Ütést mér rá villogó szemmel,
Erőssen, semmi kegyelemmel
A hadnagy Erenre, a szörnyre.
Döbbenet borul a teremre.
De a fiú bírja, eltűri
Villogó szemekkel figyeli
Azt az embert, kit mindig csodál,
Aki most ő rá lenézve áll.
Eren felébred, zihálva ül,
Verejtékben úszva néz körül.
Rég volt már e eset, nagyon rég,
De szívében fájdalom még ég.
Nyugtalan, idegesen felül,
Mély gondolataiba merül.
A verés nem fájt, csak a tudat:
Ilyen fájdalmat csak Ő adhat.
Feláll, kisétál a szobából,
Célja nincsen, kimegy a házból.
Világít az ezüst hold fénye,
Ez a szomorú csend éjjele.
-Mondd, kölyök, mit csinálsz te itt kint?
Mély álom téged nem érint?
Szólal meg Levi komoly hanggal,
Nézi érzelemmentes arccal.
Eren megrémül, hátra fordul,
A szíve dobog nagyon vadul,
Remegve néz a hadnagyra,
Mint préda a vadászó vadra.
-Gyere fel, kölyök, a szobámba.
Fontos kérdésem van számodra.
Levi lassan befelé sétál,
Eren csendben mellette járkál.
YOU ARE READING
A fiú, aki szerelmet kiáltott (Szünetel)
FanfictionEren Jäger és a Felderítő egység, a nőstény titánnal való harc után azon van, hogy a fiú titán erejét fejlessze, s minél hamarabb eljusson a pincébe. Viszont Eren rádöbben, hogy fura érzelmeket táplál Levi hadnagy iránt. Levi x Eren fanfiction Figye...
