Taming The Alpha || Scott McCall [Magyar Fordítás] SZÜNETEL!

S1 x E4: Egyedül

Scott McCall

Egyedül

Miután Thalia elmutogatta, hogy merre kell menni, leállítottam a motrom a háza előtt. Egy szép, kétszintes ház volt, aminek a kertjében még mindig ott volt az "eladó" tábla. Mikor megálltunk, levette a vékony karjait a testemről és leszállt. Leszedte a sisakját a fejéről, majd átnyújtotta nekem. Belenéztem a sötétbarna szemeibe és visszaemlékeztem az érzésre. Már azóta éreztem, mióta reggel belefutottam.

Vérfarkas volt.

De tudtam, hogy ő nem tudta. Nem tanulmányozta a viselkedésem, a szívverésem és minden bizonnyal reggel bioszon sem hallotta Malia suttogását nekem. Ez összezavart. Hogy-hogy nem tudta, hogy egy vérfarkas? Mondjuk ebben még nem voltam biztos. Éreztem valamit nála. Mindig megéreztem, ha egy új vérfarkas sétált mellettem. De nála ez más volt. Még Lydia is mondta, hogy érzett nála valamit, mint Tracynél. Furcsa és megtévesztő volt, mintha két illata lett volna, amit Lydiaval nem fogtunk fel.

-Oké-mondta félénken-Akkor holnap találkozunk.

A szívverése. Gyorsabb volt. Ideges volt mellettem, de miért? Nem tudtam, hogy ez azért volt-e, mert egy vérfarkas volt, vagy valami másért. Talán becsapott engem, mikor hallottam őt a pataknál. A játék és az evés vele csak azért volt, hogy megnézzük, hogy fog reagálni. Stiles is olyan kíváncsi volt, mint én és az ő ötlete volt az is, hogy hozzam haza Thaliat. Úgy tűnt mintha átvert volna a tónál. Talán tényleg tudta, hogy vérfarkas, csak jól leplezte.

Elhessegetve a gondolatot, biccentettem neki, majd újra beindítottam a motoromat. Lassan elindultam és az állatorvos felé vettem az irányt. Mikor Thaliat hazahoztam, félúton eszembe jutott, hogy azt mondtam Deatonnak, hogy suli után rögtön odamegyek. Nem szabadott volna a kíváncsiságomat győzni hagyni. Az egyik prioritásomhoz kellett jutnom, méghozzá a saját bétámhoz, Liamhez. Nem volt ma suliban, Haydennel együtt, a fura átalakulása miatt. Mindig mikor aludt, olyan volt, mintha egy terror kísértette volna. Van, amikor nem alszik, mégis kísérti. Bármit is mondott neki vagy csinált vele, mindig olyan őrülté tette, hogy tiszta vérszomjas volt, olyan telihold típusú béta és csak egy másodperc alatt.

Mikor odaértem a rendelőhöz, nem tudtam segíteni, csupán csak gondolkodni a másik prioritásomról, és a legjobb barátomról, Stilesról. Az utóbbi időkben furcsán viselkedett. Persze még mindig viccelődött néha és Maliaval is jó viszonyban maradtak barátként, de még mindig furcsának tűnt. Mindig elmerült a saját gondolataiban és amikor hazament, a szobájában maradt. Sosem felejtem el az édesapjával, Stilinski Sheriffel folytatott beszélgetésemet.

-Csak vigyázz rá.

Bólintottam, miközben a rendőrség előtt álltunk. Stiles elindult a Jeepéhez, én pedig követtem, mielőtt visszahívott volna az apja.

-Természetesen-bólintottam, miközben a kezem már az ajtón volt-Mindig azt teszem.

-Most komolyan-suttogta. A kék szemei szinte könyörögtek-Aggódom érte. Mindig a szobájában van, ahol múltkor körülnéztem. A táblája tele van firkálva, egy kérdőjellel a közepén. Szerintem valami zaklatja őt-erre összeráncoltam a homlokom.

-Mit ábrázolnak a firkák?

-Különféle dolgokat-válaszolt egy vállvonással-Szőrös kezet, embert farkas fejjel, ajándékot és más dolgokat. Nem hiszem, hogy ismersz olyan embert, akinek farkas feje és szőrös keze van és ajándékokat hagy maga után. Vagy?

-Bárcsak ismernék, de sajnos nem-fordultam meg. Stiles a kocsiban ült és várt rám. Visszafordultam az apjához-Vigyázni fogok rá. Ígérem.