My sister's boyfriend [L.S.]

17.rész

Egy percre lefagytam,de amint magamhoz tértem,elöntött a méreg.

-Hová viszel?-kérdeztem indulatosan.

-Még 15 perc van nyitásig,ennyi idő alatt bőven elmondom,amit szeretnék,nyugodj meg,nem csinálok veled semmit.-szólt nyugodtan.

-Ezt akkor sem teheted meg!Vigyél a pèkségbe,most!-parancsoltam.

-Csak hallga...-

-Ha nem fordulsz vissza,kiugrok az autóból!Nem viccekek.-néztem rá komolyan.

-Esküszöm elviszlek a pékségbe,de ezt muszáj elmondanom,kérlek.-szólt könyörgően.

Most az egyszer úgy láttam rajta,hogy fontos,amit mondani akar,meg kíváncsi is vagyok már és mindenki tudja,hogy amúgy sem fordulna vissza.

-Jó,legyen.-adtam be a derekam.

Ekkor biztonságosan az útszèlére húzódott a kocsival,majd felém fordult.

-Robert nem az,akinek gondolod.-kezdte,de egyből megszólaltam.

-Miért,te az vagy?Téged is alig ismerlek,de amiket tapasztaltam annak alapjàn nem is akarlak.És egyáltalán honnan ismered te Robert-et ennyire?Mert nem tűnik úgy, mintha legjobb barátok lennétek.-hadartam idegesen.

-Csak hagy mondjam végig és ne szólj közbe,Louis.-kérte.

-Mondjad.-forgattam szemet.

-Robert biszex,szóval már volt dolga lányokkal is,és nem kevéssel,szóval mikor pèkségbe kerültem segített csajozni és így lettünk barátok.De egyszer mikor elmentünk bulizni,"kicsit" berúgott és véletlenül elmondott magáról egy olyan dolgot,amit nem kellett volna.Hála az égnek másnap nem emlékezett rá,ezért jópofizik velem még most is,de én megmondtam neki,hogy nem akarok vele barátkozni,csak munkatársi kapcsolatot,amit tiszteletben is tart.A lényeg az,hogy nem akarom,hogy te..-szakítottam félbe.

-Mit mondott el aznap este?-kérdeztem.

-Első megközelítésre nagyon barátságos, elbűvölő,intelligens,mindig azt mondja és csinálja,amit elvárnak tőle.De ha közelebb kerülsz hozzá,teljesen megváltozik.Robert pszichopata,vagy ha szebben mondom,akkor személyiségzavarban szenved.Bántani fog,ha elmész vele a mai randitokra.Louis,kérlek ne menj el vele a te érdekedben.

Nem,nem lehet,hogy Robert pszichopata.Annyira kedves,figyelmes,vicces,és nem tudom elképzelni róla az ellenkezőt,de sajnos lehet,hogy Harry nem hazudik,hisz miért is hazudna?Ő igazából jobban ismeri mint én,így lehet,hogy igazat mond.Habár még Harry-t sem ismerem annyira és nem tudom,hogy ilyenről hazudna-e.Nem tudom,mit higgyek.Ha pedig tényleg pszichopata,akkor este nem tudna bántani vagy bármi,mert egy moziba megyünk és ott sok ember van.Felmenni hozzá pedig nem akarok.

-Harry,én nem tudok mit mondani.Kedves,hogy aggódsz,de lehet,hogy elszeretnék menni ma este.Felnőtt vagyok,ő is velem egykorú,ha csinálna valamit,megtudnám védeni magam,de nem hiszem,hogy bántana.És egy moziba megyünk,ahol sok ember van.De még meggondolom,megígérem.-mondtam zavartan.

-Louis,ne idegesíts fel!Ezek után még elakarsz menni Vele?!-lett most ő mérges.

-Elfogunk késni.-motyogtam.

-Faszomba!-ütött a kormányra,majd elindultunk.

Az út csendben telt,mert Harry majd felrobbant,én pedig próbáltam megemészteni a most kapott információkat.Össze vagyok zavarodva és még magam sem tudom mit akarok.Lehet rossz ötlet elmenni.Lehet hallgatnom kéne Harry-re.Most az egyszer olyan komolyan beszélt.

-Itt vagyunk.-morogta Harry.

Gyorsan kiszálltam a kocsiból és sietve mentem be.

-Jó reggelt.-köszöntem.

-Jó reggelt!-mosolygott Rob.

-Hogy vagy?-kezdeményeztem beszélgetést,miközben felvettem a kötényem,majd beálltam mellé a pultba.

-Jól,köszi.Áll még a mai randi?-kérdezte vidáman.

-Ebben nem vagyok olyan biztos.Ne haragudj.-motyogtam,majd bánakozóan néztem rá.

-Oh,Louis.Engem nem utasíthat vissza senki.Ha én azt mondom,hogy ma este randizunk,akkor ma este randizunk.-fogta meg a csuklóm először gyengéden,majd egyre jobban szorítani kezdte.

-Ez fáj,engedj el!-próbáltam elhúzni a kezem,de ez nem bizonyult vele szemben könnyű feladatnak.

-Áll a mai randi?-szorított erősebben.

-Jó,igen,csak engedj el.-nyeltem nagyot.

-Én is így gondoltam.-engedte el a csuklóm,ami már kicsit zsibbadt.

Egyből odakaptam és simogatni kezdtem,ezzel megpróbálva enyhíteni a fájdalmat.
Harry ekkor jött be és egyből észrevette,hogy valami nem oké,mert furán nézett rám.

-Nyitsz,Harry?-kérdezte mosolyogva Robert.

-Nyitok.-forgatott szemet,majd megfordította a táblát.

-Én addig kimentem telefonálni.-szólt és már kint is volt.

-Mi történt?-kérdezte egyből Harry.

-Megszorította a csuklóm,miután visszautasítottam a ma estét és addig szorította,míg bele nem mentem,újra.-sóhajtottam.

-Megverem.Esküszöm megverem!-indult meg kifelè.

-Harry!-álltam elé és kezeim mellkasára tettem.

-Louis!-szólt ugyan úgy.

-Nem kell a balhé,oké?-néztem rá.

-Oké.-fújtatott,majd magához húzott.

Az első ölelésünk,szóval visszaöleltem,de ő úgy szorított,mintha soha nem akarna elengedni és ez végülis egy kellemes érzés volt.Viszont az,hogy lábujjhegyen kellett állnom,ahhoz,hogy elérjem,elég ciki volt.

-Itt vagyok.-jött vissza Rob.

Harry-vel gyorsan elengedtük egymást és nyomasztó hangulatban kezdtünk el dolgozni.

Sziasztok!Most kezdenek majd beindulni az események.😏
Ha tetszett a rész,akkor csillag és véleményeket is szívesen várok,Köszönöm.💕
-M❤