Egy lovas lány élete [BEFEJEZETT]

2.évad•14.rész

*Heart szemszöge*
   Nos, 3 hónap telt el, amióta Adammel járok. Sok szép helyre elvitt. Ezalatt ne értsétek azt, hogy csak a tóhóz vitt. A 3.-ik évfordulónkon elvitt a városba egy étterembe. Igen, egy romantikus étterembe. Annyira aranyos volt. A szüleimnek is bemutattam, apu mikor meghallotta a nevét elsápadt. Viszont aztán kezdett feloldódni. Anyu kedvesen fogadta, Jace nagyon méregette aztán megrándította a vállát és visszament a szobájába.
    Visszafordítva a szót a 3.-ik évfordulónkra, holnap lesz 4 hónapja. És holnap lesz a születésnapom is! 18-at töltök, tehát nagykorú leszek. Nagyon izgatott vagyok, hogy mit tervez. Vajon bemutat az anyukájának? Vagy elvisz moziba? Vagy a város parkjába sétálni? Netán vesz nekem egy fegyvert? Jó, az utóbbi nem volt valami "romantikus", de az Árnyvadászoknál ez számít romantikusnál. Mégis, úgy éljük az életünket, mint a mondénok. Csak az nem értem miért, amikor egy Intézetben is élhetnénk. Nade mindegy. Nehogy azt gondoljátok, hogy nem tetszik ez a hely! Csak már ezerszer felmerült bennem a kérdés.
   Éppen Borsmentával játszom a karámban. Persze, arra eszméltem fel, hogy a kezemet nyalja. Rengeteget nőtt. Már nem is olyan kicsi. Olyan gyorsan fel fog nőni! De legalább az én kezem alatt.
-Heart!
Jace jött ki a házból.
-Igen?-vontam fel kérdőn a szemöldököm.
-Valamit el kell mondanom.-jelentette ki.
-Mit?
-Nekem nem nagyon tetszik a barátod, Adam. Ugye tudod, hogy az apja ellenségünk volt?-vont kérdőre.
-Igen, Jace, tudom.-forgattam meg a szemeimet.
-Csak azért, mert tegnap olyan "kibelezleköcskös" tekintettel nézett.
-Megijedtél?-vigyorogtam.
-Hülye vagy?-kérdezte.-Én a nagy Jace Wayland?!
-Hé, holnap lesz a szülinapom!-kiáltottam.
-És akkor?-vigyorgott.
-Ne beszélj így velem!-húztam fel az orrom.
-Oké, oké hercegnő.-villantott egy féloldalas mosolyt, aztán bement. Mindig így szólított a szülinapom előtt, amit nagyon aranyosnak találtam. Még egy ideig dédelgettem Borsmentàt, aztán én is bementem. Kezet mostam, és benyitottam Jace-hez.
-Jössz eddzeni?-kérdeztem.
-Naná.-kikapcsolta a tévét, és felmentünk a padlásra. Elővettem a kedvenc kardomat, Jace meg 3 szeráfpengét. Elkezdtünk kardozni. Jace előrelépett, én hárítottam. A végén csak kiszedte a kezemből, és a kardom a padlón csörömpölt. Jace önelégült képét látva, felvettem a kardom és ismét Jace-re rontottam. Most én szedtem ki a szeráfpengét az ő kezéből. Vigyorogva és egyben kihívóan néztem rá. Mosolyogva csóválta meg a fejét, és elővette a másikat. Így ment ez, ameddig ki nem szedtem a másik kettő pengét is a kezéből. Rámosolyogtam, és otthagytam a teremben. Elmentem zuhanyozni, majd felvettem a pizsamám és lementem a konyhába valamit enni. Aput találtam ott, éppen egy almát evett.
-Hali.-nyitottam ki a hütőt.
-Szia, Heart.-köszönt.-Mi járatban?
-Éhes vagyok.-vigyorogtam rá.
Apu felnevetett, és tovább ette az almáját. Én kaptam egy bécsi szeletet, amit megmelegítettem a mikróba. Mellé ketchup-ot ettem.
-Milyen Adam?-kérdeztem apát két falat között.
-Öhm... először furcsának találtam, hogy Chris fia, de aztàn bejött nekem.-mesélte. Jó volt ezt hallanom.
-Ennek örülök.-mosolyogtam rá.
Ő visszamosolygott rám, és eldobta a lerágott almacsutkát. Hirtelen fülsüketítő nyerítést hallottunk. Felkaptuk az előszobai fegyvertárból pár fegyvert, és kirohantunk az ajtón. Az istállóba rohantunk, ahol egy nagyobb démonnal találtuk szemben magunkat. Minden lovunk holtan hevert a padlón, és éppen Borsmentára vetette magát. Felkiáltottam, és odafutottam a démonhoz.
-Heart, ne!-kiabálta apám.
Odafutottam a démonhoz, és belédöftem a kezemben szorongatott szeráfpengét. A démon felsikoltott, és zöld ichor( a démonok vérét nevezzük így) spriccelt a karomra, és szerteszét. Ha az ichor az ember bőrére ment, akár meg is égethette. A démon a földön vergődött, aztán összezsugorodott és eltűnt. Odafutottam Borsmentához, akinek szerencséje semmi baja nem lett. Ráborultam, és elkezdtem sírni. Aztán felálltam és körülnéztem: Hope, Silver, Shadow... mind halottak voltak.
    Hogy történhetett ez?!