𝓥𝓪𝓵𝓪𝓶𝓲 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

17.🍀

♥Eren szemszög♥

A mentősök elvitték őt. Utána rohantam volna de a fiúk lefogtak. Eléggé kivertem a hisztit emiatt.

-Azonnal a kórházba kell mennünk!-Eresszetek el.
-Eren nyugódj le.
-Mégis hogy nyugódjak le?-Ordítittam rájruk.
-Eren! Ma még úgysem lehet látogatni még csak most vitték be.
-De én akkor is mellette akarok lenni.
-Hé Eren! Beszélhetnénk kicsit négyszemközt.-Szólt hozzan Jean.
-Igen..

Kimentünk a szobából és megáltunk a folyósó végén.

-Eren... Arminnal mi van?
-Tudott arról hogy Levi rosszúl van de nem szólt!
-Én is tudtam..
-Mi van?
-De én egyaránt utállom mindanyiótokat úgyhogy ez mellékes....
-...
-Na és mit mondtál Arminnak?
-Szőrnyű dolgokat mondtam neki..
-Nem beszélsz vele?
-Miatta halt meg majdnem Levi. Gyülölöm...

☆Armin szemszög☆

Kiment Eren a szobából, nem sírtam... csak könnyeztem.. de nem az ő hibája.. hülye voltam... majdnem meghalt...
Szólnom kellett volna... és látnom hogy Eren nem viszonozza amiket érzek..  bocsábatot kell kérnem tőlle és imádkozni hogy Levi épségben legyen.
Kimentem a szobából és megláttam Erent és Jeant.
-Gyűlölöm őt érted? Többé nem tudok a szemébe nézni... mert szótlanul hagyta volna hogy a szerelmem meghaljon!...

Itt valami összetört bennem... már nem akartam bocsánatot kérni.. csak sírni. A szipogásom Eren is meghallotta erre nézett, de nem jött ide.. a tekintete rideg volt és jeges...
Már.. csak a sírás maradt nekem.
Csendben megfordultam és visszamentem a szobámba.

♥Eren szemszög♥

-Biztos nem mész utána?
-Biztos..
-Nem fogod megbánni?
-Nem fogom...
-Ezesetben én megyek...
-Csinálj amit akarsz..
-Chh.. ez így unalmas...
-Lehet..-Nem vártam meg a válaszát. visszamentem a régi szobámba ahol elkezdödött minden... egy jelentéktelen kis találkozás.. és amit egyikünk sem gondolt volna hogy egyszer együtt leszünk... majd ilyen dolog fog történni..
Ezt bármi áron rendbe hozom..

2 Fájdalmasan kivárt nap után:

Reggel már korán fent voltam és futottam be a kórházba.
A recepciónál megállítottak.
-Elnézést! Hol találom Levi Ackerman szobájat.
-Máris nézem.. a màsodik emelet tizes szoba.
-Köszönöm.

Gyorsléptekbe lépcsőztem majd megálltam a szoba elött és benéztem a szoba ablakán. Fent volt. Éppen evett. A haja kócós volt és az arca sápadt. Egy véletlen miatt épp az ablak felé pillantott és meglátott engem, a szemei kikerekedtek és felakart kellni az ágyból. Befutottam és visszalöktem őt fekvő helyzetbe. Most nem szabad felkellnie.
-Ne kelj fel hülye!
-Eren...-Magára húzta a felsőtestem és átölelt.
-Levi..-Sírni kezdett az alattam lévő beteg.
-Eren... Szeretlek.. szeretlek.. sajnálom.. de még mindig...
-Én sajnálom... Levi én is szeretlek...
-Mi..?...
-Csak... azt hittem hogy úgy lesz a legjobb ha Arminnak a szeretője leszek... mert tudod! De tévedtem!
-Eren...-Szorított az ölelésén.-Megcsókolhatlak... Eren?..
-Persze...-Abbahagyta az ölelést és lassan megcsókolt.Szószerint könyörgött hogy beengedjem nyelvét,meg is tettem. Életem legszenvedélyesebb egyben s leghosszabb csókja volt vele.

"Hiányzott már ez az érzés"