Szűzoltó |befejezett|

🐾Tizennyolc🐾|Bryanna szemszöge|

Újra otthon.
Amikor beléptem az ismerős illatok megcsaptak. Halványan elmosolyodtam. Este volt már, sötét és nagy csend. Szóval anya elment aludni.
Lehajítottam a táskámat az ágyamra, és a kezemet a mellkasomra helyeztem. A szívem még mindig hevesen vert, majd kiugrott a helyéről.
"Nyugodj meg"-parancsoltam magamra. Sandy beleégett a gondolataimba, és most csak körülötte járt az eszem, hogy milyen gyengéd volt velem. A mosolygást se bírtam abbahagyni.

♡♡♡

Reggel sikerült felkeltenie a telefonomnak. Megszólalt a csengőhangom. Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Megszoktam hogy Sandynél ébredtem. Aztán így hirtelen felkapva a fejem, és körülnézve, rájöttem hogy tök idegen nekem a rózsás plafonom. Megszoktam a sima fehéret ami Sandynél volt.
- Igen? - motyogtam a telefonba.
- Gondoltam hogy el fogsz aludni - mondta édesen Sandy a telefonba - Felébresztettelek?
- Szerinted? - a mellettem lévő órára pillantottam ami az éjjeli szekrényemen volt. 7 óra 5 perc - Megőrültél? Minek keltessz fel ilyen korán?!
- Iskola van, azért - szóval azt akarja hogy bemenjek a suliba. A hasam azonnal görcsbe rándult a gondolattól, hogy újra oda kell mennem. Gyűlölöm őket, az összes diákot aki belerondított az életembe. Nem akarok...
- A tanárok azt hiszik nagy bajod van. De a matek tanár szerint berdogoztál és éppen azt hevered ki. 2 héten keresztül - nevet fel.
- Figyelj - kezdtem - szerintem ne mutassuk senkinek se hogy járunk.
- Mi??? - kapta fel a vizet azonnal.
- Jönnének majd a "szűz vagy még, te kurva" kérdések... - suttogtam. Kihangosítottam a telefont és leraktam az ágyamra. Levettem a pizsim közben és átcseréltem egy szoknyára meg egy fehér blúzra.
- Ohhh... rendben, ez igaz. Nem akarom, hogy bántsanak.
- Hé - pattantam vissza az ágyra a hajamat fésülgetve.
- Hm?
- Tudod hogy szeretlek - belesóhajt a kamerába majd édesen elköszön.

Anyut reggel megint sikerült elkerülnöm, mivel dolgozni ment. Minnél hamarabb beszélni szeretnék vele.
Felszaladtam a lépcsőkön a 3.-ra és a terem előtt megpillantottam Sandyt. A falnak támasztotta a fejét, a táskáját hanyagul lehajította maga mellé. Rám várt.
Odabagyogtam hozzá, igyekeztem nem feltűnő lenni... halványan rám mosolygott, mire vissza vigyorogtam. A helyzet kezdett kissé kínos lenni, szóval inkább bementem a terembe.
Szerencsére becsengő előtt nem találkoztam senkivel. Randy matek óra közepén érkezett, amikor meglátott elkerekedett a szeme.
- Tanárúr! - csattant fel Sandy mielőtt megszólalhatott volna Randy. Nika mellett ült. Azt hittem rá se bír majd nézni.
Természetesen Nika jászotta a kisangyalt, de ha mégegyszer hozzá ér a karjához, esküszöm leütöm a gecibe.
Ilyen szar a féltékenység?
- Igen? - Mr. Cray felnézett a matek könyvéből.
- Szeretnék elülni.
- Miért is?
- Itt büdös van - Sandy arcára fintor ült ki.
Megpróbáltam vissza tartani a röhögést, de nem sikerült.
- Mi az hogy büdös van mellettem? - Nika értetlenül meredt rá.
- Büdös vagy - vázolta fel a helyzetet Sandy.
Randy feje felpuffadt.
- Mit mondtál a barátnőmre? - egy másodperc alatt konfliktus alakult ki. Ráadásul Sandy DIREKT csinálta. Mérgesen kerestem a tekintetét, de csak Randyvel tartotta a szemkontaktust.
- Azt hogy büdös - tárta szét a karjait Sandy.
Najó...
- Anyád is ezt mondta az ágyban a farkadra? - Randy megállt a padja előtt. Mr. Cray eltátotta az ajkait egymástól. Természetesen őt is érdekelte hogy ennek mi lesz a vége, hiszen a tanár szakma unalmas. Végre valami mocskos dolog történik.
- Te már csak tudhatod - röhögött fel jóízűen.
- A rákos... - Randy megindult felé, de felaikoltottam.
- EGY PÓK VAN A TÁBLA FELETT!!! - az osztály egyszerre kapta fel a fejét. A zöld táblánk felett amúgy nem volt semmi, de Randy keze megállt a levegőben.
- Szeretnék majd veletek elbeszélgetni óra után - a tanár a helyére parancsolta őket.
Kerestem a tekintetét és azon gondolkoztam, hogy ha a tanár vajon elültette volna, akkor hova ült volna.
Miért kötött egyáltalán Randybe???
Óra után, ideges ácsorogtam a folyosón. Az emberek megbámultak, összesúgtak mögöttem. Nem tudtam elkapni a mondataikat, de arckifejezésükből ítélve nem is akarnám.
Sandy kilökte maga előtt a terem ajtaját, Randy bennt maradt.
- Mi volt? - ugrottam elé.
- Szaktanári - fújta ki a levegőt. Mélyen a szemembe nézett. Tényleg belül zöldebb a szeme.
- Ma még meg se öleltelek... - húztam el a számat. Hátulról beletúrt a hajamba, és a fejemet a mellkasára döntötte a folyosó köpezén.
- Nagyon fáj? - kérdezte egy kicsit hangosabban.
- Mi?
- A fejed - simogatta meg. Oh. Szóval álca.
- Ja, fentebb még fáj - röhögtem a pólójába - a combom is fáj, azt is megsimogathatnád.
- Ne izgass fel itt - finoman eltolt magától. Szembe találkoztam pár fintorgó tekintettel, de nem érdekelt.
- De akarlak - szavaimat az újabb csengő szakította félbe.
- Így itt nem lehet komunikálni - jegyezte meg - Mindig félbe szakít valami.
- Igaz... - gondolkoztam el - De van egy ötletem - megragadtam a karját, de visszarántott.
- Mennünk kell órára.
- Sandy szökjünk meg! - ez a zseniális ötlet csak úgy jött mint egy sugallat, fejen vágott.
Sandy szemöldöke az egekig szökött.
- Ez badarság.
- Nem, nem. Elszökünk. Hagyunk szüleinknek levelet. És elmegyünk. Mondjuk Monte Carloba!
- 18 vagy szóval...
Tehát nem gondolta rossznak az ötletem.
- Te meg 17 - ingattam a fejem. Míg be nem tölti a 18-at keresni fogják a rendőrök.
- Plussz anyádat nem hagyhatod csak úgy ott. Bele betegedne. Ígyis nyugtatókat szed apád miatt.
- Költözz velünk... - jutott egy másik ötlet az eszembe - Ha szeretsz... velem jössz...
Sandy elmosolyodott.
- Költözzünk.
- Komolyan?? - csillant fel a szemem.
- Csak legyen egy biztos pontunk. És veled tartok.