Féltestvérek

Nyolcadik Fejezet - Nyomkövetők

Benedict akkora lendülettel ült fel az ágyban, hogy a könyökét is beverte. Sziszegve dobta le magáról a takarót, agya zakatolt, ahogy kivágta szobája ajtaját, s minden méltóságáról megfeledkezve rohant végig a folyosón. Csak remélni tudta, hogy megtalálja a professzort, de valami azt súgta, tudja, hol van a szobája. A pánik összeszorította a torkát, nem tudta kiverni a látomás képeit a fejéből. Ahogy a férfi szemében egy csapásra kihunyt a fény... Hármasával szedve a lépcsőfokokat, majd' nyakát törve futott le három emeletet, el a labor mellett. Lassított, lihegve forgolódott, sorra véve az ajtókat. Tehetetlenül pillantott az üres, fehér bejáratokra, majd vállat vont és sorra bekopogott mindegyikbe. Csend, csend, semmi, csak a koppantások visszhangja. Aztán a labor bal oldalán...

- Szabad! - kiáltott a professzor, Benedict fején pedig átfutott a gondolat, hogy Champleton talán sosem alszik.

Körül sem nézve berontott a szobába, a professzor meglepetten pillantott rá.

- Pro... professzor! - kapkodott levegő után a színész. - Lo... Loki...

- Hó-hó, csak lassan! - Champleton a fotelhez támogatta Benedictet. - Vegyen egy mély levegőt. Nyugodjon meg, kérem.

Benedict szeme előtt fekete foltok kezdtek táncolni.

- Ismét úgy álmodott? - A professzor aggódva pillantott pártfogoltjára.

- Lo... - Nyelve ismét megbicsaklott, ölébe fektetett keze vadul remegett.

Champleton egy kis szekrényhez lépve szögletes üveget vett elő, s egy kis pohárba töltve az italt a színész kezébe nyomta azt.

- Igya meg - paskolta meg a karját, Benedict engedelmesen felhajtotta a szíverősítőt. Csendben meredt maga elé, a professzor türelmesen várta, hogy beszéljen. Pár perc elteltével Benedict lassan felpillantott, visszanyújtva az üvegpoharat a profnak.

- Mr. Champleton... Loki megölt valakit.

Smaug egyik hosszú hajtincsét csavargatva meredt a labor egyik számítógépének képernyőjére. Azon hirtelen Sherlock arca tűnt fel, ahogy belehajolt a kamerába, orrát gondolkodón fintorgatva.

- Látlak, Sherlock - szólt unottan Smaug.

- Nagyszerű! - csapta össze a tenyerét a detektív, majd leugrott a székről, ahonnan a kamerát vizsgálta. - Akkor a számítógépben kell lennie a felvételeknek.

Sherlock lehuppant Smaug mellé és kattintgatni kezdett a gépen, a sárkányfiú pedig elvesztette a fonalat. Inkább Khanhoz fordult, aki eközben a professzor titokzatos masinája előtt állt karba font kézzel, maga elé meredve.

- Kha... - kezdett vele Smaug, de a katona egy intéssel elhallgattatta.

Számolok - érkezett a magyarázat.

Pár perc csend után Khan felpillantott, és az asztalhoz lépve kutakodni kezdett. Smaug érdeklődve figyelte a jelenetet - őszintén semmit nem értett a két férfi vizsgálódásaiból.

Khan közben lefirkantotta egy kósza cetlire az egyenlet eredményét. Megfordult a fejében, hogy egy "Kotródj!"-gyal elküldi Smaugot, de végül csak gondolatban jelezte, hogy kellene neki a gép. Tetszett neki a kommunikáció e formája, nem kellett köntörfalazni, felesleges udvariassági köröket leróni; küldesz egy képet, egy érzést, és a másik máris tudja, mit akarsz.

Khan ujjai sebesen jártak a billentyűzeten, pillanatok alatt betáplálta a sugárzás adatait, hozzákapcsolta a keresőprogramhoz, egy műholdhoz, majd...

- Bingó! - ordított fel Khan, Sherlock a szemét forgatta. Eddig kevesebb sikerélménye volt, mint a szuperkatonának. A felvételek mind unalmasak voltak; hol Champleton forgolódott a laborban, hol üresen állt és az égvilágon semmi nem történt.
- Hol van a másik gép? - kukkantott át Smaug Khan térképére, amin piros négyzet jelölte a várost:
- Livingston.

- Mr. Cumberbatch, ami a legfontosabb: ne kompromitálódjon az ellenséggel! Ne próbálják legyőzni sem Lokit, sem az ismeretlent, aki ellopta a találmányomat - a professzor hangja sértetten csengett, mikor kimondta, a "találmányom" -, csak mentsék meg a barátját! - kötötte a színész lelkére.
Benedict bólintott, igyekezett figyelni Champleton szavaira. Smauggal az oldalán már a tetőn voltak, és egy vakmerő útra készültek. Nem volt idő kipróbálni kettejük elméletét, Benedict csak remélni tudta, hogy helyesen gondolkodott.
Kiálltak a felhőkarcoló szélére. A színész megszédült, ahogy lepillantott a mélységbe, inkább megkereste Smaug lávaszín tekintetét.
Nem lesz gond - sugallta a sárkányfiú, de Benedict nem tudott hinni neki.
- Várjatok!
Kicsapódott a tetőajtó és Khan rontott ki rajta. Egy-egy kis korongot nyomott a küldetésre indulók kezébe.
- Helyezzétek a csukló artériához. A pigmenteket módosítva láthatatlanná tesz titeket - magyarázott lassan, hangja szabályos lejtésén egyáltalán nem érződött, hogy most futott végig vagy hetven emeletet.