A fiú, aki szerelmet kiáltott (Szünetel)

Kilencedik ének

Dübörög a föld, léptek zaja,
A csatateret körbe fogja.
A nagy páncélos megjelenik,
A fák közűl kiemelkedik.
Eren a kezébe harapva,
Változik titán alakjába.
Harag és gyülölet van benne,
Öntudata van, tiszta feje.

Amint meglátják az emberek,
A fal tetejére repülnek.
-Emberek, harca készüljetek!
A szörnytől meg ne ijedjetek!
Kiáltja buzdítóan Erwin,
Végignéz bátor emberein.
Szívűkre csapják kezeiket,
Újból kihúzzák pengéiket.

A hatalmas titán megtorpan,
Majd ordítani kezd hangosan.
Nekirohan gyorsan Erennek,
De ő ellenáll a nagy szörnynek.
Gyülőlettel harcol ellene,
Még ég benne a titán tette.
Ezelőtt öt éve ő volt az,
Aki széjjelzúzta a falat.

Folyik a harc, folyik a sok vér,
E csata semmi jót nem igér.
Eren harcol a páncélossal,
Az egység meg a titánokkal.
Mikasa felugrik a falra,
Ránéz az álló Bertholdra.
-Mit csinálsz, Berthold? Miért állsz itt?
-Mi közöd hozzá? Miért vagy itt?

-Reiner hol?-kérdi gyanakodva.
-Biztos harcol a titánokkal.
Hangja remeg, homloka izzad,
Látszik, hogy valamit elhallgat.
Mikasa kardjával ráugrik,
Meg sem áll a fiú nyakáig.
De ő sem rest, elugrik onnan,
Majd a lánytól távolabb rohan.

A fiú magát megharapja,
Úgy változik óriás alakba.
De teste nem egész, csak fele,
Csontja hatol a falba bele.
A sok ember megriadva néz,
Mikor feléjük csap egy nagy kéz.
Mind elugranak, majd támadnak,
A titán gőzt enged búrának.

A gőzben sok katona megég,
De a bátorságuk el nem ég.
-Osztagvezetőnő, mit tegyünk?
-Mindnyájan készenlétben legyünk!
Hanji gondolkozik egy terven,
Végigtekint a területen.
A közelben lévők megégtek,
Súlyosan károsak a sebek.

Közben Eren a páncélossal
Még folytat nagy harcot kurázzsal.
Vív, használja minden tudását,
Próbálja Annie taktikáját.
Sikerül; a titán alatta,
Ki tusakodik mozgolodva.
Mikor látja az átváltozót,
Ledermedten, de tovább harcol.

Folyik a vér, folyik a csata,
Repül a páncélosnak karja.
De repül Eren is messzire,
Hasra esik, a fal tövibe.
A páncélos derekára ül,
Erre titán Eren felbőszül.
Fészkelődik, csak izeg-mozog,
Eközben idegesen morog.

Levi öli a titánokat,
Mikor meglátja a vívókat.
Felnéz a falra, észre veszi,
A titán egyensúlyát veszti.
-Hanji, tűnjetek el messzire!
Ordít Levi hadnagy a nőre.
Hanji meglátja a nagy fákat,
Oda küldi a katonákat.

De a hadnagy nem menekül el,
Erent nem hagyja a szörnyekkel.
Cselekszik, de nem gondolkozik,
Sebesen a nyakához ugrik.
Ekkor a gigantikus eldől,
Leesik, megráz földet-erdőt.
A porfelhőben nincsen senki.
-Levi! Eren!-ordítja Hanji.