Egy lovas lány élete [BEFEJEZETT]

2.évad•6.rész

*Heart szemszöge*
Reggel hamarabb felkeltem, mint Adam, ezért halkan összeszedtem a cuccokat, na meg Hope-ot. Mielőtt felszálltam volna a nyeregbe, adtam az arcára egy puszit.
Fellendültem a nyeregbe, majd még egy utolsó pillantást vetettem rá, mielőtt eltűntem. Békésen aludt.
Lépésben kitaláltam az erdőből, majd lépésbe mentem haza is. Kb olyan húsz perc elteltével felfedeztem a távolban a házunkat. Mosolyogva bíztattam Hope-ot vágtára. A szél belekapott a hajamba, ami leírhatatlanul jó érzést váltott ki belőlem.
Kicsit visszafogtam Hope-ot, mert közeledtünk a házhoz. A házból éppen akkor lépett ki Jace. Amint meglátott, meglepettséget és dühöt láttam az arcán. Elindult felém, mire én megállítottam Hope-ot. Leszálltam a hátáról, és megfogtam a kantárját.
-Hugi!-jött oda Jace és erős karjait törékeny testem köré csúsztatta. Védelmezőn ölelt, ami nagyon jólesett. Én is visszaöleltem, majd pár perc múlva elváltunk.
-Hol voltál? Anyáék betegre aggódták érted magukat!-szidott le.
-Csak az erdőben.-válaszoltam halkan.
-Mit csináltál te az erdőben? Ott töltötted az éjszakát?-erre bólintottam.-Egyedül? Heart, az ég szerelmére meg vagy bolondulva?! Mi lett volna, ha felfalnak a démonok?-üvöltötte az arcomba.
Erre már én is dühbe gurultam.
-Már elég nagy vagyok ahhoz, hogy megvédjem magam, Jace! Ezt te is tudod! Nem kell úgy féltsetek, kutya bajom, se lett!-üvöltöttem vissza.
Nagy üvöltözésünkre kijött apa a házból:
-Mi folyik itt?! Miért üvöltöztök egymással?! Heart, betegre aggódtunk magunkat miattad, hol a fenébe voltál?!-üvöltött ő is velem.
-Később megbeszéljük.-mondtam halkan, de jól hallották mind a ketten.
Elindultam az istálló felé, bevezettem Hope-ot a boxába, majd leszerszámoztam. Lecsutakoltam, raktam neki szénát és vizet, majd otthagytam. Kezet mostam a kinti víznél, majd bementem. Lerúgtam magamról a cipőmet, és a konyhába mentem, hogy igyak egy kis vizet. Sajnos az egész családomat ott találtam az asztal körül. Engem vártak. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd azzal együtt leültem egy üres székre.
-Heart, hol voltál?-kérdezte anya lágyan.
-Az erdőben töltöttem az éjszakát.-válaszoltam halkan.
-Az az erdő túl sűrű, szerencse, hogy kitaláltál.-szólt oda Jace is.
Csak dühösen megnéztem, és belekortyoltam a vizembe.
-Úgy döntöttünk, hogy egy hétig nem lovagolhatsz.-jelentette be apa. Az asztalra köptem a vizet.
-Hogy mi?!-kérdeztem felháborodva.-Dehát nem lett semmi bajom, nem sebesültem meg, nem haltam meg!
-Heart, tudjuk.-mondta anya.-De muszáj egy picit leállítsunk téged. Túl sok időt szánsz a lovaglásra, és kevesebbet az edzésre. Hogy akarod majd megvédeni magad a démonoktól?
-Anya, azt mondtad kezded felfedezni bennem is az angyal természetét.-csattantam fel.
-De még nem tudod, és tudjuk milyen képességeid vannak.-emelte fel a hangját. Még sosem láttam ilyennek.
-Ám legyen.-mondtam, majd elviharoztam. Hova is? A padlásra, vagyis az edzőterembe. Elővettem a késeimet, majd teljes erőbedobással dobálni kezdtem őket a céltáblákfelé. Három céltábla volt felszegezve a falra egymás mellé. Mindháromnak eltaláltam a közepét. Elővettem a kardomat, és az egyik bábu felé tartottam. Pár perc múlva semmi sem maradt belőle. Ledobtam a kardomat a földre, és ököllel belevertem a falba, ami behorpadt. Dühös voltam anyára, apára, Jacere. Dühös voltam az egész világra. Sírva rogytam a földre és az arcom a tenyerembe temettem.
-Heart!-hallottam meg anya hangját mögülem. Odasietett hozzám, leült a padlóra és átölelt. Mikor alábbhagyott a zokogásom, felemeltem a fejem.
-Anya... nem mondtam el mindent.-suttogtam.-Egyszerűen nem mertem.
-Shh. Nekem elmondhatod.
-Amikor... amikor apával vásárolni voltunk, a ruhásüzketben belebotlottam egy fiúba. Ráförmedtem, ő meg csak vigyorogva megkérdezte a nevem. Én megmondtam és az aznap bejelölt Facebookon. Másnap, vagyis tegnap mikor elmentem lovagolni, ő azon a dombon ült a fa alatt, és a lovát legeltette. Beszélgettünk, és kiderült, hogy ki az apja, én meg fogtam magam és elmentem. De ő nem hagyott békén, mert utánam jött. Előle menekültem az erdőbe, amikor besötétedett. Azonban ő megkapott az erdőben és tovább beszélgettünk. Majd hirtelen felindulásból megcsókolt. Éjjel ott aludt velem, majd reggel hamarabb felkeltem, mint ő és otthagytam. Hazajöttem...-fejeztem be.
-Ki volt az a fiú?-kérdezte halkan anya.
Ránéztem, és könnyek gyűltek ismét a szemembe.
-Adam Forest. Chris Forest fia.