3 hónappal később
- Te változtál meg, vagy én? Utálom ezt a pillanatot, az idő múlását! Megváltoztunk, tudod, mint mindenki más, ugye tudod. Igen, utállak téged, ki elhagyott engem! De nem volt egyetlen olyan nap sem, amikor ne gondoltam volna rád... Őszintén szólva, hiányzol, de elfoglak felejteni téged, mert ez kevésbé fáj, mint az, hogy, ha téged hibáztatnálak... - rappeltem, egykori dalunk szövegét.
- Felejthetetlen volt. Az összes forgatás, de különösen a Spring Day. Amikor megjelent rózsaszín hajjal, abban a kék szőrös pulcsiban, hirtelen vattacukrot akartam enni. Egyszer régebben, amikor hárman, Hobival és Namjoonnal két szabadnapot kaptunk, elmentünk a vidámparkba szórakozni. Ott vettem egy vattacukrot, ami pont úgy nézett ki. Cseresznyét kértem áfonyával vegyesen, felül rózsaszín volt, lent pedig kék. Ám az oka, hogy soha sem leszek képes elfelejteni azt a vattacukrot, még, mielőtt belekóstoltam volna, Namjoon meglátott egy plüssöt a lövöldében, ami annyira felizgatta, hogy örömében kilökte a kezemből. Azt hittem, az a nap lesz életem egyik legszebb napja, mivel akkor voltam legelőször a vidámparkban. - mesélte Yoongi hyung.
- Ritka, de jó ezt hallani tőled. Egy ideje már nem osztod meg velünk a gondolataidat és az érzelmeidet. A régi emlékeidet, meg fel sem hántorgatod, legyen az jó vagy rossz. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog tönkre tesz mindent. Nézd meg mi történt a csapattal, a világgal, mindennel. Ha megpróbálok mélyen belegondolni, fel sem tudom dolgozni, hogy két embert elveszítettünk. Két ilyen hihetetlenül fontos embert.. de megígértem magamnak és nekik is, hogy erős leszek, történjék bármi. Nem sírok, nem omlok össze. A családom helyett a családom vagytok. Nálatok senki és semmi nem fontosabb számomra. - piszkáltam a tüzet.
- Egy ideje elég furcsa dolgokat érzek. Néha, mintha érezném a halált, hogyan közeledik. Rám tör az érzés, hogy talán az utolsó óráimat vagy perceimet élem. Vagy akár néhány másodpercen belül holtan fekszem ott, ahol éppen vagyok.
- Most már értem, hogy miért jössz ki hozzánk ilyen gyakran. Félsz.. a haláltól? - realizáltam yoongi nyomós okát.
- Nem félek. Nem, ez nem olyan. Én, csak szeretném látni mindannyiótokat, ha a halál eljön értem. Ha meg kell halnom, hát legyen, nem tudok ellene mit tenni. Aminek meg kell történnie, az meg is fog. Akinek meg kell halnia, meg is fog. Mindössze veletek akarok lenni, ha erre kerül majd a sor. Azt akarom, hogy az arcotok legyen a legutolsó dolog, amit látok. Csak ti maradtatok nekem, ahogyan mondtad, nekem is a családom vagytok. Ezért vagyok mostanában ilyen érzelgős. - öntötte ki szívét.
- Történjen bármi, nem fogom hagyni, hogy meghalj. Bármennyire is erőlködöm, próbálok erős lenni és elviselni ezt az egészet, még egy fontos ember elvesztését kibírni.. túl gyorsan történt. Sok időnek tűnhet, így visszatekintve, de számomra, még mindig olyan érzés, mintha csak tegnap mentek volna el. Mindig várom őket, holott tudom, többé nem jönnek vissza. Ha nem alszom is azt lesem, hátha meglátom valamelyikőjüket odakint. De ez nem fog megtörténni. A kezdeteknél megígértem, hogy vigyázni fogok mindannyiunkra és megvédem magunkat abban a hitben élve, hogy semmi sem állhat az utamba. De elbuktam. Mindketten miattam haltak meg, amit talán sosem bocsájtok meg magamnak. Úgyhogy vésd az eszedbe! Csak is a holttestemen át bánthatnak. Téged, a családomat. Amíg élek, ezért fogok élni. - tettem újabb ígéretet vezekelve.
- Vigyázz magadra.. mert, ha csak arra koncentrálsz, azon leszel, hogy megvédd a számodra fontos embereket, téged ki fog, ha nekünk nem sikerül és egyedül maradsz? Magunkat is alig tudjuk megvédeni néha, könnyen megtörténhet, hogy megteszel értünk valamit, amiért talán fizetned kell, akár az életeddel. Akkor ki lesz az, aki majd vigyáz rád? Ne felejtkezz el magadról sem. Tisztelem a jóságod, a törődésed és minden ilyet, de, mivel fontos vagy nekem, nekünk, őszintének kell lennem, még ha fájnak is a szavaim és igazságtalannak tűnhet az igazság. Nem védhetsz meg mindenkit, ezt te is nagyon jól tudod. - tárta fel az igazságot szemeimet felnyitva.
YOU ARE READING
Bangtan Z /JiKook/
Fanfiction"- Ju.. Jungkook-ah.. félek! - Remegtem bele utolsó, szenvedélyes csókjába. Ám sejtelme sem volt róla, hogy ez lenne utolsó alkalmunk, mikor meleg, puha ajkaink összeérhetnek. - Ne félj, hamarosan visszajövök!"