UNEXPECTED SITUATIONS

Feelings

Hyolin: Gyere csak, gyere most ébren van.

Byeol: Oh, Kyungsoo-yah?

D.O: Annyeong!

Hyolin: Akkor, én magatokra is hagylak titeket. Szóljatok ha bármit szeretnétek vagy ha bármi van.

D.O: Tudod, amikor először jöttelek meglátogatni ahjumma elmondott nekem mindent....vagyis elmondta, hogy miért lettél rosszul. Aztán már én is össze tudtam rakni a képet. Elmondtad az ahjummájéknak, hogy mit mondott Chan...

Byeol: Nem, és nem mond...

D.O: Tudom. Nem mondtam ahjummának és Chanyeolnak sem semmit, ahjumma már mondta, hogy megkérted, hogy senki se mondjon neki semmit. Ez így nem rosszabb neked, hogy te itt gubbasztasz ő meg éli tovább az életét azt gondolva, hogy semmi sem történt?

Byeol: Nem.

Hosszan elbeszélgettünk Kyungsooval és csak késő este ment haza. Hosszú napok után ma néhány órára elfelejtettem a történteket.

~Egy hét múlva~

D.O oppa minden nap meglátogat. Még mindig nincs kedvem semmihez, így legtöbbször csak beszélgetünk. Kis idő elteltével rávett, hogy minden második nap elmenjünk sétálni. Most éppen azt csináljuk. Élvezem a sétákat. D.O olyan más mint a többiek. Ő sokkal komolyabb és éretteb. Szerintem, hasonlítunk egymásra éppen ezért értjük meg egymást ennyire jól.

Kyungsoo: Lin-ahyah. El kell mondanom valamit. Ahjumma azt mondta nem szólhatok róla egy szót sem, de szerintem tudnod kell.

Byeol: Hm?

D.O: Az ájulásod óta Chanyeol.....Chanyeol minden egyes nap eljött, hogy hol vagy vagy mi bajod van.

Byeol: És?

D.O: És ahjumma mindig elküldi, hogy nem vagy otthon vagy ilyesmi. Ugye nem hiszed, hogy Chan nem tudja, hogy itthon vagy. El kéne mondanod neki, ki kéne osztanód, ordítanod kéne vele azért amit mondott. Nem gondolod?

Byeol: Nem. Nem kell semmit sem tennem.

~Néhány órával később a dormban~

Chanyeol: Hol voltál?

Kyungsoo: Csak a...nem! Lin-ahnál voltam. Nem lehetsz ennyire hülye Chanyeol. Komolyan azt hiszed, hogy mindegy melyik nap mész ő sosincs otthon? Nem hiheted el ezt. Byeol már több, mint 3 hete otthon van és nem csinál semmit csak...sír és küszködik legtöbbször.

Chanyeol: Mi a baja? Beteg? Alkoholmérgezést kapott vagy mi?

Kyungsoo: Ezt nem mondhatod komolyan! Aiiiish. Miattad...miattad ilyen te, te *******.

Chanyeol: Miattam?

Kyungsoo: Árulj el valamit. Miért mentél el hozzá az elmúlt 3 hét minden napján?

Chanyeol: Mert amikor utoljára láttam elkezdett valamiért sírni és anya kipaterolt a szobából.

Kyungsoo az órájára nézett, majd megszólalt.

D.O: Anyukád és apukád elmentek a boltba. Byeol egyedül van otthon. Nekem kéne vissza sietnem hozzá, hogy vigyázzak rá, de neked kell menned. Bocsánatot kell kérned vagy valami. Ez így nem mehet tovább.

Chanyeol: Minek kérjek bocsánatot....mi a baja?

Kyungsoo elmodnott Chanyeolnak mindent részletesen. Elmesélte neki Byeol múltját amitől Chanyeol nagyon rosszul érezte magát, mert nem gondolta volna a folyton mosolygó Byeollin-ről, hogy ilyet kellett megélnie, de még mindig nem élrtette, hogy ő hogy kerül a képbe.

Chanyeol: D.O? És nekem ehhez mi közöm? Miért küldött el omma mindig amikor...

Kyungsoo: Hhhhh...komolyan nem emlékszel? A bulin...mit mondtál Taeyeonnak Lin-ah előtt.

Chanyeol: De én nem...nem,...

Chanyeol be sem fejezte a mondatot, elkezdett gyermekkori otthona felé futni.

Odaért a házhoz, megkereste a pótkulcsot, és beengedte magát a házba. Sehol semmi életjelet nem észlelt. Fogalma sem volt mit kéne mondania Linnek.

Tudta, hogy Byeol a szobájában van, de nem volt mersze benyitni. Össze akarta szedni a gondolatait.

Az asztalon egy papírköteget látott meg. Beleolvasott és rájött, hogy azokat a lány írta. Ezek voltak a lapok, melyekre leírta érzésit. Minden este összegyűjtötte őket Hyolin amikor Byeol már aludt.
Chanyeol leült a földre közel Lin szobájához, a falnak támasztotta a hátát és olvasni kezdett. Még csak most kezdte felfogni a dolgokat amiket D.O mesélt neki és azt, ahogy Byeol mit érzett.

~Eközben a szobában~

Azt vártam, hogy Kyungsoo oppa visszajöjjön ahogy ígérte, de ez sok időbe telt neki. Túl sokba. Várakozás közben elkezdtem unatkozni. Felraktam a fejhallgatómat, bekapcsoltam a zenét majd a kezembe kaptam egy könyvet és olvasni kezdtem.

Már majdnem a könyv felénél tarottam, jó az igaz, hogy gyorsan olvasok de eszembe jutott D.O. még mindig nem jött vissza. Vajon miért? Lehet, hogy fontosabb dolga akadt. Nem hibáztathatom. Minden nap eljön engem meglátogatni...más dolgai is vannak amiket el kell intéznie.Tovább olvastam volna, azonban éreztem a hasam korgását. Letettem a könyvet a kezemből. Ahjumma és ahjussi elmentek itthonról úgyhogy nekem kellett valamit kitalálnom. A célom az volt, hogy kimenjek a konyhába és készítsek magamnak valamiből szendvicset. Leszálltam az ágyról és megfagyott a lábam. Fel kelett vennem a plüss zoknim. Ebben meneteltem az ajtó felé, a kilincsen volt a kezem amikor rájöttem, hogy még mindig zenét hallgatok. A fejhallgatót nem vihetem, mert mi van ha vizes lesz. Leemeltem kezem a kilincsről és levettem a fejhallgatóm.
Valami furcsa volt.

Az ajtó előtt megtorpantam, majd
visszahőköltem.

Mi ez a hang?

Sírás?