Amerika kapitány - Anna

4

Annának fogalma sem volt róla, mivel kellene kezdenie.

Tanácstalanul állt a liftben, ami az emeleti szobákhoz vitték őket.

- Ö, sajnálom, ha esetleg tolakodónak találja kérdésemet... - kezdte a férfi zavartan. – De hogy értette azt, hogy még csak hetvennyolc éves? Kinézetileg mondanám vagy huszonnégynek.

Anna kelletlenül felsóhajtott, majd a férfira nézett.

- Kapitány, ezt magáról is el lehetne mondani - Rogers lesütötte szemeit, majd erőt véve magát, visszanézett a lányra. – 1932-ben születtem, Magyarországon. Nem tudom, mennyit tud róla, de '56-ban forradalom volt nálunk. Én akkor még éltem, de sajnos nem sokáig, mivel egy orosz katona mellkason lőtt. Utána pár hónappal egy laborban tértem magamhoz. Kísérleti patkány voltam...

- Ne beszéljen így magáról! – kiáltotta megdöbbenve a férfi. – Csak rosszkor volt rossz helyen. Ettől még nem nevezheti magát patkánynak.

- Ó, dehogy nem – nevetett fel Anna. – Egy magyar tudós kipróbálta több társamon is a szuperkatona szérumot, illetve a memóriámat is próbálta kitörölni, hogy egy bábot készíthessen belőlem.

- Mégis mi célból?

- Hogy miért? Hátha megint valaki megtámadja kicsiny kis országunkat és legyen egy strapabíró, erős katonaságból álló sereg ellenük.

- Logikusnak hangzik, mégis embertelen... - húzta el száját undorodottan Rogers. – Megszökött?

Anna megrázta fejét.

- Elengedtek. De nem sokáig lehettem szabad... Utána pár évvel Pálos doktor rám küldött néhány embert, hogy kiiktassanak... Ha úgy vesszük, én egy hulladék vagyok. Egy selejt.

- Kérem – nézett rá a férfi lágyan. – Miért használ ilyen kegyetlen szavakat magán?

- Mert ez az igazság – mondta a lány egyszerűen, majd mikor megállt a lift, kisétált rajta, nyomában a kapitánnyal.

Még mindig tanácstalanul sétált a folyosón.

Gondolkodott, hogy mi lenne a legfontosabb, amit most megtanítson neki, aztán hirtelen eszébe jutott.

Zsebébe nyúlt és megállva a kapitány felé mutatta a készüléket.

- Mobiltelefon. Kapott ilyet, nem igaz?

Rogers elgondolkodva nézte a tárgyat, majd farzsebébe nyúlt és már az ő kezében is volt egy telefon.

- Igen, de fogalmam sincs róla, hogy mégis mit kezdjek vele.

Anna elmosolyodott, majd tovább haladt a szobája felé.

- Hát, akkor jöjjön, Kapitány. Most megtanítom a mobiltelefon használatára.

Elérték a szobát, majd belépve rajta, a lány hellyel kínálta a férfit és bele is kezdett a magyarázásba.

- Bár ez már a csúcs szuper kategória, de ezzel ugyan azt tudja csinálni, mint egy régi telefonnal. Annyi újdonsággal, hogy tud vele üzenetet is küldeni. Nézze, megmutatom.

A készüléket és úgy tartotta, hogy mindketten jól lássák a kijelzőt.

A kapitány közelebb húzódott hozzá, amitől kissé zavarban jött. Remegő hanggal magyarázott tovább.

- Tehát... elhúzza a képernyőt, és feloldódik, látja? Utána megérinti ezt a zöld, felhős ikont...

- Mi az az ikon? – vágott szavába a férfi zavarodottan.