnap megírtam, de valamiért nem engedte kirakni. Nagyon ideges voltam. De remélem azért tetszett.