𝓥𝓪𝓵𝓪𝓶𝓲 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

2.Kötet 9.☘

<>Levi szemszög<>

Összehívtam a csapatom és bementünk a főnök irodájába.

-Levi hadnagy!

-Igen?!

-Vészhelyzet van, terror támadás, a melléképület őrségét teljesen kiirtották és beözönlöttek a terroristák. Az FBI egyik széfje ott található. Több milliókat érő adatbázisunk található abban az épületben. Levi, a te és az osztagod feladata nem más minthogy feltartsátok a terroristákat amíg az első számú kiképzett osztag oda nem ér.!

-Uram... Ezzel azt mondja hogy... a halálunkig harcoljunk míg nem jönnek a feljebbvalóink?

-Igen pontosan erre akartam célozgatni, most pedig. Kövessétek a hadnagyot. Ha ő elhunyna az utána következő az osztagból a ranglétrán veszi át az irányítást.

-Igenis!

Kimentünk a főnök irodájából közben az őrség egyre több személyből állt minél közelebb voltunk a főépület kijáratához. Mikor odaértünk a melléképülethez a falain vér foltok voltak körülötte elhunyt csapattársak. Behatoltunk az épületbe ami most már az ellenség kezei közt volt.

-Hadnagy! Mit parancsol? Mit tegyünk?

-Mindenki osztódjon hármas csoportokra! Lehetőleg olyannal akivel jó a csapatmunkája. Szóródjatok szét. És öljetek meg minél több terroristát. Aki túszokat ejt előléptetem. Velem jön Aaron és Klerion. A többiek döntsenek gyorsan és két perc múlva indulhattok is. Mi leszünk az elsők akik bemennek. Nagyon vigyázzatok, terroristákkal van dolgunk. Ennyi idő alatt már bárhová rejthettek bombákat. Lehetőleg próbáljátok túlélni a dolgot... Lehet hogy féltek, vagy van bennetek félelem, de ez itt elsőosztályú ügy.  Olyan információk vannak ebben az épületben ami nagy veszélyt jelent az országra ha rossz kezekbe kerül! Most rajtunk a sor hogy megmutassuk hogy vagyunk olyan jók mint az első számú osztag és nélkülük is elbánunk pár selyem fiúval. Értitek? 

-Igen.-Szólt vissza a társaim reményekkel teli mély hangja.

-Akkor! Én mint hadnagy, elsőnek bemegyek, két percenként jöjjön be még egy hármas csoport.

-Igenis!

-Aaron, Klerion, legyetek éberek.. gyerünk!-Üvöltöttem és berohantam a házba.

Mikor az egyik folyosóra értünk lassú léptekkel közeledtünk az információs terem felé. Minden egyes lépésünkre figyeltünk, és minden helyre benéztünk, ám az épületbe senki sem volt. Klerion előttem sétált mivel sokkal élesebb szeme van mint bármelyikünknek az osztagban. Egyre sietősebben szedtük a lábunkat, félve hogy miért nincs itt senki... de pont ez lett az egyikünk veszte is.

Klerion egy rossz helyre lépett, és hirtelen robbanás következett be. Az ő teste darabjaira szakadt a lökéshullám bennünket pedig messzire elrepített és nekicsapott egy falnak.

-Klerion!-Sikoltott fel egy kislány a folyosó végéről.

-Hadnagy! Jól vagy?

-Aaron?... Igen... persze.

A lány odarohant Klerion egyik leszakadt karjához és sírni kezdett. A lány szakadt ruhákat viselt. Térdig érő szőke haja volt és az egyik szeme elvolt takarva egy fehér szemfedővel. Egy térdig érő bakancs volt rajta. És egy pisztoly a kezébe. Aaron rászegezte a fegyverét mire a lány megrémült.