My sister's boyfriend [L.S.]

30.rész

Körülbelül öt perce hagyott Harry egyedül.Lentről semmilyen hangot nem hallok,szóval lehet,hogy elment,de lehet,hogy még a házban van.Ki tudja?Ezalatt az idő alatt,én azon gondolkodtam,hogy honnan volt annyi bátorságom,hogy ezt mind Harry szemébe mondjam.Viszont mindent amit mondtam neki,teljesen komolyan gondolom.Nem játszhat sem velem,sem a húgommal.
Mikor meguntam az ágyon ülést,felálltam és az ablakhoz mentem.Szeretek néha csak úgy kibámulni az ablakon,megnyugtat.Ekkor viszont valószínű Harry jött fel a lépcsőn,majd az ajtózárral kezdett el babrálni.

-Mit csinálsz?-próbáltam meg kitámasztani az ajtót egy székkel,hogy biztosan ne tudjon bejönni.

-Bemegyek?-kérdezett vissza.

-És hova?Mert én ide be nem engedlek.-nevettem fel gúnyosan.

-Nem kell beengedned,Bébi.-nyitotta ki egyszerűen az ajtóm.

Úgy látszik az ajtókitàmasztás nem az erősségem.Viszont ő okos volt és megkereste lent a pótkulcsot az ajtóhoz.Tuti Lotts mondta el neki,hogy van!

-Nem törhetsz be a szobámba!-tettem csípőre a kezem.

-Csak beszéljük meg ezt és utána kimegyek,ígérem.-sóhajtott.

-Ülj le.-sóhajtottam én is,majd az ágy felé biccentettem.

Szófogadóan az ágyra ült,én pedig az ablaknál álltam.

-Figyelek.-utaltam arra,hogy kezdheti.

-Én sosem voltam és sosem leszek szerelmes Lottie-ba.Olyan nekem mint a legjobb baràtom,vagy mint a testvérem.A buliban tényleg úgy voltam vele,hogy szép lány és okosnak is tűnik,én meg biszex vagyok,szóval lehet működne,akkor miért ne próbálnánk meg?De mikor eljöttem ebédelni és bemutatott téged,tudtam,hogy ebből már nem lesz semmi.-mondta halkabban.

"Én meg biszex vagyok"Eddig is sejtettem,sőt már tudtam,hogy az,de az ő szájából hallani,valami tök más.

-Akkor miért vagy még Lottie-val?-kérdeztem monoton hangon.

-Mint már mondtam,érzek iránta is valamit,és nincs szívem szakítani vele,mert tudom,hogy szeret.-motyogta.

-Harry,ha bármit teszel a húgommal,nem tudom mit csinálok veled!És jól emlékezz arra,amit a fürdőben mondtam.-szóltam komolyan.

-Jajj,Louis!Ne mondd már nekem,hogy nem jövök be neked!-állt fel.

-Megbeszéltük,most már menj ki!-utasítottam.

-Szerintem még van miről beszélnünk.-állt elém és számat kezdte el bámulni.

-Nem csinàlhatjuk ezt,Harry.-mondtam lassan a szavakat,majd elfordultam tőle.

-Lottie nem fogja megtudni.-fogta meg a kezem.

-De én tudom és ez már pont elég.-akartam elengedni a kezét,de helyette megfogta a másikat is,ezzel maga felé fordítva.

-Akkor csak mondd el,hogy mit érzel.-kérte.

-Nagyon jól tudod,hogy mit érzek.-néztem le.

-De a te szádból szeretném hallani.

Most hazudjak,ami màr nem jönne ki jól sehogysem,vagy mondjam el az igazat,amiből szintén nem sülne ki semmi jó?Mindkét választással elrontok valamit,szóval mindegy.
Imádom Lottie-t,de nem fogok hazudni Harry-nek,nem menne.

-Tetszel,Harry.De nem lehet köztünk semmi,mert a húgommal jársz,ha pedig szakítotok,nem lehetek veled együtt,hisz az mégis rosszul esne Lottie-nak.Nincs közünk egymá...-szakított félbe egy csókkal.

Mellkasára tettem kezem,hogy eltoljam magamtól,de vele szemben ez lehetetlennek bizonyult,így beletőrődtem és visszacsókoltam.Kezeit fenekemre vezette és nem gyengén bele is markolt,ami belőlem egy halk nyögést vàltott ki.Én eközben derekán pihentettem kezeim,néha-néha belekapaszkodtam,nehogy levegőhiány miatt elszédüljek és elveszítsem az egyensúlyom.

-Harry...-lihegtem mikor elváltunk.

-Igen?-döntötte homlokát az enyémnek.

-Ne csináld ezt mégegyszer.-nyeltem nagyot.

-Akkor csinálom ezt.-vigyorgott,majd az ágyra lökött.

Lábam közé furakodott,amit a derekára kulcsoltam és vadul kezdte csókolni a már így is duzzadt ajkaimat.

-Sziasztok!-kiabàltak anyuék.

-Faszomba!-mormolt el egy káromkodást Hazz,majd adott egy utolsó puszit és lement,engem egyedül hagyva.

Ha nem jönnek haza a lányok,akkor simán megfektetett volna,amit hagytam is volna neki.Nem vagyok normális.

-Lou!-kiabált Lotts.

-Megyek!-szóltam és egy gyors igazítás után a tükör előtt,elindultam lefelé.

Harry és anyu már beszélgettek,Lotts pedig két bögrét vett elő a táskájából.

-Sziasztok!-mosolyogtam.

-Szia kicsim.-mosolygott rám anyu.

-Louis és Harry.-kezdte Lotts,mire ránéztünk.

-Tudom Lou,hogy azt mondtad,hogy megbocsájtottál,de mégis úgy éreztem,hogy tartozom neked ennyivel.-mondta és átnyújtott egy bögrét.

A bögrén volt egy felírat mégpedig,hogy "A legjobb bátynak a világon,szeretettel Lottie❤"

-Köszönöm.-könnyeztem be.

Egyrészt,mert ez nagyon aranyos és kedves volt Lotts-tól,másrészt pedig mert nem érdemlem meg.

-Gyere ide.-öleltem meg.

-Reméltem,hogy tetszeni fog.-bújt nyakamba.

-Imádom.-pusziltam meg.

-Harry,ez pedig a tiéd.-adta neki oda a másik bögrét,amin nem felírat,hanem egy közös képük volt.

-Köszönöm.-mosolyodott el és homlokon puszilta Lottie-t.

-Hogy éreztétek magatok?-kérdeztem kíváncsian.

-Nagyon jó volt!Olyan igazi csajos nap.-ragyogta anya.

-És ti hogy éreztétek magatok?-kérdezte húgom.

-Louis barátai nagyon kedvesek voltak velem.-bólintott Harry.

Erre mindkét lánytól kaptam egy 'büszkék vagyunk rád' mosolyt.

-Viszont én még azt terveztem,hogy Harry-vel elmegyünk vacsizni.Mit szólsz hozzà?-nézett az említettre.

-Jól hangzik.-biccentett.

-Akkor felveszek valami mást.Lou segítesz neki felöltözni?-nézett rám kedvesen.

-Igen.-sóhajtottam.

-Köszönöm.-dobott puszit és már a szobàjában is volt.

-Èn addig csinálok vacsit kettőnknek.-borzolta össze a hajam anya.

-Gyere.-szóltam Harry-nek,majd elindultam a szobája felé.

Sziasztok!Remélem tetszett a rész,ha igen jelezd valamilyen formában,Köszönöm.💕
-M❤