Bangtan Z /JiKook/

2. rész: "Barátként"

"- Srá.. srácok.. a folyosó.. "

Hobi szavaiból s a folyosóról jövő sikolyokból ítélve, agyamat rögtön legrosszabb gondolataim lepték el. Félek, Sugával való vitatkozásom rosszba vitt minket. Ekkor megtorpant bennem valami. Valami.. hasonló érzés, mint a félelem. Átjárta egész testemet, majd kezeimet remegésre kényszerítette. Miután hosszú sikolyoknak vége szakad, szokatlan s meglepő csend köszönt. Csak egy árva, halk kopogás csapja meg füleinket ajtónkon s rémít meg egyszerre. Hirtelen elhallgatva, magunkba fojtva szavainkat, valaki elindul az ajtó felé.

- Jimin! - Szóltam rá suttogva s közben visszarántva karjától fogva.

- Csak megnézem, hogy ki kopog. - Mondta harcolva szemében tükröződő félelme kíséretében.

- És ha bajod esik? Nem engedem, hogy a közelébe menj! Menj oda Jin hyung mellé, majd én megnézem.

- Mi van, ha kockázatos? - Kérdezte már lassan komolyodó tekintettel.

- Pont ezért.. - Lehajtottam fejem s ajtónk felé indultam.

Miután az ajtóhoz értem, gyorsan vetettem egy apró pillantást hátam mögé meggyőződésképpen, hogy Jimin biztonságban van e. Amint láttam, hogy jó távol van tőlem, kicsit nyugodtabban néztem ki szemeimmel a kukucskálón. Nem láttam senkit, így kénytelen voltam rákérdezni.

- K-Ki az? - Kérdeztem kissé remegő hangon.

Pár másodperc elteltével semmi választ nem kaptam, így ökölbe szorítva egyik kezem, újra rákérdeztem.

- Kérem, nyissa ki! Az épület egyik biztonsági őre vagyok, információkat hoztam. - Szólt egy hang ajtónk mögül.

Kezemet óvatosan a kilincsre tettem, majd egyet lassan csavarva rajta, kinyitottam.

- Azért jöttem, hogy szóljak, találtak egyet idebent, a legfelső emeleten. Mikor az egyik társam vele volt, annyira megrémült, hogy szívrohamot kaphatott. A kezét szívére téve halt meg pár percen belül. Ám ezt utólag hallottam, miután leszedtem a társamról a nőt. Szerencsére nem bántalmazta őt, így sikeresen túlélte. Szerintem mindannyian fertőzöttek lehetünk, mivel maguk az arénában, ahol a koncert volt, elkaphatták. Idejöttük után mindenki, aki találkozott magukkal, mostanra biztosan fertőzött. A levegőben kering most már. A lényegre térve, bárhogyan halnak meg az emberek, végül átváltoznak, majd újra visszatérnek. Kérem, vigyázzanak magukra s egymásra! Mi is mindent megteszünk, átvizsgáljuk még egyszer az épületet. Legyenek óvatosak! Ha szükségük lenne bármire, csak hívjanak fel és máris itt termek! - Elmondta megdöbbentő történéseit, majd elment.

Újra kulcsra zártam ajtónkat, majd visszasétáltam a többiekhez, kik még rémültebbek voltak a hírt hallva.

- Jungkook.. - Intett le Namjoon, majd félrevonultunk.

- Mondd.

- Döntést hoztam. Szeretném átadni az irányítást és a csapat vezetését neked. Úgy érzem, már nem vagyok elég alkalmas a leader szerepre..

- Nem egyszerű kérés. Biztos vagy benne? Honnan tudod, hogy nekem menne?

- Már az elejétől látszik, hogy képzett vagy mint testileg és mint agyilag. Erős vagy, készen állsz vezetni minket. Nekem ebben a világban nem megy. Attól tartok, ha én folytatom, nem leszünk védelem alatt, és bajotok eshet.. inkább ezért legyen bűntudatom, hogy átadom, mint azért, hogy felelősnek érezzem magam, ha bajotok esik.

- Ha így érzel.. jó. Legyen. - Kis habozás után, végül belementem.

- Na, mi a téma? - Állt elő kérdésével felénk Suga.